Nem írhatunk le bárkiről bármikor bármit

Mennyire gyakoriak az álhírek terjesztése miatt tett feljelentések, illetve bírósági eljárások?

Mindenek előtt tisztáznunk kell, hogy mit követ el az, aki álhírt, tehát valótlan állítást terjeszt. Szlovákiában is biztosítottak az alapvető emberi jogok, és ezen alapvető emberi jogok közé tartozik a szólásszabadsághoz való jog is. Természetesen a szólásszabadság sem határtalan, nem mondhatunk vagy írhatunk le bárkire bármikor bármit. Ebből adódik a kérdés, hogy hol van a szólásszabadságom határa? Leegyszerűsítve, a szólásszabadsághoz való jog határa ott van, amit átlépve már mások egyéni jogaiba vagy a társadalmunk közös érdekeibe ütköznék bele. Az egyéni érdekeinket leginkább magunknak kell védenünk. Elsősorban úgy, hogy civil keresetet nyújtunk be a bíróságra azzal szemben, aki a valótlan állításaival megsérti a személyiségi jogainkat, tehát például a becsülethez vagy a jó hírnévhez való jogainkat. A személyiségi jogokat legfőképp a 40/1964 számú törvény, azaz a polgárjogi törvénykönyv 11. paragrafusa szabályozza. Amikor egy álhír terjesztésének káros hatása, az egyénre való tekintettel elér egy bizonyos szintet, azt már a jogrendünk szabálysértésnek minősíti. Például a 372/1990 számú törvény (a szabálysértésekről szóló) 49 paragrafusának 1 cikkelye a) pontja szerint: „Szabálysértést követ el az, aki más becsületét csorbítja úgy, hogy azt megsérti vagy belőle gúnyt űz.” Hozzá kell tennem, hogy becsületsértés miatti szabálysértési eljárásnak csak magánindítványként van helye, tehát az illetékes szervek, leginkább a járási hivatal, csak akkor fognak eljárni, ha a sértett azt indítványozni fogja. Ezért a szabálysértésért 33 euróig terjedő bírságot lehet kiszabni. Valótlan hír terjesztésével kapcsolatosan az követi el a legsúlyosabb jogsértést, aki rémhírterjesztés bűncselekményét követi el, ami 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A rémhírterjesztés bűntettéről a 300/2005 számú törvény (a büntető törvénykönyv) 361. paragrafusa rendelkezik. A személyiségi jogi civil perek eléggé gyakoriak, viszont a rémhírterjesztés bűncselekménye miatt indított büntetőjogi eljárások már kevésbé. Ilyen pereket leggyakrabban azokkal szemben indítanak, akik alaptalanul bombát jelentenek be valahol.

Milyen veszélyeket rejt az álhírek terjesztése?

Azt hiszem, ezt a kérdést alkotmányos szempontból a legjobb megközelíteni. A Szlovák Köztársaság egy demokratikus jogállam, amiben az államhatalom a polgároktól ered, akik azt leginkább a választott képviselőiken keresztül gyakorolják. Ez persze csak akkor működhet jól, ha a polgárok igaz információk alapján válasszák meg a képviselőiket, hisz az általuk hozott törvények fogják szabályozni mindennapi életüket. Tehát alkotmányjogi szempontból nagyon veszélyes, mert az álhírek terjesztése rombolja alkotmányos rendszerünk alapjait.

Mi a helyzet a koronavírussal kapcsolatos álhírekkel?

A helyzet eléggé aggasztó. A legnagyobb felháborodást köreinkben sajnos egy kassai ügyvédnő okozta. Nem volt hajlandó a kassai bíróságon felvenni az arcmaszkot, mondván, hogy a maszkviselési kötelezettség jogtalan intézkedéseken alapul. Hajthatatlan volt, ezért a Kassa-környéki Járásbíróság bírája kivezette az épületből. Máskor ugyanez az ügyvédnő telefonon utasította és tanácsokkal látta el telefonon keresztül egy ügyfelét, aki épp szülni készült. A kismama sem volt hajlandó maszkot viselni, és nem abszolválta a koronavírustesztet sem. Veszélybe sodorta ezzel a kórház többi páciensét és az egészségügyi dolgozókat, orvosokat, nővéreket, mindenkit. A Szlovák Ügyvédi Kamara mind a két esettel foglalkozik, és valószínűleg fegyelmi eljárást fog indítványozni az ügyvédnő ellen. Ezzel kapcsolatban legutóbb Ján Mazák (a Bírói Tanács elnöke), szavai fogtak meg, aki egy írásában a Covid-19 világjárványával kapcsolatban azt írta: „Az adott körülmények között a jogi okoskodás olykor talán olyan célszerű, mint halottnak a kabát.” És milyen igaza van! Jelenleg az orvostudományra van szükségünk és nem okoskodó jogászokra. Bár ügyvéd vagyok, de ha a Közegészségügyi Hivatal szakemberei azt mondják, maszkot kell viselni, mert az segít, akkor bizony felveszem, és nem fogok azzal foglalkozni, hogy ezt a kötelességet vajon jogilag kifogásolhatatlan módon rótta-e ki rám a Közegészségügyi Hivatal vagy sem. Szerintem ezt a jogi vitát, nagy valószínűséggel, egyébként is csak az Alkotmánybíróság fogja végérvényesen eldönteni. Addig is, hallgassunk az orvosokra, a tudósokra, és hordjunk maszkot!

Milyenek a tapasztalatok idehaza és a nagyvilágban?

Külföldön talán Dr. Andrew Wakefield brit orvos esete a legismertebb. Tőle ered az a tévhit, hogy a gyerekeknek beadott védőoltások autizmust okoznak. Kiderült ugyanis, hogy az 1998-ban publikált tanulmányának eredményeit, melyben párhuzamot vont a védőoltások és az autizmus között, egyszerűen meghamisította. Ezért kizárták a Brit Orvosi Kamarából és Nagy Britanniában már nem praktizálhat. Büntetőjogi eljárás tudtommal nem indult ellene. Szlovákiában legutóbb abban az ügyben indítottak eljárást, amikor egy fiatal férfi Nagyszombat megyéből azt állította a közösségi médiában, méghozzá százszázalékos bizonyossággal, hogy a sógornője ismerősének 1000 eurót kínáltak, ha az elhunyt nagymamája halotti bizonyítványába beírhatják, hogy a koronavírus okozta a halálát. Állítása komolyságát próbálta fokozni és kijelentette, nyugodtan felkeresheti a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség, a NAKA is. Nagyon nagy meglepetésére a NAKA valóban felkereste és kihallgatta. Ott már azt állította, hogy erről az esetről csak közvetetten szerzett tudomást, és semmi többet nem tud róla mondani. Úgy tudom, büntetőjogi eljárás indult ellene, ami még nem zárult le.

Büntethető a virtuális térben történő álhírterjesztés?

A virtuális szférában is ugyanúgy sérthetünk személyiségi jogokat, követhetünk el szabálysértést vagy bűncselekményeket, mint levélben vagy szóban. Tehát igen, megbüntethetnek. Ha valaki például szándékosan oszt meg egy rémhírt a közösségi hálón úgy, hogy tudomása van a rémhír valótlanságáról és arról, hogy ez a hír komoly nyugtalanságot kelthet társadalmunk bizonyos csoportjában, akkor bizony ez a személy is a rémhírterjesztés bűntettét követi el. Ilyenkor nem igazán releváns, hogy ki ötlötte ki a rémhírt. Itt a terjesztésen van a hangsúly.