Őszi Irma szerint minden kedves tárgy szeretteink emlékét idézi

Kamocsa. A Vág menti település nevének hallatán sokunknak csupán az Oázis kemping homokos fövenye jut az eszébe. Sokat veszítenek, akik Kamocsán tett látogatásuk során nem tekinthetik meg Őszi Irma néni régi használati tárgyakból, munkaeszközökből, ruhákból és kiegészítőkből álló gyűjteményét.

Irma néni otthona pincéjében egyfajta tájházat alakított ki. A borostyánszőnyeggel terített udvarból egy pitvarba léphetünk, ahol kézi szövésű zsákokat, szerszámokat találunk. A régi időkben lovas kocsival járt a vidéki ember a városba, vásárokba. Kényelmes, bőrrel bevont ülésen utaztak, amelyet vendéglátónk is nagy becsben tart. A belső szobában a pohárszéken agyagkorsók gömbölyödnek, tányérok csillognak, arrébb a vetett ágyon éjfekete kendők vonzzák a látogató tekintetét. Őszi Irma nénitől megtudjuk, azokban a házakban, ahol elhunyt valaki, ilyen kendővel takarták be a tükröt. A sarokpadról vendéglátónk szalmából font kosarat emel le. „Leleményes emberek voltak a kamocsaiak. A jó homokos föld kedvezett a hagymának, fokhagymának. Egy ilyen kosárnyiért már a közeli falvakban, vagy a távolabbi vásárban akár 2–3 kosárnyi gabonát is kaptak” – meséli Irma néni. Egy foldozott bőröndből apró tárgyakat vesz elő – a hímző asszonyok, édesanyja és nagynénje gondosan őrzött mintalenyomatait, díszes kezdőbetűit. Előkerül a kukoricamorzsoló és a kézi faragású hagymaültető botok. Aki Irma néni túróprésére kíváncsi, annak Érsekújvárba, a Thain János Múzeumba kell utaznia. Gudmon Ilonától, a megyei fenntartású intézmény igazgatójától ugyanis megtudtuk, Irma néni az egyik lelkes adományozójuk. „Az évek során nagyon sok szép tárggyal gazdagította néprajzi gyűjteményünket. Nagy becsben tartjuk ezeket a dolgokat” – mondja Gudmon Ilona.

A tizenhat éve nyugdíjas Irma nénit csaknem mindegyik tárgyához szép emlék fűzi. A kerámia boroskancsóból még édesapja ivott, a szépen szőtt kendők láttán kedves szímői arcok bukkannak fel a múltból. A falon függő, fényképekkel illusztrált családfa az idelátogatót arra ösztönzi, hogy emlékezzen, maga is kutasson a múltban.