Szombat este adták át Rozsnyón a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége díjait

A Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség (SZMPSZ) által kiosztott díjak immár közel három évtizede a legrangosabb szakmai elismerésnek számítanak, melyeket évente egyszer a hazai magyar pedagógusoknak osztanak ki. A kétnapos, szakmai konferenciákkal, panelbeszélgetésekkel és tartalmas műsorokkal egybekötött díjkiosztón az ország valamennyi magyar tanintézményének pedagógusa is részt vet, akik közül nem hiányoztak azok a szakemberek sem, akiket szombat este a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj mellett öt kategóriában díjaztak. A gálaest a megszokottakhoz híven idén is kulturális és művészeti előadásokkal, konkrétan a Selye János Gimnázium diákjaiból álló CSAK zenekar fellépésével, Varga Zsuzsanna és Varga Milan hegedű- és zongorajátékával, a Szepsi Magyar Tannyelvű Alapiskola Savorenge énekkarának előadásával, Király Ferdinánd, a pelsőci Dénes György Alapiskola tanulójának szavalatával, Marieta Roxer fuvolajátékával, Naňo Nimród, a Felvidéki rockszínház énekesének műsorszámával, illetve Czibor Lea és Téglás Gergely duettjével ment végbe. A díjazottakat Gallay Nagy Emese felvezetése után első ízben Fekete Irén, az SZMPSZ elnöke köszöntötte, majd Vörös Mária és Hack László alelnökökkel közösen a színpadra hívták a díjazottakat, hogy átadják nekik Darázs Rozália szobrászművész bronzplasztikáját és a szövetség emléklapját. A díjak átadását megelőzően minden egyes díjazottról egy rövid kisfilmet is levetítettek, melyekben munkásságukat és eddigi életpályájuk legfontosabb mozzanatait is bemutatták. 

„Nincs még egy olyan mesterség, amelynek mindennapjaiba az érzelmek olyan széles tartománya tartozna, mint a pedagógusé. Lelkesedés, bizalom, aggodalom, kétely és kudarc váltakozik bennük egyetlen nap folyamán, hiszen a derű és a bora eme hivatás során kéz a kézben jár. Az óvodapedagógusokat, az alapiskolás és művészeti pedagógusokat, a középiskolai tanárokat és egyetemi oktatókat a mai napon gyöngyszemekkel illő szavakkal illendő köszönteni. Jó néhány tanintézmény legjobb pedagógusait ünnepeljük és köszöntjük most, hiszen ők egy olyan területen dolgoznak, amelyek nem csak ismereteket adnak, hanem egy igazi közösségi tér is” – hangzott el Fekete Irén köszöntő beszédében.

A legek legjobbjai

Ahogy az az est során elhangzott, a kitüntetésekkel azokat a szakembereket illették, akik kollégái, vezetőik vagy éppen maga a szövetség jelölése alapján fontos oktatási és nevelői sikereket, eredményeket értek el, a lehető legjobb módon alkalmazzák az oktatási módszereket a pedagógia különböző területein, jó példával szolgálnak, s nem utolsó sorban a közös értékek gyarapításáért a lehető legtöbbet tesznek. A Felvidéki Magyar Pedagógus Díjat Fodor Attila, a komáromi Comenius Pedagógia Intézet igazgatója kapta. 

„Jó érzés, hogy az ember munkáját elismerik, figyelik, mert ezeket a kollégáktól kapjuk. Természetesen, azért is örülök, mert tényleg harminckét éve vagyok ebben a szakmában. Mindent tudok a szövetségről, a rozsnyói találkozókról és a felvidéki magyar oktatásnak a legfontosabb történéseiről. S ezért is gondolom, hogy illene azt mondani, hogy ha valakit díjaznak, akkor annak példát kell mutatnia. Azt nem tudom, hogy én jó példa vagyok-e erre, de ha mégis, akkor talán arra, hogy soha nem ingott meg bennem a felvidéki magyar oktatás iránti elkötelezettségem. Persze kollégáimmal nem csak szakmai dolgokat végeztünk, hanem sokat foglalkoztam az oktatáspolitikával a legnehezebb időkben is. Fontos volt nekem a szakmaiság, hogy a lehető legjobbat adjam magamból. Remélem, hogy ez átjött másoknak is, például a különféle képzések során, amiket az elmúlt három évtizedben tartottam. A helyzet azonban most sem egyszerű, a hazai oktatásügy jelenlegi és jövőbeli arcát tekintve nagyon vegyes a kép. Örülök, hogy van elég idő a reformok bevezetésére, van pénz és akarat a mentori támogatásokra, vagy éppen a kísérleti iskolákra. Mindez reménnyel tölt el, arra viszont nagyon szkeptikusan nézek, hogy ezeknek a fejlesztések, fejlődések nagy mértékben a politikától függnek. Senki sem tudja, hogy milyen változások jönnek a politikában, vagy hogy mi történne, ha lesöpörnék a tervezett reformot. Ha az eddigi pályafutásomra visszanézek, úgy érzem, hogy a rendszerváltás utáni 10 év volt a legjobb. Ha csak a magyar közösséget, a közéletet, vagy éppen a pedagógus szakmát nézem, azt kell mondjam, hogy akkor tele voltunk hittel és lelkesedéssel egy csomó területen. El akartunk érni dolgokat, ezért is jött létre például a rozsnyói konferencia. Rengeteg lelkes ember volt, akik mondhatni önkéntesen, ingyen rengeteg plusz munkát magukra vállaltak. A mai világban ez szinte már elképzelhetetlen” – nyilatkozta az Új Szónak a díj átadása előtti pillanatokban Fodor Attila.

Öt kategória

A legrangosabb díj mellett pedagógus életpálya díjat kapott Sztyetyinszky Veronika, a vágsellyei Pázmány Péter Alapiskola és Óvoda pedagógusa. A tehetségek felkarolásáért és gondozásáért Balogh Rózsa, a komáromi Művészeti Alapiskola, Habán Hajnalka, a komáromi Munka Utcai Alapiskola, valamint Vitéz Király Erika, a Szepsi Magyar Tannyelvű Alapiskola pedagógusa vehette át a díjat. 

„Azért mosolygok, mert én matek szakos tanár vagyok és van egy énekkarunk, egy zenekarunk, illetve egy meseszínházunk. Ezt nagyjából nyolc éve csináljuk két másik kollégámmal. Számos helyen léptünk már fel és több díjazást is szereztünk, pedig nem egyszerű a feladatunk, hiszen roma iskolaként mindig nagy előítéletekkel találkozunk. Ennek ellenére olyan gyerekekkel dolgoztam és dolgozom a mai napig, akiknek nem mindig könnyű a sorsuk. Ha olyan gyerekekkel dolgozunk, ahol ott van a családi háttér, tehát ha a szülő lehetőséget ad arra, hogy a gyerek tovább tanuljon, hogy olyan körülmények között éljen, amilyen körülmények között valójában egy gyereknek élni kell, akkor szerintem egy pedagógusnak könnyebb a dolga. Ahol meg nincs meg ez a háttér, akkor ott igencsak fontos a pedagógus feladata. Mi nem csak tanítunk, hanem nevelünk. A jómagam és kollégáim esetében talán az a legfontosabb, hogy a gyerekek elfogadnak bennünket. Csak így lehet szó együttműködésről, s az abból eredő sikerekből, sikerélményből. Persze vannak csalódások is, például amikor egy roma kislány tovább tanulhatna, de ez nem megy, mert nincs meg a szülői háttér és a gyerek sajnos egy teljesen más irányba indul el. Ilyenkor fáj egy kicsit a szívem. Az oktatásreform kapcsán pedig úgy gondolom, hogy talán az volna a legjobb, ha nem egyforma mércével mérnék a gyerekeket. A mi roma diákjaink például egészen más beállítottságú gyerekek. Szerintem ápolni kellene a hagyományos roma kultúrát, mert anélkül szerintem nem fogunk előrébb lépni. A roma gyerekeknek például nagyon jó a zenei tehetségük és a kézügyességük, de a jelenlegi tanterv valahogy nem erre összpontosít. Éppen ezért tartanám fontosnak, hogy ne azokat a dolgokat tanítsuk a gyereknek, amik nem is érdeklik őket. Mert ha a gyereknek nincs sikerélménye abban, amit csinál, akkor örömét sem leli benne” – nyilatkozta szerkesztőségünknek a már nyugdíjas, de továbbra is aktív pedagógusként tevékenykedő Vitéz Király Erika. 

A kiváló módszertani, nevelési, szakmai és tudományos eredményekért Benko Tünde, a füleki Mocsár Lajos Alapiskola, Hamar Mónika, a vágsellyei Pázmány Péter Alapiskola és Óvoda, illetve Varga Tamás, a komáromi Jókai Mór Alapiskola tanára kapott kitüntetést. 

A szlovákiai magyar nyelvű oktatást támogató tevékenységekért a komáromi Selye János Egyetem és Szőköl István vehette át a díjat. 

A díjazások utolsó kategóriájában az óvodapedagógusok, nevelők részére, kiváló módszertani és nevelési eredményekért pedig Albert Éva, a kassai Szakkay József Szakközépiskola, Berta Mónika, a komáromi Eötvös Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Óvoda, illetve Pócsa Ágnes, a szentpéteri Kossányi József Alapiskola és Óvoda pedagógusa kapott díjat. 

A kétnapos rendezvény a szokásokhoz híven Czabán Samu szobrának megkoszorúzásával ér véget, melyre a mai nap második felében kerítenek sort.