Mi a véleménye az iskolai erős

Mindenképpen megdöbbentő, hogy ennyire jellemző az iskolai erőszak, mint a perbenyiki esetben volt. Hála Istennek a mi iskolákban ilyen szinten még nincs jelen. Olyasmi már nálunk is előfordult, hogy egy diák a másiknak a tízóraiját vagy az aprópénzét vette el. Amióta egy környékbeli iskolában is előfordult, hogy a diákok szintén mobiltelefonnal készítettek egymásról nem ildomos felvételeket – igaz itt nem erőszakról volt szó, hanem önként fényképezték egymást –, a mi iskolánkban teljesen betiltottuk a mobiltelefon használatát. Az iskolai rendszabályban addig csak az órákon volt tilos telefont használni, most teljesen be van tiltva a mobilhasználat.

K. Tibor kisiparos, Érsekújvár:

Húsz évvel ezelőtt, egy jó nevű középiskolában azért nem engedték az évfolyamtársamat az érettségihez, mert megverte a tanárát. A fiúról köztudott volt, hogy otthon az édesapja nagyon szigorúan neveli, és veréssel orvosolja a konfliktusokat. Ez akkor még egyedi esetnek számított. Ma már gyakoribbak az ilyenfajta atrocitások. Biztosan hiba van az alulfizetett, idegileg labilis, nem egyszer függőségbe menekülő tanárokban is, akik nem urai a helyzetnek, manapság azonban egyre több a problémás gyerek. Abban az iskolában, melyet most a kisebbik gyerekem látogat, több viselkedészavarral küzdő diák tanul, akiket a szüleik iskoláról iskolára vittek, és egyiket sem találták megfelelőnek. Ilyen esetben már nem a pedagógusban kéne keresni a hibát, a gyereket illene elvinni a szaktanácsadóba! Köztudott, hogy a diákok kegyetlenek tudnak lenni. Tiszteletlenül bánnak a fiatal tanárral, aki nehezen szerez tekintélyt magának, kigúnyolják a rosszul öltözött tanárnőt, és kinevetik azt a korosodó pedagógust, aki nem tudja kapásból megválaszolni az internetről lehúzott kérdéseiket!

Folk Ildikó tanár, Párkány:

Iskolánkban nem tudok hasonló esetről, ám úgy vélem, hogy a szexuális zaklatás előbukkanó esetei csak a jéghegy csúcsát képezik. Ugyanis az ilyesmi rendszerint későn és akkor derül ki, amikor az áldozat már nem bírja elviselni a rendszeres molesztálást. Viszont az sem megoldás, hogy az épületben minden be legyen kamerázva, még a vécé is. A tanárnak is nehéz a dolga, mert azzal még nem oldottuk meg az ügyet, ha pusztán kirúgjuk a tettest, tetteseket. Alapiskolából ráadásul nem is lehet kirúgni senkit, legfeljebb másik iskolában fejezi be tanulmányait az elkövető. Fontos tehát, hogy maga az áldozat azonnal szóljon. Az utóbbi időben a médiának is nagy szerepe van abban, hogy napvilágra kerülnek a hasonló esetek. Roppant fontosnak tartom továbbá egy pszichológus foglalkoztatását is, főképp nagyobb létszámú tanintézményekben. A lényeg, hogy a gyerekek tudatosítsák és vállalják, ha ilyesmi történik. Azonnal szóljanak, még ha nagyon szégyellik is a történteket, épp azért, hogy se velük, se mással többé ilyen ne fordulhasson elő. És természetesen a szülőnek is figyelnie kell a gyerek viselkedésváltozására.

Lebocky Andrea szülő, pedagógus, Szepsi:

Szülőként és pedagógusként én ennek mindkét oldalát látom. Sok szülő elfogult a gyerekével kapcsolatban, és feltétel nélkül neki ad igazat. Sokszor a tanár háttérbe van szorítva, úgy gondolják, olyan képesítéssel kell rendelkeznünk, hogy bármilyen agresszív gyereket le tudjunk földelni. A szülők sokszor elhanyagolják a nevelést, és úgy gondolják, hogy ez a mi dolgunk. De a pedagógus tehetetlen, ha a gyerekre otthon nem szánnak elég időt. (gl, száz, buch, kov)