Két ökológus, két kerékpár, 20 ezer kilométer, 20 országon át

A két éve alakult Dunavit – Dunamenti Tájvédelmi Társulat, célul tűzte ki a csallóközi táj védelmét. Fontosnak tartják bemutatni, hogy milyen lehetőségei vannak a fenntartható mezőgazdaságnak a régióban, hogyan lehet megőrizni a biológiai sokféleséget. Teszik ezt aktív terepmunkával, kiállításokkal, videókkal és nevelő célzatú előadásokkal. A Dunavit ugyanakkor környezetvédelemmel kapcsolatos megmozdulásokat is támogat a régióban. Ez a két remek kezdeményezés a somorjai Moziban ért össze. Itt került sor egy vetítéssel egybekötött beszélgetésre a két világjáró ökológussal.

Biking 4 Biodiversity

Hannáék a múlt héten értek Somorjára és megosztották az eddig megtett 1300 kilométer tapasztalatait. A Biking 4 Biodiversity (kerékpározás a biológiai sokszínűségért) az ő nagy projektjük, amit azzal a céllal hoztak létre, hogy felkeressék az útjukba eső nemzeti parkokat, természetvédelmi kezdeményezéseket. Tanulmányozzák és dokumentálják, hogyan is működik a természetvédelem a világ más pontjain. Ausztriában, egy civil szervezetnél dolgoztak, amikor megismerkedtek és ott született meg a kerékpártúra ötlete. Jonas városából, Frankfurtból indultak, és természetesen megálltak Hanna városában, Somorján is.

„Frankfurtból származom és kisgyerek korom óta szenvedélyem a természet, az állatvilág tanulmányozása, számomra nem volt kérdés, hogy ez lesz a hivatásom”

– mondta Jonas. Hanna hozzátette, hogy nagyon szeretik a kettes számot: két ember, két bicikli, 20 ezer kilométer, 20 ország, Németországtól Szingapúrig. Bemutatták az útitervüket, amire másfél évet szánnak. Az eddig megtett út viszonylag határozott elképzelés mellett zajlott. Jonas városából letekertek Hanna városába, Somorjára, majd Budapest érintésével a Duna mellett érik el a Fekete-tengert. Az út nagyja, több mint 18 ezer kilométer még előttük van. Ami a folytatást illeti, Törökország, Közép-Ázsia, majd Kína érintésével szándékoznak eljutni Délkelet-Ázsiába. Leginkább a Kárpátokra és Dél-Ázsia változatos állat- és növényvilágára kíváncsiak. Arra a kérdésre, miért pont Szingapúrig tekernek, Jonas ésszerű, frappáns választ adott: „azért, mert addig vezet a szárazföldön az út”.

Sokféle tájvédelem

„Külföldi tapasztalatunkból kiindulva tudjuk, szükség van az önkéntes munkára Mindannyiunknak részt kell ebben vállalni, mert a valódi változás helyi szinten kezdődik. Ehhez elengedhetetlen a civilek támogatása”

– mondta Hanna. A Biking 4 Biodiversity küldetésének célja, hogy feltérképezze a természetvédelem, az abban működő emberek sokféleségét. Hangsúlyozni kell, mekkora ereje van a közösségi szerepvállalásnak természetünk védelmében. Eddigi útjuk során Németországban faültetésben segédkeztek, vadállat genetikai intézetet látogattak, repcetengeren keresztül bicikliztek. Bajorországban meglátogattak egy betűzőszú áldozatává vált fenyőerdőt, ahol erre a jelenségre lehetőségként tekintenek, nem szimplán kárnak vélik. Hiszen ez is értékes terület, csak másfajta életformának ad otthont. Felkeresték a Thayatal Nemzeti Parkot, amit a Thaya (csehül Dyje) folyó választ ketté.

„Az egymással határos nemzeti parknak mégis két különböző hozzáállása van természetvédelemhez. Amíg a cseh oldalon, a Podyjí nemzeti parkban a szabályozott tájvédelmet, élővilágban gazdag területeket mutatták meg nekünk, addig az osztrák oldalon az őshonos, vad erdőt láttuk, ahol semmiféle emberi beavatkozás nincs”

– mondta Hanna.

A komfortzóna határai

Azért is döntöttek a bicikli mellett, mert ez a legkevésbé káros az ökoszisztémára és mert szenvedélyük, bármilyen időjárásban. Segít a kapcsolatlétesítésben, szabaddá tesz, beszélgetéseket indít el. Ami az anyagiakat illeti, az út költségeit maguk fedezik, nincs mögöttük semmilyen szervezet, ami támogatná őket. Este sátrat vernek és kempinggázon készítik el a meleg ételt. Aludtak már almalugasban, tóparton és a híd alatt. Az acélvázas bicikli 14 kilogrammot nyom, felpakolva már 50-et. Megosztották, hogy az eddigi tapasztalatuk alapján a napi költségvetés átlagban 10 euróra jön ki személyenként. Kihívás mindig akad, de eddig sikerült jól venni az akadályokat.

A jó hangulatú, kötetlen beszélgetés után többen voltunk, akik úgy mentünk haza, hogy nyeregbe pattanunk és bicajozunk egy nagyot!