Mi a helyzet a „zöldség-és gyümölcsfronton”?

Már évek óta felhagytunk a háztáji zöldség- és gyümölcstermesztéssel, még a szőlőmet és az almafáimat is bérbe adtam. Pedig 1989 előtt és közvetlenül utána is fűtött fóliában termesztettük a zöldséget. Egyszerűen nem éri meg az egész! Akkor keresetkiegészítésként jól jött, ma azonban csak az a termelő marad fenn, aki nagyban dolgozik, több lábon áll, többféle zöldséggel és gyümölccsel tudja rugalmasan ellátni a piacot. Főként primőr áruval. A szociban kiszámoltam: ha ketten dolgoztunk a feleségemmel, fóliáztunk, palántáztunk stb., akkor a tiszta nyereség nulla koronára jött ki, a kettőnk „munkabére” pedig 1 korona 20 fillérre óránként, s mindez 15 áron. Gondolom, ezt nem kell tovább magyarázni. Ma a kistermelő nem tud olyan árat elérni, amiből a ráfordított költségek megtérülnének. Szerintem egyrészt nem kellene olyan zöldségeket, növényeket behozni, amelyeket mi is termesztünk éppolyan jó minőségben, másfelől nem volna szabad olyan drasztikus mértékben emelni a vegyszerek, a speciális műtrágyák árát, hogy a háztáji kistermelő teljesen ellehetetlenüljön. Jókora aránytalanság az is, hogy míg egy-egy zöldség- vagy gyümölcsfajta kilóját maximum a régi felvásárlási ár kétszereséért veszik át, addig a vegyszerek, a tápanyagok ára a tíz-tizenötszörösére drágult. (buch)

Csákvári Viktor mérnök, Muzsla:

Szilvát és őszibarackot termesztek, utóbbit 2-3 áras területen. Azt tapasztaltam – főként az utóbbi két évben –, hogy amikor nálunk a korai gyümölcsfajták beérnek, s én el szeretném adni a termést, ugyanezekkel a gyümölcsökkel a nagyáruházak telítik a piacot, például kilónként harminc koronáért, ráadásul az áruházi barack zöme vízízű, éretlen. Ám az emberek csak az árat nézik. Sőt, ha én olyasvalakinek adom el a barackot, aki ezt például Párkányban a fürdővendégeknél, turistáknál értékesíti, az illető eleve legalább 10 koronával drágábban árulja ott, mint amennyiért tőlem vásárolta, mert egyébként nem éri meg neki. A szilva esetében pedig kistermelő labdába sem rúghat ezzel a gyümölccsel; egyébként ugyanaz a helyzet éréskor, mint az őszibarackkal. Szerintem igenis védeni kellene a belföldi piacot, elsősorban a nyugati import ellen. Jó példának tartom a magyarországi Termelők Érdekvédelmi Szövetsége, a TÉSZ megalakulását. (buch)

Csoltkó Jenő magánvállalkozó, Jászó:

Én magam négy hektáron termelek csak zöldséget, és néhány régi, bevált termelőmtől, barátomtól vásárolok fel, csupán azért, hogy a két üzletemet ellássam, meg azokat a boltokat, amelyekkel szerződéses viszonyban állok. A felvásárlás egyre nehezebb, mert a termelők ötven százaléka felhagyott ezzel a tevékenységgel. Az emberek félnek az egykoronás akciós zöldségektől és az időjárás viszontagságaitól is, ráadásul nálunk támogatás sem jár a kistermelőknek. Ha valaki most akar belevágni, egy ilyen vállalkozás beindítása nagyon nagy beruházást igényelne. Régebben például Komáromból is rendeltünk árut, most már inkább Magyarország felé orientálódunk, a primőröket, a paprikát és a paradicsomot onnan szállítjuk. (kozs)

Horváth Erzsébet rokkantnyugdíjas, Érsekújvár:

Retket és újhagymát termesztek a fiamékkal együtt. Néhány évvel ezelőtt még a férjemmel annyit ültettünk, hogy a felét le tudtuk adni, akkor még érdemes volt ezzel foglalkozni. Pénteken és szombaton most is rendszeresen kijárok a városi piacra, mert a szerény nyugdíjamat valamivel ki kell egészítenem; nálam minden korona számít. Most már a nyulak tenyésztése mellett mással nem foglalkozom. A menyem tavaly és idén is a munkahelyén, a hivatalban adta el a nyakunkon maradt retket, mert nem volt kinek, hová leadni. A fiamék a paradicsomot és a paprikát nem adják le, inkább felviszik a hegyek közé, és más ismerősökhöz, rokonokhoz hasonlóan ott adják el a turistáknak meg a panziók tulajdonosainak, mert arrafelé értékesebb a friss zöldség, mint a mi régiónkban. Korábban dinnyét is termesztett a családunk, és azt is inkább az ismert üdülők környékén adtuk el – a duplájáért, mint amennyit itt kaptunk volna érte. A gyerekek idén is ezt tervezik. Sajnos, egyre drágább az öntözés, ezért uborkát már nem termesztünk. Nem éri meg bíbelődni vele! Az egyik fóliát felszámoltuk a kert végében, mert nem érte meg fűteni. (száz)

N. Zoltán, Csallóközaranyos:

Elsősorban palántaneveléssel és káposztafélék termesztésével foglalkozunk, de egyre kevésbé kifizetődő. A magok ára csillagászati, a jó palánta kineveléséhez jó minőségű talajra is szükség van, és akkor még nem beszéltem a fűtési költségekről. A takarékoskodás miatt napközben fával fűtöm a fóliát, de éjjel bizony rá kell kapcsolni a gázt. A felvásárlók pedig fillérekért akarják elvinni az árut. Nem csoda, hogy alig foglalkozik már valaki zöldségtermesztéssel. Pedig a nálunk termett zöldség sokkal jobb a behozottnál. Itt, a Csallóközben adottak az éghajlati feltételek, elegendő a napsütés. Ezt kellene tudatosítaniuk a vevőknek is. (vkm)

Baranyay Ildikó zöldségtermesztő és -felvásárló, Zsigárd:

Ketten vagyunk a faluban felvásárlók, akikhez elhozhatják a zöldséget, gyümölcsöt, de vannak még hárman-négyen, akik Csehországba hordják az árut, és más kistermelőktől is összeszedik a terményeket. A másik felvásárló hetente kétszer veszi át a terményt, én naponta vásárolok, mert piacosok és nagyraktárosok is járnak hozzám, s megesik, hogy este tízkor is jönnek áruért. Leginkább az uborka, a paprika és a paradicsom megy, most meg még a retek, a saláta és az újhagyma. Úgy öt évvel ezelőtt nagy volt a forgalom, akkor a falunak még majdnem a fele foglalkozott zöldségtermesztéssel, de mára nagyon kevesen maradtunk, sokan máshová mentek el dolgozni. Ennek szerintem az az oka, hogy a felvásárlási árak nagyjából ma is ugyanazok, mint tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt, a befektetés meg sokkal nagyobb – a vetőmag, a műtrágya… minden drágább. Mi például úgy kezdtük, hogy két kertben termesztettünk. Most meg már négy kertnek kell lennie, meg a határban is muszáj kertészkednünk, hogy azt a bevételt elérjük, amit tíz évvel ezelőtt a két kertből. Az árakat a nagy felvásárlók és a nagyraktárosok szabják meg. Néha harcolunk, hogy nem lehetne-e több, de ők dirigálnak, mi inkább csak termelők vagyunk. Az egyik átvevőnek a Billával meg a Kauflanddal van szerződése, ezek a kistermelőkkel szóba se állnak. Aztán vannak olyanok, akik piacra viszik tőlünk az árut, meg nagyraktárakba vagy Csehországba. Én tulajdonképpen csak azért lettem felvásárló, mert sok fóliánk van, a termés betakarítása is nagy munka, és az akartuk, jöjjenek érte házhoz. Ne kelljen még szállítanunk is, mert az külön gond. ĺgy meg megpakoljuk a teherautót, aztán – ha még van hely – kihirdettetjük a hangszórón keresztül, hogy kisebb termelők is hozhatják a termésüket. Talán az lenne a legjobb, ha mi, termelők összefognánk, s valamilyen szövetkezetet hoznánk létre, közösen értékesítenénk az árut. Csak az a probléma, hogy már jóformán nincs is kivel összefogni, mert itt, a faluban már olyan kevesen vagyunk. Mindenki arra törekszik, hogy a saját termését minél drágábban adja el, ezért megeshetne, hogy valaki szerződést kötne velem, végül mégsem nekem adná az árut, mert valahol többet kapna érte. Tavaly úgy volt, hogy egy kicsivel jobb árat kínáltam, és akkor a környékbeli falvak termelőinek is megérte idehozni a termést. Aki máshonnét jött, annak azonnal fizettem, márpedig ez is számít. A kifizetés egyébként hetente történik; amit egész héten felvásárolok, azt szombaton délután kifizetem. (gl)

Szabó Gyula, adóhivatali alkalmazott, Királyhelmec:

Annak az árusnak, aki a piacon nem vállalkozóként kínálja eladásra az általa otthon megtermelt zöldséget és gyümölcsöt, nem kell pénztárgéppel rendelkeznie, és neki számlaadási kötelezettsége sincs. Évi körülbelül 45 ezer korona bevétel alatt az illető adót sem fizet a tevékenysége után. Kimutatást azonban vezetnie kell arról, hogy a standon milyen mennyiségű és mekkora értékű árut forgalmaz, és ebből mennyit adott el egy-egy napon. Ezt a nyilvántartást az adóellenőrök szúrópróbaszerűen ellenőrizhetik, és azokat, akiknél valamilyen hiányosságot észlelnek, szankcionálhatják is. (leczo)

B. Imre, Marcelháza:

A legnagyobb probléma természetesen a költségek és a termények ára közti aránytalanság. Míg a magok, vegyszerek egyre drágábbak, addig a termények eladási ára alig változik. Ráadásul nem mindig lehet megbízni a drága magokban sem, ha pedig rosszul kel a mag, az már eleve veszteséget jelent. Úgy érdemes egyáltalán foglalkozni a zöldségtermesztéssel, ha az ember maga értékesíti az árut a piacon, ott viszont a lehető legszélesebb választékot kell kínálni. Ezért mi is többféle zöldséget termesztünk, sőt, a választék bővítése céljából még az ismerősöktől is felvásárolunk ezt-azt. (vkm)

L. B. pedagógus, Királyhelmec:

Nem jellemző, hogy rendszeresen, nagyobb mennyiségben vásárolnék az itteni piacon zöldséget vagy gyümölcsöt. Leginkább azért, mert mifelénk hiányoznak az olyan igazi, nyüzsgő piacterek. Pedig a piacok hangulatát szeretem, kedvemre való, hogy megtapogathatnom, megszagolhatom az eladásra kínált termékeket. Szeretek alkudozni is, de nem azért, mintha nem volnék hajlandó kifizetni a kereskedő által meghatározott árat, hanem mert szívesen megyek bele a hely hangulatából adódó játékba. (leczo)

Gulázsi Fridrich piaci árus, Mad:

Községünkben már nem működik zöldségfelvásárló. Én mellékállásban zöldségtermesztéssel foglalkozom, és általában eladom az árut a felvásárlóknak, akik jönnek érte. A felvásárlási árak alacsonyak, a magárak és a termesztéssel járó kiadások pedig nagyok, úgyhogy évről évre romlik a helyzet. Sehogy sem vagyok elégedett, a felvásárlási árat lenyomják a lengyelek és az üzletláncok. Ami zöldség a nyakamon marad, azt piacon értékesítem, bár nem nagy a kereslet, kevés a vásárló. (jom)

Németh Iveta piaci árus, Hegyéte:

A községben egy időben jól működött a zöldségfelvásárlás, de ma már csak egy család foglalkozik ezzel. Jelenleg piaci árusként alkalmaznak, én nem foglalkozom zöldségtermesztéssel. Mivel a falu közel van Dunaszerdahelyhez, kevesen adják erre a fejüket. Nem nagyon éri meg. (jom)

Anna Jakubeczová termelő és felvásárló, Nagymácséd:

Mi még egyelőre nem kezdtük el a felvásárlást, igazából májusban és június elején indul be a dolog. Ugyanúgy, mint az előző években, naponta fogunk felvásárolni, nincs megszabott nyitvatartási idő, a kereslet szabja meg, hogy mikor vásárolunk. Csehországi nagyraktáraknak szállítunk, és akkor visszük az árut, amikor van kereslet. Általában naponta vagy kétnaponta indítunk egy teherautónyi rakományt. Nem csak helyben vásárolunk fel, mivel az utóbbi időben nagyon megcsappant a helyi termelők száma – negyedannyian termelnek leadásra, mint négy-öt évvel ezelőtt. A fiatalok már nem akarnak ilyesmivel foglalkozni, inkább a galántai Samsungban vagy más vállalatnál keresnek munkát. Itt, Nagymácsédon nem a fóliás termelés a megszokott, inkább cukorborsóval, fokhagymával és uborkával foglalkoznak. Nagyfödémesről is leginkább cukorborsót, Naszvadról főleg paprikát meg uborkát szállítunk, de dinnyetermelőktől is vásárolunk fel. Az árakat a tőlünk átvevő nagyraktárak diktálják. Tudom, a kistermelők panaszkodnak az alacsony árak miatt, de ha a nagyraktár tőlünk öt koronáért vesz meg valamit, azért mi nem tudunk a termelőnek négy koronát fizetni, mert nem férnénk bele a szállítási költségekbe. A kifizetés egyébként hetente egyszer, pénteken délután történik, de az árakat már az átvevés pillanatában megadjuk a termelőnek. (gl)

Tipcsák Géza, a városi rendőrség parancsnoka, Királyhelmec:

Királyhelmecen napi 200 koronáért bérelhetnek standot az árusok, a szükséges engedélyt a városi hivatal adja ki. A forgalmazónak igazolnia kell, hogy csak olyan terméket kínál eladásra, melyet a közegészségügyi hivatal ellenőrzött. Az eladásra szánt zöldségeknek és gyümölcsöknek az összes, törvényben előírt kívánalomnak meg kell felelniük. Ha valaki vét a szabályok ellen, esetleg nem a kijelölt helyen árul, komoly pénzbírságra számíthat. Magánszemélyek esetében a büntetés felső határa tízezer korona, ám jogi személy akár 200 ezer koronás bírsággal is sújtható. (leczo)

Tóth Károly magánvállalkozó, Kassa:

Zöldségfelvásárlással nem foglalkozom. A felvásárlásnak ugyanis úgy kell működnie, hogy nyitnak egy adott községben vagy kistérségben egy telepet, ahová a termelők behozhatják a termékeket, s kihirdetik, mikor és mire van szükség. Nagykereskedésekben vásárolok nagy tételben, veszek és eladok, főként Magyarországon és Lengyelországban. A lengyel zöldséget azért részesítem előnyben, mert ott nagy az állami támogatás. A lakosság hatvan százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, családi vállalkozások formájában, ezért nagyobb az állami támogatás, hogy az emberek ne váljanak munkanélkülivé. Éppen ezért ők megengedhetik maguknak, hogy olcsón adják el a zöldséget. Az itthoni termelők viszont nem adhatják olcsóbban az árut, mint amennyibe az előállítása került. Saját használatra itthoni nagykereskedésekben és áruházakban vásárolok, a termékeknél a minőségi áru a fontos számomra, nem az, hogy hazai-e vagy külföldi. (kozs)

Pécsi Zoltán gazdálkodó, Negyed:

Negyeden nem igazán működik jól a felvásárlás. Azelőtt volt a faluban rengeteg felvásárló, most van kettő-három, de csak másoknak vesznek árut. Eleinte még jó árak vannak, de amikor már keveset fizetnek, mindenki mérges és ideges. Nekünk van időnk ezzel foglalkozni, hát a vágsellyei piacra hordjuk az árut. József napján kezdjük a piacozást a retekkel, aztán a szezonban szinte minden nap itt vagyunk. A retek, az újhagyma, a karalábé és a saláta jól megy, mert az emberek szeretik, az üzletek meg nem tudnak versenyezni velünk. Van három kertünk, szántóföldön is termelünk; amit tudunk, eladunk magunk, amit nem tudunk, leadjuk a felvásárlónak. Én inkább Vágfarkasdra hordom az árut, mert ott korábban kezdenek, és ők szállítanak is – még Kassára is. (gl)

Kovács András, ĺmely:

Olyan terményekkel, amelyek fűtést igényelnek, már teljesen felhagytam. Ezért a primőr paprika, paradicsom helyett már évek óta fóliában nevelt korai krumplival, borsóval kezdem a szezont. Igaz, az én új krumplim valamivel drágább, mint az áruház polcain található külföldi, de ez garantáltan jó minőségű. Nem egy vevőm panaszkodott, hogy szinte ehetetlen volt az áruházban vásárolt zöldség. Aki egyszer-kétszer így pórul járt, inkább ismét visszaszokik a piacra, és közvetlenül a termelőktől vásárol. Én is jobbára a piacon értékesítem az árut, mert a felvásárlók nagyon nyomott árat kínálnak. Előre megkötött szerződésekről pedig csak álmodni lehet. A zöldségtermesztésből egyébként ma már nem lehet megélni, csak a biztos bevételt jelentő munkahely mellett, kiegészítésként foglalkozhatunk ezzel. Falunkban a fóliakonstrukciók több mint a fele fedetlen, az emberek sorra hagynak fel a termeléssel. (vkm)

Mihalik Gábor polgármester, Köbölkút:

Noha mi piacot is létesítettünk a faluban, egyáltalán nem jellemző, hogy a helybeliek árulnák a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt. Az emberek már Köbölkúton is inkább csak a saját szükségletükre termesztenek. Pedig 1989 előtt még felvásárlóközpont is működött a községben. Most már a paprikát és a paradicsomot is inkább az üzletben veszik meg, ha meg befőzéshez kell, azt is inkább máshonnan szerzik be, nem termelik meg. Egyre több portán parkosítanak, tehát inkább füvet nyírnak, sövényt ápolnak, ahelyett, hogy ezzel gürcölnének. Mindössze három-négy család foglalkozik nagyban, több hektáron zöldségtermesztéssel, de ők szerződésre dolgoznak. Kistermelőnek egyszerűen már nem éri meg ezzel foglalkozni. (buch)

K. Julianna nyugdíjas kiskerttulajdonos, Kassa:

Sem nagybani termesztéssel, sem felvásárlással nem foglalkozom. Véleményem szerint azonban a saját család számára érdemes zöldséget termeszteni, elsősorban annak, akinek családi háza és kertje van, tehát állandóan „kertközelben” tartózkodik. Ha másért nem, legalább azért, mert az ember a zöldségre, gyümölcsre jobban odafigyel. Igaz, hogy az áruházakban időnként nagyon olcsón lehet zöldséget kapni, de nem lehet róla tudni, mekkora a nitráttartalma. Amit magam termesztek, arról legalább tudom, milyen. Egy nagyváros melletti hobbikertben azonban nem érdemes uborkát, paprikát, paradicsomot termeszteni, mert ezeket naponta öntözni kell, és autóval muszáj a kertbe kijárni, ez viszont nagyon megnöveli a kiadásokat.

Pölhös Vendel őstermelő, Nagycsalomja:

Az őstermelő mindig az utolsó volt, vele mindig lehetett packázni, soha nem mi szabtuk meg a feltételeket. Most, hogy kinyílt a világ, még bonyolultabb a helyzet. Ha fölösleg van bárhol és bármiből, az egész térségben vége – az árak hihetetlenül lezuhannak. Ha kevés van egy terményfajtából, akkor kialakulhat előnyösebb ár. De hatalmasak a kilengések, nehéz tervezni, bármit is előre megmondani. Pillanatnyilag rengeteg a sárgarépa, mindenki azt termesztett, halomban áll a termés a raktárakban. Tavaly krumplihiány volt, lehet, idén gond lesz vele – tavaly nagy volt a kereslet, most mindenki azt ültetett. Ha egyszer nem volt elég, legközelebb robbanhat. Nagyon változó a helyzet, nehéz elérni a jutányos árat. 2004-ben volt talán a legnehezebb, akkor még a vaskereskedő is lengyel zöldséget hozott be. Ha akkor bármilyen termény ára kettővel kezdődött, az már jó volt. Nálunk terület alapú támogatás van, ez alanyi jogon jár, és vannak kiválasztott növények, például a gabona, de zöldségtermesztésre nem lehet dotációt kapni. Az Európai Unió egyes országaiban már megoldották ezt a problémát, a Szlovákiai Zöldségunió is dolgozik ez ügyben, remények szerint 2009-re elérhetjük, hogy támogatást kapjon a zöldségtermesztő. Én 15 éve vállalkozom, minden ősöm paraszt volt, az egyik felmenőm pedig kertész. Talán ezért sem adom fel, a hagyományok, az eddigi befektetések befolyásolnak. Piaci eladásra termelem az árut, jelenleg sárgarépát, hagymát, petrezselymet, hagymát és káposztát termesztek. Talán céklával is próbálkozom majd, és foglalkozom korai burgonyával. Valamikor szélesebb volt a terményskála, de az évek során szűkítettük. Szakosodni kell, mert minden termény külön vegyszert, fejtörést, technikát kíván, s ez megsokszorozza a költségeket. És az is szempont, hogy minél kevesebb kétkezi munkára legyen szükség, hiszen nemcsak a termelők öregednek, hanem a dolgozni tudó emberekből is egyre kevesebb van. Viszont teljesen nem lehet kiiktatni a munkást a mezőgazdaságban. Gabonát csak nagy területen, több ezer hektáron éri meg termelni. Sokat hallom: könnyű nektek, hiszen annyi támogatást kaptok, de megnézném, hogyan boldogulna valaki enélkül. Hiszen a földművelés kiszolgáltatott az időjárásnak és a piacnak. A felvásárlás tekintetében a képlet nagyon egyszerű: nálam az ár X, a boltban pedig 2,5X vagy 3X. Minél több kézen megy keresztül az áru, annál előnytelenebb a felvásárlási ár. Az üzletláncok nagyon betyár feltételeket diktálnak, centiméterek és másodpercek határoznak. Három gyerekem van, de egyik sem veszi át a stafétabotot, s ha szeretné is valamelyikük, talán én beszélném le róla. (fm)

Lestyánszky Viktor agrárvállalkozó, Ipolyhidvég:

Az értékesítés azon is múlik, kinek milyen üzleti kapcsolatokat sikerült kialakítania. A magam példájából tudom: van, akivel remekül működik a dolog, és van, akivel nagyon nehezen. Még nem értük el a korrekt kapitalizmust. Ez alatt az adott szó kötelező érvényét értem. Nemrég egy dán üzleti partnernek a tárgyalás után azt mondtam, jó, akkor most megírjuk a szerződést. Meglepődött, azt mondta, „hiszen megbeszéltük”, s ez náluk kötelez. Mi még itt nem tartunk. Az árakat a kereslet befolyásolja, s az uniós csatlakozás után már az egész európai térség viszonyai kihatnak az árképzésre. Talán nem is helyénvaló abszolút egyensúlyt elvárni a megtermelhető és a piacon elhelyezhető áru mennyisége közt, hiszen az egyes termények hozama, a kivetett terület nagysága az adott évben, az időjárás, a tárolási eredmény évről évre változik. Nyugati kollégáink nagy termelői és beruházói támogatáshoz jutnak hozzá már évtizedek óta, s így ki tudtak építeni egy utókezelő rendszert. Nálunk ez még nem működik, s ezért a konzervipar jelenthet biztonságot sok termelő számára. Az utókezelés tulajdonképpen minőségi, nagyság szerinti, esztétikai és más osztályozást jelent, valamint csomagoló gépsorok működtetését igényli. A friss zöldségárut rugalmasan, ügyesen tudják eladásra előkészíteni, s így könnyebben is értékesíthetik az árut. A több mint tíz hektáron gazdálkodó farmerek mindegyike rendelkezik ilyen technikával. Nálunk erre még sem pénz, sem idő nem volt. Mivel jó minőségü nyersanyagot, terményt elő tudunk állítani, s a konzervipar a termelőtől csomagolást egyáltalán nem igényel, adott a lehetőség az együttműködésre. A szakma érdekképviselete nem igazán működik, de másrészt annyira erősek a multinacionális társaságok, hogy nekik nem is probléma kikényszeríteni az általuk áhított feltételeket. Könnyen diktálnak, hiszen előbb-utóbb megtalálják azt a termelőt, aki rábólint az alacsony árra. Az Európai Unió keményebb feltételrendszert kínál: aki lemorzsolódik, annak ez katasztrófa, de aki fennmarad, stabilabban áll. Ha az osztrák, belga, holland termelő sem kapna támogatást, akkor nekünk sem volna szükségünk anyagi segítségre. Mert ha így végre egyenlő feltételek mellett gazdálkodhatnánk, akkor szerintem mi járnánk jobban, mert rákényszerültünk, hogy például az ő dotációjuk felének megfelelő öszszegből is túléljünk. Megtanultunk rosszabb helyzetben túlélni. Például az intenzív mezőgazdasági termelés elképzelhetetlen öntözés nélkül. Nagy előrelépés, hogy az öntözőrendszerek bérleti díja jelképesre csökkent, ám ezt alig érezzük meg. Az áramszolgáltató nem mindenütt dolgozott ki külön tarifarendszert az öntözésre, s így a villany annyira drága, hogy nagyon meg kell gondolnunk, mire használjuk a vizet. Például egy hektár egyszeri öntözése ezer-kétezer korona körül mozog, s egy hektár gabona jó esetben 15-20 ezer koronáért értékesíthető. Idén szinte biztos a gyengébb hozam, s ha már kétszer kell öntözni, még kevésbé térül meg a befektetés. Ráadásul a berendezések is rossz műszaki állapotban vannak. Miközben Csehországban tavaly százszázalékos állami támogatást igényelhettek a termelők a műszaki fejlesztésre, nálunk egyetlen fillért sem. (fm)