Nemcsak a húszéveseké a világ, vallják a makranci asszonyok

Nemcsak a húszéveseké a világ – ezzel a rövid mondattal jellemezték a Csemadok Makranci Alapszervezete Cserépszín asszonykórusát fennállásuk huszadik évfordulóján. A 13 tagú csoport neve a falu melletti mező színéből ered, ugyanis a helyiek szerint eső után cserépszínben pompázik, olyan színűvé válik, mint a tetőcserép.

Makranc

„Nagyon szép volt a kezdet. 1994 februárjában összeállt 16 menyecske Zsupcsán Erzsébet vezetésével. Az éneklőcsoport vezetését később Filakovszky Gabriella vette át, közel egy esztendeig irányította az együttest. 1997-től Fekete Ilona vezetése alatt működik” – nyilatkozta lapunknak Pelegrin János, a Csemadok Makranci Alapszervezetének elnöke. Hozzátette, 2000-ben öt férfi is csatlakozott hozzájuk, egy darabig vegyes kórusként működtek, de a férfiak később elmaradtak, és lassacskán megint asszonykórus lett belőlük. „Egyedül Fekete László maradt velünk” – tette hozzá Pelegrin János. Az elmúlt 20 évben az éneklőcsoport rendszeresen részt vett a járási dal- és táncünnepélyen Szepsiben, illetve az előző évek folyamán Somodiban. Hat alkalommal szerepeltek a magyarországi Bogácson a hagyományőrzők seregszemléjén. „Az éneklőcsoport rendszeres közreműködője a Makranci nyárnak, az anyák napi ünnepségeknek, a nyugdíjasok találkozójának, pár éve közös karácsonyi műsort adtunk a makranci kultúrházban. Az éneklőcsoport, a leánytánccsoport és a gyermekcsoport részvételével összesen 44 szereplő lépett fel azon az estén, háromtól 70 éves korig. Felidéztük őseink hagyományait, szokásait, például a kukoricafosztást, a Luca-napot, Szent Miklós ünnepét, a kántálást, az új év köszöntését. Az eseményről a Duna TV is felvételt készített” – magyarázta Pelegrin János, és hozzátette, évente több mint húsz fellépésük van. Nagy gondot jelent az utánpótlás. A fiatalokat nem érdekli a hagyományőrzés, magyar iskola sincs a faluban, és ennek hiánya nagyon érződik.

„Szerencsés helyzetben vannak azok a községek, ahol anyanyelvükön tanulják a gyerekek a versikéket, a mondókákat. Mi tesszük, amit tehetünk, ragaszkodunk a gyökereinkhez, ápoljuk és igyekszünk továbbadni az őseinktől örökölt hagyományokat, de szinte lehetetlen bevonni a fiatalokat. Ennek ellenére nagyon büszke vagyok az asszonyok munkájára, és remélem, továbbra is színvonalasan képviseljük községünket itthon és a határon túl” – zárta Pelegrin János.

Legközelebb az Őrösi Kőkút népdalkört mutatjuk be.