Jókaitól csak tanulni lehet

A lassan 20 éves, Jókaira specializálódott tanulmányi versenynek mindig a komáromi Jókai Mór Alapiskola ad otthont – de csak azt, ugyanis diákjaik etikai okokból sosem mérettették meg magukat a többi iskola csapataival. Idén kilenc intézményből kerültek ki az országos döntő háromfős csapatai. A gyerekeknek el kellett olvasni Jókai Mór „Az én életem regénye” c. önéletírásának, valamint Mikszáth Kálmán „Jókai és kora” c. művének meghatározott fejezeteit. Választható témában prezentációkat készítettek az író életéről, amelyet a helyszínen is bemutattak, ill. több más írás- és szóbeli feladatot is teljesítettek.

Kacifántos szövegek

A képzeletbeli dobogó harmadik fokán a pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium diákjai végeztek. Megosztott második helyezést értek el a gútai Corvin Mátyás Alapiskola és a Selye János Gimnázium csapatai. Az idei versenyt pedig a gútai Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont tanulói nyerték meg. „Nagyon élveztem a versenyt, a felkészülés elejét viszont nem annyira, mert nem értettem teljesen a szövegeket. Viszont ahogy egyre többet olvastam és jegyzeteltem, úgy kezdtem jobban megérteni őket, illetve megismerni Jókait és azt a kort” – mondta lapunknak a hármas egyik tagja, Nagy Zsófia. Társának, Tóth Emesének pedig az volt a legérdekesebb, amikor arról olvasott, hogyan tanultak a diákok Jókai gyermekkorában. „Szigorúan” – minősítette érdeklődésünkre egy szóval a korabeli tantermi munkát. Végül a harmadik tag, Tóth Eszter is arról beszélt, felkeltette az érdeklődését a történeti kor és az ehhez kapcsolódó írások: „Élveztem, hogy többször el kellett olvasnom a szöveget, ugyanis nagyon kacifántos volt, emellett pedig kreatív feladatokat kaptunk.” A hetedikes lányokat az iskola pedagógusa, László Szilvia készítette fel, aki arra emlékeztetett, hogy a tanterv szerint csak később fognak Jókai Mórról tanulni, így a három diáknak kissé felfedezetlen terepen kellett mozognia. Egyúttal nagyra értékeli a felkészülésre fordított energiájukat:

„Nagyon nehéznek, sőt akár ijesztőnek is tűnhet egy szöveg az elején, viszont ott van a befektetett munka és az öröm, hogy rájövök valamire, például megértek egy latin kifejezést. Úgy gondolom, hogy így nemcsak a diák nyelvezete fejlődik, de a kultúrtörténeti ismeretei is.”

Szükség van Jókaira

A háromtagú zsűriből Juhász Mónika és Ibolyáné Csipke Jolán a végén nem, Kustyán Ilona azonban megosztott néhány záró gondolatot a gyerekekkel. Úgy fogalmazott, szükség van a magyar iskolákra, azok pedig sok-sok mozaikból állnak össze – ilyennek számít az, ha kemény munkával és odafigyeléssel érünk el eredményt. Hasonló módon nyilvánult meg a megnyitó beszéd során Fekete Irén, a társszervező Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) elnöke is: „A mai napon mindenki nyertes lesz, sőt már az is! Azzá tett benneteket az egykori komáromi fiú, aki letette aranyát az asztalotokra. Mutassátok meg, hogy a felvidéki magyar iskolákban van erő, ismeritek a magyar irodalom hatalmát!”

Vörös Mária, az esemény koordinátora annak idején oroszlánrészt vállalt a verseny létrehozásában. Az akkori alapötletük nemes egyszerűséggel arra vonatkozott, hogy egy ilyen versennyel tudják a legjobban megtisztelni Jókai Mór emlékét. „Ezzel természetesen az identitás- és magyarságtudatot, az olvasás szeretetét, a szövegértési kompetenciákat mind-mind erősíteni tudjuk. Jókai regényei nem tartoznak a legkedveltebb kötelező olvasmányok közé. Vita folyik arról a pedagógusok között, hogy kell-e Jókait olvasni vagy sem. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy a gyerekeknek fel kell kínálnunk Jókai műveit, mert aki egyszer bele tud feledkezni ebbe a csodálatos mesevilágba, annak bizonyára nem lesznek kételyei. Tőle csak tanulni lehet. Nemcsak mesefűzést, szókincsgyarapítást, hanem gondolkodás- és látásmódot is. Úgy gondolom, Jókai személyisége is egy követendő példa, hiszen az ő megfontoltsága, szerénysége és a hihetetlen munkabírása ma is példa lehet mindenkinek” – mondta lapunknak.