Japán babák kiállítása Kékkőn és Losoncon

Élményt jelentett, mert mindamellett, hogy betekintést adott egy számunkra egzotikus kultúrába, lehetőséget kínált arra is, hogy összehasonlítsuk a tájainkon ugyancsak közkedvelt babákkal és népviseletekkel.

A japán babakészítés kezdete körülbelül az i. e. 3000 körüli időszakra, az úgynevezett Jornon-időszakra tehető, a ma ismert széles skála pedig az ún. Edo-korszakban alakult ki. A babák fából, papírból, textilből és agyagból készülnek különböző technikák alkalmazásával. A mai kézművesek némileg ugyan bővítették a felhasznált anyagok és módszerek körét, ám alapvetően ma is az ősi hagyományok szerint készítik azokat. Egyedi, megkülönböztető jegyük: nyugodt arckifejezést tükröző alakok osztrigakagylóporral színezve, korabeli népviseletben.

Erika Antolová, a kékkői múzeum munkatársa kérésemre elmondta: a kiállításokon több mint 40 különböző méretű, 2000-ben készült babát, számos eszközt és babakelengyét mutattak be.

Külön csoportban kaptak helyet a március 3-i lányok ünnepére készült figurák (pontosabban készletek), amelyek egyedi babakultúrát teremtettek. Nemcsak a gyerekek játékszerei voltak, hanem díszekkel ékesített műtárgyak is. A cseresznyevirágzás ideje egyben a babák ünnepe is a szigetországban. Minden lány egy lépcsőzetesen felépített, piros drapériával letakart emelvényen helyezi el a szigorúan meghatározott szerepű babákat, s az elrendezés is a hagyományokat követi.

Egy teljes készletnek legalább tizenöt babából kell állnia, s ezek hagyományos japán öltözetet viselnek. A császár és a császárné ülő alakjai az emelvény legfelső szintjén foglalnak helyet. Az alsóbb szinteken udvari méltóságok, miniszterek, udvarhölgyek és zenészek helyezkednek el – szigorúan megszabott társadalmi hierarchia szerint. A legalsó szint a pórnépé, a szegényeké. Az emelvényt fedő vörös drapéria színe a babák öltözetén is visszatér. A figurákat finoman megmunkált bútorokkal, eszközökkel és kocsikkal együtt állítják ki. A babaasztal dísze még a vázákba helyezett bimbózó cseresznyefaág, amely a női jellemvonások szimbóluma.

Kivált szépek – és talán elsősorban a fiúk számára izgalmasak – a főként a fiúk ünnepére (május 5-e) készült, történelmi viseletekbe bújtatott, valamint harci öltözéket viselő babák. Egyediek a Hakatai-cserépbabák, az Icsimacu-babák, a fiatal nőket, a japán család tagjait bemutató kiotói figurák, valamint a japán szokásokat megjelenítő babák is. Közismert a japán színház különleges szerepe a japán történelemben. A kabuki klasszikus történelmi dráma jellegzetessége, hogy a 17. századtól kezdve annak minden szerepét férfiak játsszák, művészileg egyesítve a zene, a tánc és a színészi játék egyes elemeit. A kabuki szereplői mellett a kiállításon a Nó Színház figurái is láthatóak voltak.

Egyszerűségükben szépek az úgynevezett Kokeshi-babák, amelyek faragott és festett fából készülnek. Viszonylag rövid történelmi múltra tekintenek vissza. Eredetileg a 19. században a szigetország északkeleti Tohoku régiójában, az ottani, jellegzetes kézműveshagyománynak megfelelően készültek, majd terjedtek el az ország egész területén. Különlegességük, hogy csak fejük és testük van, kezük és lábuk nincs.

Az első pillanatban látható, hogy a babák nemcsak gyermekjátéknak készültek. Művészi kidolgozottságuknak köszönhetően a kézművesség külön ágát is képviselik Japánban. A festett vagy szőtt anyagból készült, kosztümökbe öltöztetett babákat főleg kiállításokra viszik. A leírások szerint különböző, egymástól jól elkülöníthető, nem egyszer más-más mesterember által végzett munkafázisok eredményeiként születnek meg ezek az alkotások. Először a fejet készítik el, majd egy ruhatervező kimonóba öltözteti a babát. Közben egy további személy elkészíti a karokat és a lábakat, s végül összeillesztik az egyes darabokat.

Sajnos, a kiállításhoz nem készült tájékoztató, ami azért is nagy kár, mert a babák lenyűgöző szépsége igényelné, igényelte volna, hogy a látogatók egyéb titkaikkal és a történetükkel is a helyszínen ismerkedhessenek meg.