Kiállítás az elhurcoltak emlékére

Nagytárkány

Magyar hadifoglyok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 címmel nyílt kiállítás a Tisza-parti faluban.

Kopasz József, Nagytárkány polgármestere lapunknak elmondta, a Veritas Történetkutató Intézet által összeállított – 24 roll upból álló – vándorkiállítás Magyarország Kassai Főkonzulátusának közvetítésével jutott el a községbe. Két hét múlva a tárlat több bodrogközi és Ung-vidéki településen is látható lesz, egyebek mellett Perbenyikben, Nagykaposon és Királyhelmecen is. A történészek szerint az említett időszakban a Kárpát-medencéből közel 800 ezer magyart hurcoltak el szovjet táborokba, közülük legalább 300 ezren nem tértek haza. 1944 őszétől például a szovjet katonák Kárpátaljáról, Kelet-Szlovákiából és Kelet-Magyarországról is hurcoltak el magyarokat „málenkij robotra”. Az áldozatok pontos számát senki sem ismeri, egyes becslések szerint meghaladja a 30–40 ezret is, 5–6 ezren pedig nem tértek vissza a munkatáborokból. Kisgéresből 130 embert vittek el 1944. december 3-án, százan nem kerültek haza. A Bodrogköz és az Ung-vidék szinte minden településéről deportáltak civileket. A Kassától a Szoroskőig húzódó vidéken is volt szervezett deportálás, de a Rimaszombat melletti Nagybalogról is vittek el férfiakat.

A szovjetek 1944-ben a 18 és 50 év közötti férfi lakosságot felszólították, hogy jelentkezzenek háromnapos munkára. Az elsők csak 1946/47-ben tértek vissza. A fiatalokat azért küldték haza, hogy agitáljanak a szovjet hatalom mellett. Akiket mindenfajta fizikai munkára alkalmatlannak tartottak, szintén elengedték. A legtöbben 1948/49-ben érkeztek haza, a többiek csak 1952/53-ban, Sztálin halála után, amnesztiával szabadultak. A szolyvai táborban a Bodrogközből és az Ung-vidékről elhurcoltak közül rengetegen elpusztultak. A halálozási arány jócskán meghaladta a 30 százalékot. A települések vezetőinek egyébként komoly felelősségük volt akkoriban is. Tudunk olyan faluról, ahonnan senkit sem vittek el, mert a bíró előre értesítette a férfiakat arról, hogy mi várható. Sokan azonban nem tudták, mi vár rájuk, hisz a parancs értelmében háromnapi élelemmel kellett munkára jelentkezniük. Aztán egyszer csak katonák vették körül az embereket, nem engedték meg nekik, hogy elmenjenek, és munkatáborokba szállították őket.

Nagytárkányból 68 embert vittek el málenkij robotra, közülük tizenegyen valamelyik szovjet táborban haltak meg. A faluban az I. és a II. világháború áldozatainak tiszteletére emlékművet állítottak, melyre felvésték az elhurcoltak nevét.