Mecenzéfi mánták érdekes temploma

Ez a vidék, a Szepes-Gömöri Érchegység keleti pereme sok évszázadon át a bányászatáról volt ismert és híres. A bányavidéket a tatárdúlás után a második honalapítónak is nevezett IV. Béla király hívására német telepesek népesítették be újra.

A mánták földjén

Fellendítve a bányászat és kohászat mesterségét, céhekbe tömörülve és kialakítva saját ízlésük szerinti településüket, amely egy patakmederre merőleges orsós formájú városka, zárt, egymáshoz kapcsolódó, szinte védelmi rendszert alkotó, kapualjas polgárházakkal. Mecenzéf város két részből, Alsó és Felső Mecenzéfből tevődött össze, utóbbi 2000-ben községként önállósult. Nemzetiségi összetétele mindig is vegyes volt, néhány éve még gyakorta hallható volt a németföldi, stájer és elzászi nyelvjárás sok évszázados zárványaként sok viszontagságot túlélő mánta nyelv. Amely ősi hangsúlyokat, szóhasználatokat, szavakat őrzött meg és formált saját igényei és a világ alakulásának rendje szerint. Ma elvétve, ha hallani ilyen nyelven szóló embert ezen a vidéken. Mecenzéf a nyelvhatáron lévő városka, emiatt néhány éve még szinte mindegyik üzletben és a piacon is értettek, beszéltek magyarul is. A lakosság túlnyomó része római katolikus, a városka szívében lévő téren áll a templomuk.

A legendák és a valóság

Mecenzéfről olyan legenda maradt fenn, mely szerint a városnak azon a részén, ahol most a templom és a tér van, egykor egy lápos részen egy tizenhárom fejű, tűzköpő sárkány lakott, amely sarcolta a lakosságot, mindig leányokat követelt magának. Egyszer aztán egy bizonyos Metzen nevű asszonyság kifogott ezen a leányfaló sárkányon, és egy ólomból készített lányalakot helyezett a sárkány ürege elé, amit aztán a mohó fenevad bekapott, az ólom megolvadt torkának tüzétől, és ettől a sárkány kimúlt. A lápos lakhelyét kiszárították, és oda építették fel a mecenzéfiek a templomukat. Mesés történet! A valóság valószínűleg az lehet, hogy a helyiek a megtelepedésük után nemsokára felépítették isten házát, s az első mecenzéfi templom minden valószínűség szerint fából épülhetett. Ám ahol kovácsműhelyek, hámorok, ércdúsítók tüze ég, ott állandó a tűzvész veszélye is. Az bizonyos, hogy a 15. század legelején már állt itt templom, erről több forrás is megemlékezik, ám arról már nem, miből épült ez a templom. A hajó tájolása, a sokszögzáródású szentély keleti irányú elhelyezése, amelyet akár a már meglévő, robusztus hajóhoz is építhettek, a nyugati főbejárat, a belső elrendezés, a megmaradt vagy a régi felhasználásával, esetleg annak mintájára újonnan elkészített egyértelműen gótikus stílusjegyeket magán hordozó templomépítészeti elemek mind arra utalnak, itt egy nagyszabású építkezés ment végbe 1732-től, de egyáltalán nem kizárt, hogy a régebbi templom bizonyos részeit nem használták fel. Erre az izgalmas kérdésre egy alapos épület- és művészettörténeti, régészeti feltárás adhatna választ. Mindenképpen meg kell emlékezni arról a férfiúról, aki a Szűz Mária Mennyek Királynője tiszteletére 1735. szeptember 8-án felszentelt templom építését vagy újjáépítését anyagilag lehetővé tette, kezdeményezte. Ő pedig nem más, mint bizonyos Sorger Gregorius vagy más nevén Sorger Gergely erdélyi püspök, aki egy egyszerű mecenzéfi kovács fia volt, s akit a Rimaszombat melletti Bakti faluból való Máriássy család fogadott örökbe s támogatta őt a papi pályán. Szegény sorsa miatt először el sem akarta őt fogadni a gyulafehérvári egyházi és világi hatalom közege, majd III. Károly király a neki kiemelten fontos és személyes jó barátként kezelt egyházi embernek bárói címet adományozott. Sorger Gergelyt 1729-ben Pozsonyban püspökké is szentelte, akit ezután már elfogadtak Gyulafehérváron. Ott is nyugszik, a püspöki kriptában a mecenzéfi templomépíttető.