Kulturális fesztivál a határon

A bensőséges ünneplés tavaly már az egyetemes kultúra ünnepévé vált. Idén háromnapos kulturális fesztivállá bővültek az Ipoly Napok, melyet az Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány és Ipolyság Város rendezett. A sokszínű művészeti és társadalmi eseménysorozat központi helyszíne a felújított Bartók Béla téri zsinagóga, a Menora Saag Centrum Artis volt. Augusztus 11-én a folyó köszöntése előtt egy sanzonest várta a közönséget, majd Szabó István Csodálatos Júlia című filmje következett. Rajk László neves építész beszélt a vetítés előtt a rendezőről. Este tíz körül az Ipolyságiak, együtt lesétáltak az Ipoly partjára s köszöntötték az ünnepeltet. Virágcsokrok, koszorúk és égő mécsesek úsztak a vízen, ünnepi „díszkivilágítással” kényeztetve a „lomha, sötét, de öntudatos” folyót. Augusztus 12-én dudaszó és a VI. Gödöllői Szkólatábor nyolcszáz éves Dániel játéka után következett a beszédek ideje. Lőwy János, a város polgármestere először a nemrég elhunyt Hunčík László emlékét idézte fel, akinek múlhatatlan érdemei voltak a zsinagóga felújításában és az Európa Átrium kiötlésében. Lőwy gazdagodásnak nevezte az Ipoly Napokhoz kapcsolódó eseményeket, szerinte a mesebeli szépségű völgyben található iskolaváros a kultúráját kínálhatja az itt élőknek és a látogatóknak. „Rengeteg alkalom van, hogy fajsúlyos kultúrával találkozzanak a városban az érdeklődők, örülnénk, ha az Ipolyságiak is kihasználnák a lehetőségeket” – mondta a polgármester. „Szlovákok és magyarok abban is hasonlítanak, hogy hajlamosak a melankóliára, arról beszélnek, mit nem lehet, mi nem működik, valaki mindig megakadályozza őket a cselekvésben” – folytatta Martin Bútora. Ő Márai Sándornak ad igazat, aki szerint a csoda, egészen szerényen, csendben van általában jelen, és annyira közel van hozzánk, hogy észre sem vesszük, eszünkbe sem jut érte nyúlni. „Akik itt összegyűltek örülnek, hogy együtt lehetnek, s a céljuk az, hogy megcáfolják Németh László állítását, miszerint „Európa kelet felé lejt”.

Szokoly Alajos emléktáblája Ipolyság jeles személyiségeinek emlékfalára került, Winter Lajos és Kovács Sebestyén Endre emléktáblája mellé. Szokolyi Alajos 1871-ben született Kisgaramon és 1932-ben halt meg Bernecebarátiban. Ebbe a hatvanegy évbe egy sportember, egy orvos, egy levéltáros, egy ötgyermekes családapa és a világ dolgaira, az emberek problémáira mindig érzékenyen és megértően reagáló ember életét tudta sűríteni. 1896-ban, Athénban száz méteres síkfutásban lett két amerikai futó mögött a harmadik helyezett. Révész Ferenc elmondta, František Chmelár, a Szlovák Olimpiai Bizottság elnöke baráti üdvözletét küldi az ünnepség résztvevőinek, Chmelár elindult Ipolyságra, de egy kisebb baleset miatt vissza kellett fordulnia. Jakabháziné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára szerint Szokolyi valóban az a sokszínű személyiség, akinek emlékét ápolni kell, ugyanazon az olimpián indult száztíz méteres akadályfutásban és hármasugrásban is, az előbbiben miután végig vezetett, megbotlott, az utóbbiban egyetlen ugrással megszerezte a negyedik helyet. Az emléktáblát a főtitkár asszony és Lőwy János polgármester leplezte le, a magyar Olimpiai Akadémia nevében Takács Ferenc, titkár helyezett el koszorút. Ezután a zsinagógában állandó kiállítás nyílt, tizennyolc jeles felvidéki személyiség portréját festette meg Bartusz György két tanítványa, Pál Ildikó és Pálmai László. Hushegyi Gábor esztéta köztéri alkotásként kezelte ezeket az alkotásokat, hiszen az ilyen művek mindig sokat mondanak el az adott pillanat társadalmi hangulatáról, történelemről alkotott elképzeléséről, közállapotairól. A nap további részében és másnap, augusztus 13-án egymás után sorjáztak az író-olvasó találkozók, színházi előadások és koncertek. Ladislav Ballek, Bánki Éva, Kukorelly Endre, Hizsnyai Zoltán, Grendel Lajos, Barak László volt az ez alkalomból megnyitott irodalmi kávéház vendége. Tóth Rita, Bodonyi András, a Corelli trió ágyazott különböző műfajú zenékbe különböző hangvételű verseket. A Szevasz színház Vlastimil Venclík darabját és Gágyor Péter Andersen átiratát játszotta. Marián Labuda Miért vagyok huntyi? címmel anekdotázott. Vasárnap délután a református zsoltároktól a középkori egyházi zenén keresztül a héber dallamokon át a magyar népballadákig, örökzöld musical- és operettdallamokig csendültek fel melódiák.