„Minden a hozzáálláson múlik.” Másfél éve úton, Ázsiában.

Tavaly decemberben a hófödte Kaukázusból, egy kimerítő téli túráról tértek vissza éppen Grúzia fővárosába, Tbiliszibe, amikor sikerült beszélgetnünk. Most az esti 30 fokból és Angkorból, a kilencedik században létrejött Khmer királyság hajdani fővárosa közeléből jelentkeztek be, melyben megtalálható, Angkorvat Délkelet-Ázsia legnagyobb, a 12. században épült vallási épületkomplexuma is. Az utóbbi Kambodzsa fő jelképe és turistalátványossága, a templom a nemzeti zászlón is megjelenik.

Mi történt az egy év alatt, merre vitt utatok?

Hát az utóbbi évünk igencsak tömény volt, röviden összefoglalva a következő volt az útvonalunk: tavaly januárban még Grúzia és Örményország hegyeit jártuk, majd február elején a kerékpárjainkkal együtt repülőre szálltunk és úgy értük el Indiát. Észak-Indiából egyenesen Nepál felé vettük az irányt, aztán egészen vissza Indián keresztül Pakisztánba, amit semmiképp sem szerettünk volna kihagyni. Majd Pakisztánból ismét visszatértünk Indiába, ahol több hónap alatt 13 tagállamot utaztunk be biciklivel. Ezek után Bangladesben folytattuk. Összesen hét hónapot töltöttünk el az indiai-szubkontinensen, roppant érdekes, emlékezetes marad, sokat tapasztaltunk, kultúrsokkban sem volt hiányos ez az idő. Délkelet-Ázsiában Thaiföld, Laosz, Vietnam bebiciklizése után pár hete érkeztünk Kamodzsába, a tizennyolcadik országba az utunk során és éppen múlt héten pörgette át a kilométerszámláló a 19 ezret. Egyre inkább érezzük, meglesz ez, végigbicikliztük a kitűzött tervet. A fókusz továbbra is a projektünkön van, amit az út elején kitaláltunk és amire az egész út épül. Igyekszünk mindenhol felkeresni az utunkba eső, alulról szerveződő természetvédelmi kezdeményezéseket, természetvédőket, megismerni a védett területek működési különbségeit, a természetvédelem helyzetét és nehézségeit az egyes országokban. Megfigyeljük és dokumentáljuk, hogyan is működik a természetvédelem a világ más pontjain.

A Biking 4 Biodiversity (Kerékpározás a biológiai sokszínűségért) projekt kapcsán mit figyeltetek meg egyes országokban, van-e átalános tanulság?

A tájvédelem túl széles téma ahhoz, hogy általános megállapítást mondjunk. A világon sokféleképpen őrzik a biológiai sokszínűséget, és sokféle akadály gördül a természetvédők elé, más-más szemszögből, de mindegyik értékes. Eddigi utunk során számtalan nemzeti parkban voltunk. Volt, hogy több napot, akár több mint egy hetet töltöttünk egy természetvédelmi állomáson, helyi természetvédőkkel együtt. Grúziában és az indiai szubkontinensen rengeteg természetvédelemmel foglalkozó szakemberrel találkoztunk, míg Laoszban nehezen találtunk bárkit is. Azt mondhatjuk, ott a természetvédelem gyerekcipőben jár, nagyon kezdetleges. Indiában, az egyszerű embereknek is sokkal erősebb a kötődésük a természethez, osztoznak rajta, értékelik és nem kisajátítják, mint például Európában, ahol egyre kevesebb a vadvilágnak, az állatvilágnak szánt terület – bár ez a tendencia az összes általunk megismert országban jelen van. Indiában, viszont a természet ilyesfajta elfogadása, tisztelete a hinduizmushoz köthető, minden élőlényt egyenlőként tisztelenek, alapvetően vadászat sincs. Délkelet-Ázsia többi országában azonban erőteljes a vadászat, a vaddal való kereskedés, vagy az olyan problémák, mint az erdőirtás, a dzsungelek felégetése. A természetvédelem kapcsán is fontos a nevelés és az oktatás. Ha meg akarjuk érteni a helyi közösségeket, elsősorban meg kell ismerni a gondolkodásukat, hogy mit, miért tesznek. Ezek a közösségek ebből élnek, nem lehet és nem elég pusztán megtiltani a vadon élő állatok vadászatát, a fakitermelést, a trópusi esőerdők égetését, az erdőirtást. Alternatívákat kell mutatni, időt és erőfeszítést kell befektetni, kisgyerekkortól oktatni, hogy megmutassuk, másképp is lehet. Mindenképpen fontos a helyieket bevonni a dőntéshozatalba, még akkor is, ha a változás csak következő generációknál fog megmutatkozni.

Melyik ország volt a pozitív tapasztalat és volt-e negatív tapasztalat?

Ez egy komplex kérdes, amire különböző szemszögből tudunk csak válaszolni. Ennyi megtett kilométerrel a hátunk mögött különböző módon vannak kedvenceink. A vendéglátás, az emberek kedvessége és a biciklizés triumvirátusának szempontjából még mindig Törökország az, amire nagy szeretettel gondolunk vissza. Fantasztikus embereket ismertünk meg Grúziában, Indiában, Pakisztánban és itt Kambodzsában is. Az élővilág szempontjából talán Indiát, tájkép szempontjából Nepált, ugyanakkor a tájkép változatossága szempontjából Grúziát mondanánk.

Milyen nehézségekkel találkoztatok az út során?

A legnagyobb nehézség, mióta Délkelet-Ázsiába értünk egyértelműen a hőség. A nagy hőség áprilisban kezdődött, aztán jött a monszun. Júniusban, Indiában mértük a legtöbbet a biciklin, 47 fokot és ez kb. októberig kitartott. A vietnami hegyekben a helyzet kicsit normalizálódott, de pár hete Kambodzsában ismét beütött a hőség és aludni is alig bírtunk a sátorban. Áprílistól folyamatosan 30 fok feletti a hőmérséklet, amihez magas páratartalom társul  és be kell valljuk, az év végére ennél kevesebbre számítottunk. Amikor bicajozunk, akkor kevésbe érezzünk, de mihelyst leszállunk a bringáról, megcsap az izzasztó hőség. Éjjel sem megy le a hőmérséklet. Nem mindenki tudja megengedni, hogy hűtse a lakását, házát, az emberek itt folyamatosan ebben a hőségben élnek. Hőségrekordok dőlnek meg. Saját bőrünkön érezzük a globális felmelegedés hatásait, ami már itt van, nem jövő időben kell róla beszélni.

Hanna megosztotta: Bangladesben volt egy mélypont, fizikailag és mentálisan is megviselt a trópusi Dengue-láz, amivel megfertőződtem, egy ponton kórházba is kerültem és az út folytatása is kérdésessé vált. A felépülésem után kihívás volt az erőnlét visszaszerzése, amiről akkor úgy éreztem, teljesen eltűnt a betegség alatt. Az utat folytattuk, de az elején minden egyes domb megmászása próbatétel volt és hatalmas öröm, amikor felértünk. Végülis minden a hozzáálláson múlik, fejben dől el. Voltak nehéz pillanatok, szélsőséges időjárási viszonyok, problémák a bicajokkal, de sikerült legyőzni a kétségeinket és a kihívásokat.      

Ünneplitek-e valamilyen formában a karácsonyt?

Amikor egy éve azt mondtuk, tudatosítjuk, mennyire kevés dolog elég a mindennapokhoz, ez mára még jobban érvényes. Karácsonykor Thaiföldön leszünk, egy olyan országban, ahol a keresztény karácsonynak nincs hagyománya, úgyhogy nincs kifejezetten karácsonyi hangulatunk. Ha valamit mégis ki kellene emelni, számunkra a legnagyobb ajándék az volt, hogy tegnap mosógépben tudtuk kimosni a ruháinkat. Beadtuk egy táskába a hetek óta kézzel mosott szennyest és illatos, tiszta, összehajtogatott ruhákat kaptunk vissza. Hatalmas öröm ez, minden apróságnak tudunk örülni és minden apróságot megtanultunk értékelni. Finom étel és tiszta ruha, nekünk ez az ajándék.

Hanna és Jonas a terv szerint februárban érkezik vissza Európába. A lenyűgöző útjuk során 20 országot és 20 ezer kilométert terveznek megtenni.

Útjuk a következő csatornákon követhető:

www.biking4biodiversity.org  

www.facebook.com/biking4biodiversity

www.instagram.com/biking4biodiversity