Kinn is vagyok, benn is vagyok

Ez egy amolyan mini Megasztár, azzal a különbséggel, hogy három kategóriában folyik a tehetségkutatás: a szólisták mellett zenekarok és tánckarok is jelentkezhetnek. Ja, és Kassán rendezik, azaz elsősorban kelet-szlovákiai fiatalok érdeklődnek, évről évre többen.

Idén a türelmes előzsűrinek összesen 282 produkciót kellett végignéznie-hallgatnia, úgy, hogy a tizenkét legjobb kerüljön a döntőbe, azaz mindhárom kategóriából négyen-négyen. A tét nem kevesebb volt, mint egy 100 ezer korona értékű „kezdő lökés” a US Steel-től. Az acélkonszern fizeti a győztes dalok hanghordozón való megjelentetését, beleértve a stúdióbérletet, valamint a pályakezdéshez elengedhetetlen első videoklip leforgatásának költségeit. A táncosok szintén készíttethetnek promóciós videót, sőt a vállalat további fellépési lehetőségeket biztosít számukra, és a kosztümöktől kezdve a propagációig mindent ők fizetnek.

A döntőt ráadásul immár hagyományosan a gyönyörű és patinás Állami Színházban rendezik meg. Ide természetesen nem férnek be tömegek, általában családtagok, barátok, szakmabeliek és persze a meghívott protokollvendégek töltik meg a széksorokat. A „nép” azonban nem marad ki semmiből, mivel valamennyi szereplő a színház előtti szabadtéri színpadon is fellép, sőt szavazni is lehet rájuk, és ahogy ez lenni szokott, a voksolók között is értékes díjakat sorsolnak ki. Hogy a kassaiak ne csak sztárpalántákat lássanak a színpadon, néhány igazi sztárt is meghívtak a szervezők (Zdob si Zdub, IMT Smile, Peha, Nocadeň, Robo Opatovský, Lucia Vondráčková, Fredy Ayisi), a „benti” döntőt pedig rögzíti a Szlovák Televízió (adás szeptember 20-án).

Az újságírók és fotósok bemehettek a kamerapróbára, kérdezősködhettek, kattogtathattak, ám este már nem szívesen látták őket, még vaku nélkül sem. Ettől kissé elkedvetlenedtem, de csak azért, mert fogalmam sem volt, milyen izgalmas egy kamerapróba. Az egész döntőt egy az egyben elpróbálták, a felkonferálásoktól az összes szereplőt felvonultató „záróbuliig”. Mindent gondosan mértek, beállítottak, még a legnagyobb sztárok se hozakodhattak elő váratlan ötletekkel, Lucia Vondráčkovát például kis híján bekapta a rendező, amikor az apró lányka a megbeszélt dal helyett egy másikkal akart előrukkolni, Robo Opatovskýt pedig nemes egyszerűséggel hazaküldték átöltözni, mert egy sportszergyár logója virított a pulóverén.

A döntő zsűrije nehéz, ám kényelmes helyzetben volt, ugyanis nem csupán egyszer, hanem kétszer hallgathatta meg a produkciókat. Ján Ďurovčík koreográfus-zsűrielnök ezt külön „díjazta”, mint mondta, enélkül nehezebb lett volna felelősségteljes döntést hozni, és az sem mellékes, hogy civilben is láthatta a versenyzőket, nem csak az esti puccparádéban. Rajta kívül zömmel nagy, illetve kisebb lemezkiadók megmondóemberei ültek a zsűriben, így vélhetően a második-harmadik helyezettek számára sincs minden veszve.

Nos, a „benti” főpróbán és a „kinti” fellépésen látottak alapján gyaníthatóan a tánc-kategóriájában született legnehezebben döntés. Itt ugyanis négy teljesen különböző zsánerű csapatot kellett összehasonlítani: latin táncot, akrobatikus break-táncot, lírai dzsessz-balettet, valamint hagyományos színpadi esztrádot. Végül az én favoritjaim kapták az első díjat, a poprádi M21 nevű lánycsapat. A zsűri elnökének külön kérésére a második helyezett Outbreak néven futó ifjú hip-hop akrobaták „kiemelt másodikok” lettek, és a jövőben felléphetnek egy Ďurovčík-produkcióban. Mit mondjak, indulásnak nem rossz.

Fontos megjegyezni, hogy a szólistáktól és a zenekaroktól saját szerzeményt kértek. Az énekesek közül a dalszerzés, valamint az előadás a tizennyolc éves ólublói Veronika Kupcovának sikerült legjobban, ő volt egyébként az egyetlen, aki angol nyelvű számmal indult. A zenekarok között volt countrybanda, elektronikus zenét játszó trió, poprock-együttes, ez utóbbiból kettő is, érdekesség, hogy mindkét formáció a kassai konzervatórium diákjaiból alakult. Végül az egyik konzervatorista-különítmény, a Good Fancy ítéltetett legjobbnak. Érdemes megjegyezni ezeket a neveket, mert lehet, hogy hamarosan a hazai slágerlistákon látjuk viszont őket.

A szabadtéri színpadon zajló eseményekről annyit, hogy odakint már senkit sem szorított annyira az idő, a hangulat pedig vélhetően sokkal felszabadultabb volt, mint a szigorú színházteremben. A sztárok félórás műsort adhattak, és adtak is, sőt a maratoni estet záró moldvai Zdob si Zdub merészen rá is húzott öt percet, a háromezres tömeg legnagyobb örömére. Büntetésből nagy slágerükbe az Everybody in the Casa Mare-ba beledurrogott a US Steel-es akciókon elengedhetetlen tűzijáték. A kisinyovi etno-rockerek később elmondták, hogy tízéves pályafutásuk alatt nem történt velük még ilyesmi, pedig bejárták Tolnát-Baranyát. De csak egy pillanatig voltak dühösek a petárdaeső miatt. Az MC Vasile néven futó öreg erdélyi cigány pedig egyenesen úgy tekintette a dolgot, hogy az ő tiszteletére rendeztek tűzijátékot az amerikaiak.

Ezen apró incidens mellett történt még egy mulasztás: „odakint” elfelejtették közhírré tenni a benti döntő végeredményét. Akik egész este erre vártak, valószínűleg nyugtalanul aludtak aznap éjjel. Egyébként pedig nívós, jól szervezett akciót láthatott a nagyérdemű, ráadásul teljesen ingyen, ami ekkora kaliberű rendezvénynél, és az ország keleti tájain nem mellékes dolog. Még a biztonságiak is normális emberek módjára viselkedtek: nem kergették el az autogramkérőket, sőt a legkisebbeket beengedték az elkerített, színpad előtti területre, hogy ne tegyen kárt bennük a tömeg. Ezért megilleti őket egy kalapemelés.