Jubileum Ipolyságon

Ipolyság. A Csemadok jelen volt és jelen van a szlovákiai magyar nemzeti közösségünk egészében, járásunkban, városainkban és falvainkban, de gondolkozásunkban és szívünkben is. Egy kis túlzással talán azt is mondhatnánk, hogy sokunk génjeibe is beivódott. Ezekkel az összegező gondolatokkal kezdte ünnepi emlékezőjét november 27-én, szombaton a Csemadok Ipolysági Alapszervezete megalakulásának 55. évfordulója alkalmából rendezett emlékműsoron Korpás Pál volt alapszervezeti titkár.

Ipolyságon az alapszervezet 1949. november 13-án alakult. A fültanúk egybehangzó állítása szerint az első elnök, Komlós János orvos a következőket mondta, amikor felkínálták neki az elnöki tisztséget: „Nehéz igent mondani, de még nehezebb elutasítani.”

A megalakulás után – Bulla Tibor és Rozsnyó József rendezők jóvoltából is – az ipolysági szervezet a színjátszásáról és esztrádműsorairól volt híres. A hatvanas évek közepétől a gimnazistákból verbuválódott, Vas Ottó tanár vezette József Attila Irodalmi Színpad (JAISZ) vette át a stafétabotot. Hozzájuk társult a Honti Hangok énekkar, a Csáky Károly irányította Honti Közművelődési Klub, valamint a Bodonyi András vezette Kincskeresők együttes. A vegyes kar a kilencvenes években feltámadt, s jelenleg Béres Gábor és Wollent Andrea karnagyok vezetésével Musica Aurea néven működik. A Kincskeresők is újjáalakult. E két utóbbi együttes gazdag repertoárjának néhány varázslatos száma és Vas Ottó szavalata méltó keretül szolgált az emlékezésnek. A műsorvezető, Pálinkás Tibor megbízott elnök emléklapot adott át a szervezet több tagjának. Török Alfréd, a Csemadok Lévai Területi Választmányának megbízott elnöke köszöntőjében a következő szavakkal is serkentette az ünneplés résztvevőit: „A fáklya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat”. (kp)