Miért számít jó üzletnek kastélyromot venni?

A volt műemlék három évtizede teljesen kihasználatlanJana Beňová felvételeA maga nemében egyedülálló épület – valamennyi építészeti stílus jegyeit magán viseli – a Mérey-családé, amely 1546-ban I. Ferdinánd királytól kapta a kisudvari uradalmat, és többször is átalakította a kordivatnak megfelelően.

Az eredetileg földszintes, kőből épült udvarházból így lett klasszicista stílusú emeletes kúria, majd boltíves, stukkódíszítésű reneszánsz kastély. Később, 1764-ben pedig a Mérey fivérek, Antal és Ádám a középső szárny lebontásával két különálló épületre osztották. A régi és új kastélynak hívott két épületben, amelyeket csak a hatalmas pince kötött össze, 1869-ig laktak a Méreyek leszármazottai. Több tulajdonosváltás után 1880-ban vette meg a birtokot Kufler Lipót, aki a régi kastélyt ledöntötte. Az új kastélyban a háború után szociális lakásokat alakítottak ki, de mintegy három évtizede teljesen kihasználatlan az épület.

Bár a megmaradt ingatlant 1984-ben műemlékké nyilvánították, az állam nem fektetett pénzt a felújításába, állaga egyre romlott. A későbbi tulajdonos, a bojnái önkormányzat – ehhez a faluhoz tartozik Kisudvar is – négy évvel ezelőtt úgy döntött, eladja az épületet a hozzá tartozó parkkal együtt. Az ingatlan iránt többen is érdeklődtek (főként környékbeli vállalkozók), és végül Vladimír Grznár, több nagytapolcsányi cég tulajdonosa vásárolhatta meg. Hogy mennyiért, nem sikerült megtudnunk, mert e kérdésünkre sem a bojnái polgármester, sem maga Grznár nem volt hajlandó válaszolni.

A bojnái képviselő-testület egyik tagjától, Rudolf Haydentől azonban megtudtuk: már jóval a pályázat kiírása előtt is arról pusmogtak a faluban, hogy Grznár hétszázezer koronáért megveszi a kastélyromot és a három hektáros parkot. „Huszonöt évvel ezelőtt a helyi futballistákkal hoztuk rendbe a kastély kerítését, hogy ne hordják szét téglánként az épületet. Akkor még bíztam abban, hogy meg lehet menteni. Most sem mindegy nekem, mi lesz a sorsa, ezért szorgalmaztam, hogy az önkormányzat írjon ki pályázatot az eladásra, és több ismerősömmel együtt magam is jelentkeztem, hogy felverjük az árat. ĺgy lett a hétszázezerből végül kétmillió, de hogy a vevő valóban menynyit fizetett, máig sem tudjuk” – mondta el Hayden. Úgy véli, az új tulajdonos a címeres égetett téglák eladásából is szép pénzre tehet szert.

A nagytapolcsányi műemlékvédelmi hivatal munkatársától, Eva Gažiovától megtudtuk, az új tulajdonos kérte, hogy a kastélyt töröljék a védett műemlékek listájáról és a hivatal eleget is tett ennek a kérésének. Kérdésünkre, befolyásolta-e a döntésüket Grznár azon szándéka, miszerint az épület hű mását kívánja felépíteni, Gažiová azt mondta: műemlékvédelmi szempontból a másolat nem érdekes. „Inkább az nyomott a latban, hogy a történelmi épületek magántulajdonosaival nagyon jók a tapasztalataink” – szögezte le. Azt, hogy az épület valamennyi téglájába beleégették-e a Méreyek címerét, a műemlékvédők sem tudják, de tény, hogy a tavaly végzett ásatások során sok ilyen téglát találtak. Az áruk egy magát megnevezni nem kívánó építész szerint annyi, amennyit a vevők hajlandók fizetni érte, az elefánti kastély pincéjéből származó elefántpecsétes tégla darabjáért ezer koronát is adnak a gyűjtők és az újgazdagok, akik kandallóépítésre vagy padlómozaikként használják.

A Nyitrai kerületben hatvankét műemléknek számító kastély és kúria van, közülük több is omladozik – a legtöbb esetben azok, amelyek községi tulajdonba tartoznak. A kisudvari az első olyan kastély a Nagytapolcsányi járásban, amelyet lebontanak, de nagy valószínűséggel hamarosan az apponyi (Oponice) Apponyi-kastély is erre a sorsra jut.