Horváth Árpád: Közösen kell politizálnunk!

16 éve vezeti a gútai önkormányzatot. Mi volt az, ami gyakorlatilag mindvégig motiválta?

2006-ban lettem polgármester, de ismertem ezt a munkát előtte is, mivel 1993-tól dolgoztam a városi hivatalban. Akkoriban fejlesztésekkel foglalkoztam az építésügyi osztályon. A városban akkor még volt jónéhány olyan utca, ahol nem volt víz-, villany- és gázvezeték, ezt bízták a gondjaimra. Emellett még civil védelemmel is foglalkoztam. 2006-ban a Magyar Koalíció Pártjából jött az ötlet, hogy az MKP-nak Gútán még sosem volt polgármestere. Gondolkodtam rajta, volt mellettem több jelölt is, s végül ügy döntöttünk, hogy megpróbálom. Mivel előtte is itt dolgoztam, nagyon fontos volt számomra, hogy legyen egyfajta folytonosság. Az addigi polgármestert, Árgyus Imrét megkértem, hogy maradjon és segítsen alpolgármesterként, illetve maradt a hivatal addigi összetétele is. Az első négy évet is sikeresnek éreztem, s pont ez vezérelt tovább abban, hogy folytassam a munkát.

Szintén hosszú ideje megyei képviselő is. Mi lehet az előnye és a hátránya annak, ha valaki egyben polgármester is?

Van egy furcsa mondás, amit nem én találtam ki. Úgy szól, hogy a megyei képviselő-testület a polgármesterek „kis parlamentje”. Ezt a szlovák kollégáktól szoktam hallani. Mostanában azzal vádoltak meg, hogy funkcióhalmozó vagyok, mert kettő tisztséget is betöltök. Ha kettő már halmozás, akkor rendben van, de vissza is kérdezek... A megyei közgyűlés 54 tagú testület, amelyben ott vannak a kollégák: a vágsellyei, nyitrai, érsekújvári, galántai polgármesterek, és sorolhatnám még tovább. Mi magyarok, ne legyünk ott? Ha ők ki tudnak maguknak küzdeni szép dolgokat, akkor legyünk ott mi is. Az utolsó ciklusban gyakorlott képviselőkből álló nagyon erős csoportunk volt. Láthatjuk, hogy mennyi minden került a Komáromi járásba, például gyakorlatilag az összes középiskolánk megújult. Én magam a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskolában tanultam, akkor ott nyílt az az építészeti szak, amely jelenleg Ógyallán van. Ebben a ciklusban pedig a megyének köszönhetően megújult az épülete. Ilyenkor az ember úgy érzi, a saját iskolájának nyújt segítséget.

Mennyire jelentett az ön számára próbatételt az elmúlt években egymást követő válságok kezelése?

A járvány által egyik napról a másikra nagyon furcsa helyzetbe kerültünk. Senki sem volt felkészülve. Az segített át a kezdeti nehézségeken, hogy nagyon jó szervezet áll mögöttünk – gondolok itt a városi hivatalra, s más városi intézményeink is nagyon jól kezelték a problémát. Kiemelném azt is, hogy nagyon jó volt a Komáromi Járási Hivatallal való együttműködés, amit nem mondhatok el a kormányunkról. Sajnos megéltük, hogy a Facebookról tudtuk meg éjjel, mit kell tennünk másnap reggel. Nem vártuk volna el tőlük, hogy mindent pontosan és jól csináljanak, de azt igen, hogy döntsenek, s mi rábízzuk magunkat. A döntést és a felelősséget sajnos nagyon sokszor és hónapokig átruházták a polgármesterekre. Mi egymást nagyon sokszor felhívtuk, Komáromban többször találkoztunk, mivel muszáj volt önmagunkra hagyatkozni. Szerintem jól csináltuk, kisegítettük ezt a kormányt. Összességében nem volt egyszerű, de ami számomra problémát jelent, hogy mára az emberek ezt elfelejtették.

Visszatekintve: hogyan működött ebben az időben a képviselő-testület?

Sajnos – és ezt nem is tagadhatom – kettéosztott volt ez a testület. Azonban mindkét oldallal megpróbáltam együtt dolgozni. Az önkormányzatok 90%-ánál is hasonló volt a helyzet, úgymond pontosan kettéváltak a testületek. Tehát ha nem egyeztek meg, s nem volt az adott programpont annyira tiszta és egyértelmű, hogy mindenki megszavazhassa, akár egy szavazattal is tudták akadályozni egymást. Néhányszor volt rá példa nálunk is, azonban aki engem ismer, az tudja, hogy nem állnék oda az egyik frakció mellé csak azért, mert azok MKP- vagy Szövetség-tagok. Megpróbáltam mindig kompromisszumot keresni, mivel enélkül egyszerűen nem működik a testület. Az ellenzékkel is le tudtam ülni, s megtalálni velük a közös hangot. A kisebb csörték azonban nem ellenem irányultak, hanem inkább a képviselők között történtek. A legnagyobb beruházásoknál viszont együtt szavaztak, minden általános érvényű rendeletünket és az éves költségvetéseket el tudtuk fogadni. Hagyták dolgozni a hivatalt. Ezek a legfontosabbak.

Ezek szerint elégedettek, s minden, amit elterveztek, megvalósult?

Nem minden valósult meg, azért önkritikus is vagyok. Gútán lemaradtunk a járdafejlesztésekkel. Óriási problémát jelentenek. Néhány utcánk elöregedett, nagyon rossz állapotban van. Idén már megkezdtük ezek felújítását, ám itt is nagy a lemaradásunk.

Gútának óriási külterülete van. Mennyire jelent ez nehéz terepet az infrastruktúra fejlesztése során?

Nem mindenki tudja, de Gúta a 141 szlovákiai város között területi kiterjedés szerint a kilencedik helyet foglalja el. Valamikor az árvíz után elindult egy trend, a tanyákon élők elkezdtek behúzódni a városba. Most viszont pár éve elkezdtek az emberek visszamenni. Kezdik felújítani a házat, állatokat tartanak, s szerintem ez jó dolog. Azonban irgalmatlan hosszú földutak kötik össze ezeket a településrészeket, s a lakosok elvárják, hogy tartsuk karban őket, hordjunk rájuk követ, hogy ne legyen sár, hiszen ki akarnak jutni ők is és a mentő is. Ezeknek az igényeknek fokozatosan próbálunk eleget tenni. Van két városrész, ahova bevezetjük az ivóvizet, azonban sajnos megcsúsztunk vele, megpróbálunk még idén új közbeszerzést kiírni. Nagyszigetnél van egy helyen nyolc ház, ahova három kilométernyi vezetéket kell lefektetni, Pacsérok térségében is hasonló munka vár ránk, reményeink szerint még a tavasz folyamán. Nem mondom, hogy gondot jelentene a tanyavilág, de a városnak biztosan többletkiadásokat okoz. A nagy terület viszont azt is jelenti, hogy a földtulajdonosoktól jön be hozzánk az ingatlanadó. A lényeg azonban az, hogy a város körüli tanyák egyedülálló színfoltjai a Csallóköz ezen részének.

Korábban az MKP, most pedig a Szövetség színeiben indul. Miért lehet jó, ha az ember párttagként indul a választáson? 

Sosem gondolkodtam azon, hogy kilépjek vagy függetlenként induljak. Ennek több oka is volt. Voltak olyan települések, ahol kicsi volt az alapszervezet, s ha néhányan kiléptek, utána nehezen tudtak működni. Amikor nálunk, Gútán megalakult a Híd, csak néhányan távoztak. A törzs, úgy 60-70 ember maradt az MKP-ban, összezárt és egy jó közösséget alkotott. Az úgynevezett pártmunkán kívül össze szoktunk járni, ősszel például családi napot szervezünk. A Szövetségen belül a csapat java a mai napig együtt maradt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenben és tökéletesen egyetértek a jelenlegi országos pártvezetéssel. A gondokat láthatja mindenki, de nem akarok kritikát gyakorolni, ezt megteszik az emberek, nap mint nap olvashatjuk. Az én véleményem az, hogy ez most tisztulási folyamat, ki fogja forrni magát, mint a jó bor, s megtanuljuk: nekünk, magyaroknak közösen kell politizálnunk. Néhány független polgármester azt mondja, hogy ő nem függ senkitől – ilyen azonban szerintem nincs. Aki egy várost irányít, az nem lehet független, hiszen ezzel jár a képviselő-testület vezetése, a kapcsolat a hivatallal és sok minden más. A párthoz való tartozás előnyei között ott van, hogy fel tudom hívni a kelet-, a közép- vagy a nyugat-szlovákiai Szövetség-tag polgármestert, hogy tanácsot kérjek: hogy csináljátok, hogyan oldjátok meg? Kisegítjük egymást, van egyfajta közös fellépés. Ha gond van valahol például az út- vagy vasúthálózattal, az első dolog, amit meg tudunk lépni a Szövetségen belül, az az, hogy három napon belül találkozunk, és kiadunk egy nyilatkozatot. Nem azt mondom, hogy mindig elérjük a céljainkat, de meg tudunk jelenni, fel tudjuk hívni a figyelmet a problémára. A legtöbbször természetesen a függetlenek is csatlakoznak hozzánk, vagy néha ilyen polgármester indítja el a folyamatot. Ám azt ők is kijelentik, hogy jó, ha érzik maguk mögött az erőt. Én sem vagyok a vad pártpolitika híve, de az biztos, hogy megvannak a párttagság hozadékai.