„Igazi falusi iskola a miénk”

Ez hamisítatlan falusi iskola, sok különálló épülettel, nagy füves térséggel, konyhakerttel, sportpályákkal. Itt mozoghatnak a gyerekek, szünetben nem kell az osztályban zsúfolódniuk. Itt javíthatnak a tanárok felmérőt lyukasórán, nem zavarja őket az osztályból áthallatszó munkazaj, hiszen a tanári egész más épületben van, mint a tantermek. Itt játszhatnak a gyerekek a napköziben leckeírás előtt, senki sem érzi terhesnek a kikapcsolódással járó zsivajt.

A főkapun jöttem be, a nagy, rendezett pázsit mentén. Az első, tőlem jobbra eső épületen ott az intézmény táblája, ám a földszinten ebédlő és konyha működik, ezt dél felé a kevésbé érzékeny orrú látogató is azonosíthatja. Mégis ebben az épületben, az emeleten találom a tanári szobát és az igazgatói irodát. A folyosón szőnyegek és rengeteg szobanövény; olyan barátságos az a sokablakos, világos folyosó. Az irodaberendezés egyszerű, itt nem az elkápráztatáson van a hangsúly, hanem a célszerűségen. Új bútort, berendezést inkább a gyerekek élvezzenek, ne az intézményvezetők.

Az osztálytermekben mindenütt új padok, új székek várnak, a közelmúltban vált valóra az iskola régi álma, sikerült megvalósítani a teljes belső felújítást. A könyvtárban is vadonatújak a polcok, a padlószőnyeg, és a polcok tartalma is nemrég érkezett, negyvenezer korona értékben, pályázatból. Katonás rendben, ábécé szerint sorakozik a sok olvasnivaló, legszívesebben belemélyednék, de nem lehet, hiszen annyi még a néznivaló. Elsősorban ott a napközi. Barátságos terem, süppedős szőnyeggel, játékokkal, a pihenőteret alacsony polcok választják el a padoktól, ahol a gyerekek a leckéjüket írják. A terem melletti kiskonyhát is átalakították, behoztak néhány régebbi padot, ezt használják most tanulásra, gyakorlásra a roma napközisek.

„Tizenhét roma napközisünk van – magyarázza Mohňanský Csilla megbízott igazgató. – A délután nagyobb részében együtt vannak a többiekkel, de a tanításra külön készülnek fel. ĺgy az ő igényeikhez lehet szabni a tempót. A roma nemzetiségű napközis tanító nénink nagyon tud bánni velük, őt a szülők is szívesen fogadták. A gyerekek tanulmányi eredményén meglátszik, hogy lelkiismeretesen foglalkozik velük.”

A tornaterem hatalmas. Mivel az iskola területén több sportpálya is van, a buzitai gyerekek megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy egyszerre csak egy osztály használja a tornatermet. Az öltözőket, zuhanyzókat is újracsempézték. A jövőbeli nagy tervek közé tartozik a tanulómedence létrehozása az immár funkciótlanná vált kazánház épületében.

A belül csodálatos iskola kívülről már kissé rozogább, de a község, az iskola fenntartója nagyon fontosnak tartja, hogy az épület jó karban legyen. A külső tatarozás tetőcserével, szigeteléssel, nyílászárók cseréjével, vakolással, festéssel a közeljövőben várható. „A fenntartónak kötelessége, hogy rendben tartsa az iskola épületét. Hogy a szülő érezze, biztonságos iskolába járatja a gyerekét, és jól döntött, mikor ide íratta be a csemetét” – mondta Mohňanský József polgármester, akinek gyermekei szintén az iskola tanulói.

Nyolc községből járnak gyerekek a buzitai iskolába, Restéről, Alsóláncról, Felsőláncról, Hímről, Gombosról, Nagyidáról, Komarócról és Buzitáról. A magyar tagozaton kilenc osztályban folyik az oktatás, az átlagos gyereklétszám 18 fő évfolyamonként. A tantestület a külsősökkel együtt tizennyolc fő, a fő tantárgyakat képesített pedagógusok oktatják. Csupán a földrajz és történelem tanítására nem tarthat az iskola külön szakost, mivel nem olyan nagy létszámú a diáksereg, hogy egy képesített tanárnak elegendő szakórája legyen. „Figyelve a szülők véleményét és a középiskolákból visszaigazolt eredményeket, elmondhatjuk, hogy a megfiatalodott pedagógusgárda jól végzi a dolgát – ez a polgármester meggyőződése. – Szeptemberben, a tanév elején gondot jelentett, hogy az akkori igazgató, Pálmai Gábor Angliába távozott. Ez mellbe vágta a szülőket, gyerekeket, tanárokat, a fenntartót is, de mostanra a tantestület már kiheverte a megrázkódtatást, és még lelkiismeretesebben végzi a dolgát.”

A tanári odafigyelésnek meg is van az eredménye. Nincs olyan verseny, ahol a buzitai gyerekek ne szerepelnének jól. A tizenhat érdekkör rendszeres működése mellett rengeteg az iskolai rendezvény is, többségében nem új keletű, hagyományos, népszerűségnek örvendő akcióról van szó. Ilyen a Katalin-napi kosárlabdatorna a csécsi, nagyidai, buzitai és szepsi iskola részvételével, melynél a vándorserleg évente gazdát cserél. Az őszi események közé tartozik a Fut az egész iskola sportnap is. A legkedvesebb és legmaradandóbb mégis a faültetés, melyet minden éven az új elsősök végeznek. Az iskola kertje nagy, sok facsemete fér még, s ha egy emberöltő múlva ellátogat a hajdani kisdiák az alma materbe, megtalálja a nevét az immár terebélyes faóriás melletti táblácskán. A szürkébb téli és kora tavaszi hónapokat saját tárgyakból álló vásár és jelmezbál édesíti meg, elmaradhatatlan a teltházas karácsonyi és anyák napi műsor is, melyben az egész iskola részt vesz. A rendezvényekről, versenyekről, körtevékenységről, apró-cseprő iskolai dolgokról hűen tudósít a diákönkormányzat gondozásában félévente megjelenő Gólyahír, az iskola vékony dongájú, ám becses tartalmú hírmondója.

Zárszó helyett szerepeljen a beiratkozási ismertető utolsó bekezdése: „Gyönyörű és egészséges környezetben, fákkal, virágokkal körülvéve, egy igazi falusi iskola a miénk, ahol elsősorban a gyermek a fontos, az ő tudása, az ő egészsége, tehetsége, szórakozása. Fontos az, hogy hogyan jut haza, hogy mivel tölti a szabadidejét, hogy miért örül, és miért szomorú. Szeretnénk, ha az Ön gyermeke is a mi iskolánk diákja lenne.”