Halász-Hradil Elemér újra Kassán

Kassa egyik büszkesége, Halász-Hradil Elemér festő sírja sokáig állt kopáran, mellszobor nélkül, ám egy gyakran ott sétálgató művész, Zbigniew Gut Nišponsky felajánlotta, készít egy új mellszobrot, az eredetihez hasonlót. A műalkotás leleplezésénél nyomatékosan kérték a sajtót: tudassa mindenkivel, hogy ez a mellszobor nem bronzból van, tehát ellopni sem érdemes.

A festő unokái, Gaál Gáborné Halász Zsuzsanna és Halász András azonban nem csupán ezért látogattott nagyapjuk kedvenc városába, és nem jöttek üres kézzel sem. Magángyűjteményükből elhozták a nagypapa legféltettebb képeit, legszebb alkotásait. Ezek a Löffler Múzeumban láthatók november 25-ig.

A kiállítás megnyitója minden bizonnyal örömet szerzett volna a csaknem hatvan éve elhúnyt festőnek is. Matúš Ferko konzervatorista virtuóz módon előadott Liszt-rapszódiája után a tárlat kurátora, Gaál Ida tartott részletes és érdekfeszítő beszámolót Halász-Hradil Elemér életpályájáról és munkásságáról. Az est koronája azonban az a 26 festmény volt, amelyet még sosem láthatott a nagyközönség.

Ha száz évet visszamegyünk az időben

egy művészetorientált, többnyelvű, toleráns, polgári Kassán találjuk magunkat. A milleneumi boldog békeidők Kassája ez, Márai Sándor Kassája, ahol a kultúra még az élet természetes velejárója, ám nem kommersz tömegízlést kielégítő árucikk. Ide érkezik a 19. század végén a fiatal Halász-Hradil Elemér, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal egész életét ebben a városban élje le. A közeg nagyon kedvező, hiszen ebben a városban több magyar könyv fogy, mint Pesten, az emberek irodalomról, művészetről vitáznak, működik a Kazinczy Társaság, és képzőművészeti iskola is nyílik majd 1921-ben, ahol többek között Halász-Hradil is átadhatja tudását az ígéretes fiataloknak.

De ki is ez a tehetséges fiatalember?

Halász-Hradil Elemér 1873-ben született Miskolcon. Cseh származású apja betűfestéssel foglalkozott, így a családban a művészet és a mindennapi kenyér szorosan összefonódott a tizenkét gyerek tudatában, közülük többen választották később a festészetet életpályájuknak. Elemér bécsi betűfestői tanulmányai után katonaként került először Kassára 1895-ben. Leszerelése után azonban a kor egyik legmeghatározóbb képzőművészeti központjába, Münchenbe vette az irányt, hogy Hollósy Simon festőiskolájában tanuljon. Simon mester nagybányai nyári iskolája akkor már működött. A fiatal festő több nyáron át élvezte ezt a művészközeget, és maradandó élményeket szerzett, melyek hatása végigkísérte egész pályáját. Ezekben az években távolodott el az akadémikus művészetszemlélettől, megismerkedett az impresszionizmussal, a szabadban való festéssel, a fény–árnyék–színek problémájával, és később a hazai plain air-festészet és a luminizmus egyik markáns képviselőjévé vált. München után a művészi képzés a párizsi Julian Akadémián egészült ki. Halász-Hradil alkotásaiban ekkor már a figurális festészet és a portré dominált.

Kassára visszatérve

nagy lendülettel vetette magát a kulturális életbe, kiállításokat szervezett, művészpedagógiai tevékenységet folytatott, Csordák Lajossal együttműködve. Műtermet hoztak létre a városi bástyában, melynek falán ma is látható kettőjük emléktáblája, Löffler Béla alkotása. Halász-Hradil elsősorban portréfestőként érvényesült, számos kassai polgár arcmását készítette el megrendelésre, ám szabadon festett képein továbbra is az impresszionizmus elveit alkalmazta.

Az első világháború kettétörte felfelé ívelő életpályát. A mester ekkor hadifestőként működött, ám a világégés után megtorpant, az új irányzatokat már nem tudta befogadni. Továbbra is főként figurális festészettel foglalkozott, egészen 1948-ban bekövetkezett haláláig, ám életművében megjelentek a lírai hangulatú életképek, csendéletek is.

Halála óta harmadszor „járt” Kassán ez az alkotó lélek, festményei által, 1953-ban és 1998-ban volt műveinek gyűjteményes kiállítása a Kelet-szlovákiai Galériában. A mostani „kamarakiállításhoz” méltó helyszínnek bizonyult a Löffler Múzeum, ahol többek között a mester egyik tanítványa, Jakoby Gyula alkotásai is láthatók.

Kassa gazdag múltjában Halász– Hradil Elemér fontos helyet foglal el. Hogy a mostani polgárok se felejthessék a századforduló festőegyéniségét, arról a mester maga gondoskodott: Kassát ábrázoló festménye az óvárosháza egyik falát díszíti. Teste a Rozália temetőben nyugszik, és sírjához – remélhetőleg – a jövőben is könnyű lesz odatalálni a rajta díszelgő új mellszobornak köszönhetően.