Három gyerek született a vérfertőző viszonyból

Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a vérfertőzésre nem először került sor, és nem is minden következmény nélkül. A kapcsolatnak három gyermek és egy előrehaladott terhesség az eredménye.

A hely „szelleme”

Harmac Dél-Gömörben, a Rima partján fekszik, a Rimaszombati járás egyik legelfeledettebb csücskében. A 404 lelket számláló falu lakosságának több mint a fele roma származású. Közülük sokan munkanélküliek.

B. Kálmán 42 éves harmaci lakos ellen családon belüli erőszakos nemi közösülés a vád. A történet azonban, mint az ilyen történetek általában, nem egyértelmű.

Harmac szélén, a dombok alatt két viskó áll. Egy-egy házikó alapterülete nem sokkal több harmincöt négyzetméternél. A lakók számát biztosan megállapítani nem könynyű. A helyszínre érkezve mintegy tíz felnőtt és legkevesebb tucatnyi gyerek fogad. A házakban villany, víz, szociális helyiség nincs, istenigazából bemenni se nagyon mer az ember, mert első pillantásra életveszélyesnek tűnnek. A B. család évtizedek óta él itt. Szellemi és testi elesettségüket látva azonban szinte megborzong az ember, és csak arra tud gondolni, nehezen lehet itt elképzelni bármilyen pozitív változást. Senkinek nincs munkája, a 65 éves B. Kálmán, a vizsgálati fogságban lévő vádlott nyugdíjas apja próbálja a családot valamilyen módon egyben tartani. Szemmel látható fejlődésbeli rendellenességet nem lehet észrevenni a gyerekeken. Virgoncak, bőbeszédűek, kedveskék, mint más tíz év alatti gyerekek. A család öregje pironkodik, saját bevallása szerint szégyenkezik bemenni a faluba az események miatt. A sértettként szereplő lányunoka ott lakik vele. Gyerekkocsiban egészen apró csecsemőt ringat, nem a sajátját, de már látszik rajta az előrehaladott terhesség. Talán maga sem tudja, mi történt, mi történik vele, hiszen ha tudná, nem a negyedik terhességénél történik rendőri intézkedés.

A tiltott viszony információink szerint még valamikor 1998 elején kezdődött. 1998 decemberében megszületett Lacika, aki súlyos veseelégtelenségben szenved, ami a vérfertőzésből születő gyerekeknél gyakori megbetegedés. A dédapa szerint Lacika apja egy Simonyi fiatalember, és nem ifjabb B. Kálmán. Az anya nem nyilatkozott, zaklatottan félrevonult, amikor megpróbáltuk megkérdezni. Az idén 25 éves asszony második gyereke a 2002-ben született Dominika, a harmadik a 2003-ban született Georgina. 2005-öt írunk, és már a negyedik gyermekét várja. Kibogozhatatlanok a szálak. Mindenki mást állít. Összefüggéstelen és nehezen értelmezhető történetek hangzanak el a bajba került asszony gyerekkoráról, arról, hogy ugyancsak cudarul bánt vele az anyja, hogy valamelyik Vály-völgyi faluból hozták haza piszkosan és alultápláltan, majd az apja nevelte. Ezeknél az embereknél máshol vannak a határok, mások a normák, ha vannak egyáltalán. Egészen fiatalon már szexuális életet élnek, az érzelmi elsivárosodás nyilvánvaló, értékrendnek, morálnak, felelősségérzetnek nyoma sincs. Zárt világban élnek, a külső történések nem érdeklik őket. Egyszerűen fogalmuk sincs arról, mi a törvény. A lakáskörülményeik pedig egyszerűen leírhatatlanok. Végiggondolni is borzalmas, hogyan élhet huszonegynéhány ember harmincöt négyzetméteren. Embertelen körülmények kiválthatnak embertelen viselkedést. Pedig a vizsgálati fogságban lévő ifj. B. Kálmánról egyébként nincsenek rossz véleménnyel a faluban. Maga a polgármester asszony, Varga Éva is azt állítja, B. Kálmán dolgos, segítőkész ember. Nem idegenkedett a munkától, sokszor hívták a faluban építkezésekhez. Egyetlen hibájaként talán azt rótták fel, hogy ha beleszabadult az ivásba, kezelhetetlenné vált. A polgármester asszony szerint a családdal semmilyen gond nincs, ha segíteni tudtak rajtuk némi anyagi juttatással, segélycsomagokkal, azt mindig meg is tették. A családban történtekről semmi kézzelfogható információjuk nem volt a harmaciaknak, mivel B.-ék a falu területén kívül élnek, és csak ritkán jártak be a községbe.

Az orvos régen sejtette

Harmac gyermekorvosi körzetként Rimaszécshez tartozik. Rybár Dušan gyermekorvos évtizedek óta dolgozik ezen a terepen, komoly szakmai tapasztalatokkal rendelkezik. Évek óta figyelemmel kíséri ennek a családnak a sorsát, ha baj volt a gyerekekkel, őt riasztották. A doktor úr pontosan ismeri a helyzetet, ő volt az, aki a történtekről érdemben tudott nyilatkozni: „Amikor 1998-ben megszületett az első gyerek, az anya, Sz. Georgina azt állította, gyermekének apja Serkén élő élettársa. Hivatali kötelességemnek éreztem jelenteni az esetet az akkori járási hivatal szociális és családügyi osztályának. A hivatal szakemberei a helyszínen tájékozódtak, az állítólagos élettársat nem találták meg, kitalált nevet mondott az anya. Az első gyerek egy vesével született. Ez félig-meddig bizonyíték is lehetne, mert az ilyen születési rendellenesség a vérfertőzésből született gyermekekre jellemző. A kisfiút évekig kezeltük, számtalanszor megjárta a kórházat. Az életkörülményei nem megfelelőek, ez valószínűleg kihatással lesz a betegség további folyamatára. A járási hivatal illetékes osztályától mindig megkaptam a jelentést a család helyzetéről, abban az állt, figyelemmel kísérik az életüket. Megoldási javaslatról azonban egyszer sem olvastam. A harmadik gyerek születése után már magam vettem kézbe a dolgokat. Míg a múlt rendszerben ezer roma lakosra jutott egy szociális dolgozó – ez tizenkét szakembert jelentett – ma csupán négyen dolgoznak ezen a területen. A Rimaszombati járásban 2004 óta a szülő nőknek több mint a fele roma származású. A járásban tehát a születések szerint a romák vannak többségben. 1978-ban a roma szülő nők aránya még 27 százalék körül mozgott. Sz. Georgina esetében, mikor tudomásomra jutott, hogy negyedszer is terhes, a rendőrséghez fordultam, az erkölcsrendészeti osztállyal közöltem eddigi tapasztalataimat. Kihallgattak, és azóta tudomásomra jutott, hogy Sz. Georgina feljelentést tett az apja ellen, mert az állítólag megerőszakolta, ráadásul bántalmazta is. Valaki biztosan tanácsot adhatott neki, ugyanis abban az esetben, ha a vérfertőző viszony továbbra is fennáll, büntetőjogilag mindketten felelősségre vonhatók, tehát Georgina is, meg az apja is. Nem tudom, mi lesz a folytatás, de jó lenne végére járni ennek az ügynek” – mondta Dušan Rybár, gyermekorvos.

Zárszó helyett

Az ügy hivatalos kivizsgálása tehát folyamatban van. Arra a kérdésre, hogy miért csak most, jó hat évvel az első feltételezett vérfertőző kapcsolat után pattan ki az, nehéz lenne választ adni. A további kérdésekre, hogy mi lesz az anyával, a három gyerekkel, a születendő csecsemővel, hol és hogyan lehetne számukra emberhez méltó körülményeket biztosítani, s mindezt miből és kinek a felügyelete alatt, szintén nem könnyű válaszolni. A gyerekek érdekében mindenképpen tenni kell valamit. De elfogadják-e? Lehetséges-e?

A szereplők létező személyek és a történet nem a fantázia szüleménye. Fájdalmas tény, hogy a 21. század elején, az uniós tagság első évfordulójára készülődve ilyen témával kell foglalkoznia a sajtónak.