Informálás és szórakoztatás – kettő az egyben

A bézbólsapkás riporterről ismét kiderült, hogy nem csak kitartó, ravasz, tehetséges témavadász és lebilincselő előadó, hanem ügyes üzletember is. És ezt az élcelődés leghalványabb szándéka nélkül mondom, sőt, ha lenne kalapom, valóban megemelném az infotainment egyik legjelesebb magyarországi képviselője előtt. A közönségtalálkozóra most is – akárcsak két évvel ezelőtt – a Panta Rhei könyvesbolthálózat jóvoltából került sor, amelynek tágas és barátságos kassai üzletében már aznap délutántól folyt a dedikálás. A helyszínre érkezve leginkább a sok szlovák nemzetiségű érdeklődő ejtett ámulatba, ők ugyanis nyilván nem látták a tévériportokat, és csak „íróként” ismerik Tvrtkót, akinek már a harmadik riportkönyve látott napvilágot szlovák nyelven. Ennek címe (Ne)obmedzený diktátor, remek érzékkel utalva a nemrég elhunyt Türkménbasira. Nem csoda, hogy jól fogy a kötet. A Türkmenisztánban készült riport egyébként személyes kedvencem a Tvrtko-összesből, örömmel hallottam az élménybeszámoló során, hogy maga a riporter is ezt tekinti pályája eddigi csúcsának – az utolsó magyar hadifogoly története mellett. A riportertől megtudtuk, hogy azóta letartóztatták a türkmén parlament elnökét, aki vélhetően megmérgezte a diktátort. Egy biztos: hiába láttam ezeket a képsorokat a tévében, ismét megdöbbenten, hitetlenkedve csóváltam a fejem, egyszerre kuncogtam és libabőröztem, attól függően, milyen reakciót akart elérni nálam a riporter.

Az érzelemkeltés mestere

Vujity Tvrtko ugyanis mestere az érzelemkeltésnek, és bár egyesek szerint gyakran „vadássza a hatást” riportjaiban, mindezt a kívülálló rácsodálkozásával, a megmutatni vágyás vehemenciájával, a felfedezés szinte gyermeki örömével teszi, és ezért valahogy lehetetlen haragudni rá, sőt nem lehet őt nem szeretni. Példa erre az a Danka nevű szlovák lány, aki egy szót sem beszél magyarul, mégis olyan hatást tett rá Tvrtko a könyvesbolti dedikáláson, hogy este – életében először – ellátogatott a Márai Stúdióba, és szinkrontolmáccsá átvedlő barátnője segítségével végigélvezte az élménybeszámolót. Na, ez komoly eredmény, futott át az agyamon, amikor megláttam hősnőnket a teremben, és mivel Tvrtko is azonnal észrevette őt, nyilván mindketten megelégedéssel nyugtáztuk: a külföldi rajongók klubja ismét bővült egy taggal.

A riporternek egyébként nem volt szüksége beszélgetőtársra, egyedül is remekül boldogult ezen az estén, amely egyben a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete által támogatott Itt és most-klub első rendezvénye volt. A jövőben természetesen moderátora is lesz ezeknek a havi rendszerességgel tervezett összejöveteleknek, Tvrtko azonban a tőle megszokott formabontó módon avatta fel az új klubot.

A türkménbasi abszolutista monarchiájáról szóló szürreális filmélmény mellett láthattunk egy szívszorító történetet egy kárpátaljai asszonyról, aki évtizedeken keresztül kereste 17 évesen eltűnt fivérét, és nemrég csodával határos módon sikerült megtalálnia a messzi Ausztráliában. Tvrtko elmondta, a riport sugárzása óta levelek ezreit kapja, amelyekben emberek hozzátartozóik felkutatását kérik tőle. A fiatal televíziós újságíró ilyenkor érzi a felelősséget, amellyel ez a szakma jár, mivel nem változhat át nyomozóvá, és különböző szempontok alapján kell mérlegelnie, mely témának „esik neki“ legközelebb. Egy témajavaslat a kassai találkozón is elhangzott: a fiatal diáklány a kassai Luník IX. városrészre és lakóira hívta fel Tvrtko figyelmét. Érdekes módon én is épp ezt a tippet adtam „kollégámnak” aznap délután. Úgy látszik, ebben a városban is vannak, lehetnek világra szóló témák…