Mit szól ahhoz, hogy a parlament elfogadta a beneši dekrétumok érinthetetlenségéről szóló nyilatkozatot?

Nevetséges ez az egész cirkusz. Slota csak a megfelelő alkalomra várt, hogy előhozakodjon régen dédelgetett tervével. Fogadni mernék, ha Csáky Pál egy következő, nemzetiségi ügyet érintő kérdést nyitna meg, Slota rögtön beterjeszti a Szlovák Köztársaság védelméről szóló törvény javaslatát is. Persze az sem jelent megoldást, hogy kisebbségi ügyekről ezentúl egyszerűen nem beszélünk, de őszintén szólva jelenleg nem látok semmilyen kiutat ebből a helyzetből az MKP részére. Az igazán vicces azonban az lenne, ha az amúgy is nevetséges határozatot törvényerőre is emelnék, úgy, mint a Hlinka-törvényt.

Szabados László nyugalmazott iskolaigazgató, Alsószeli

Nem egyszerű számomra a válasz, mivel jómagam is megéltem a dekrétumok magyarokra vonatkozó részének következményeit. A nagyszüleim deportálásra voltak kijelölve, engem pedig özvegy édesanyámmal, a családot szétszakítva fehér lappal Magyarországra telepítettek. Természetesen visszatekintve mindez fájó emlék marad, de úgy gondolom, végre le kellene zárni a múltat. Azt hiszem, hogy e nyilatkozat elfogadását is hasonló szándék vezérelte, ám úgy vélem, nem ez a helyes és megvalósítható módja a kérdés lezárásának. Ugyanakkor azt sem lehet állítani, hogy az egész szlovákság a Beneš-dekrétumok mellett van. A dekrétumok hatályba lépésekor, annak előestéjén, amikor körülfogták a falut, hogy a 18-19 éves fiatalokat elvigyék, nálunk voltak a brezovái ismerőseink, akikhez szlovák nyelvet tanulni jártak a gyerekek a családunkból. Ők hívták meg magukhoz a nagybátyámékat, hogy elkerüljék a Csehországba való deportálást. ĺgy a nagybácsim ott, Brezován vészelte át az időt egészen a kitelepítésig, azután átjött velünk Magyarországra. Az, hogy 1953-ban visszakerültünk Magyarországról, szintén a szlovák barátainknak köszönhető. Ők voltak azok, akik megismerkedtek a kitelepítési dokumentumokkal, és felhívták a figyelmünket a lakosságcsere-egyezményben levő 66. fejezetre, amely szerint a családokat nem szabad szétszakítani. Ezt kihasználva, az ő segítségükkel sikerült benyújtanunk a kérvényt, amit jóvá is hagytak a csehszlovák hatóságok. Voltak tehát már akkor is olyan szlovákok, akik ellene voltak a magyarok meghurcolásának, és azt mondták: ti a mieink vagytok. Azt hiszem, most is ezen az úton – a barátság útján kellene elindulni.

Milan Kolcun tanár, idegenvezető, Kassa

Nem vagyok történész, elsősorban Kassa város múltja és jelene érdekel, ezt próbálom népszerűsíteni úgy, hogy havonta más téma szerint járom végig a központot a kassai barangolás résztvevőivel. A Beneš-dekrétumokkal nem foglalkoztam eddig, lényegében nincs erről véleményem. (jom, gl, kozs)