Gömöri feredők dicsérete

Két éve Észak-Magyarországon, főleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és az Alföld északi részén barangolva több fürdőt megnéztünk. Lubickoltunk egyet a miskolc-tapolcai barlangfürdőben, megnéztük Mezőkövesdet, Bogácsot, majd bekukkantottunk Tiszacsegére. Ebben a közepes nagyságú községben tipikus községi vállalkozásban működtetik a termálfürdőt. Semmi fényűzés, de szolid komfort és meleg vizes medencék várják a megfáradt embert. A kis vendéglőben házias koszt, fejkendős nénikék főzik a bablevest. Elméláztam: miért nem lehetnek Gömörben is hasonló viszonyok, amikor a karsztvidék kiváló gyógyvizeket rejt? Miért épülnek Szlovákia más tájain drága aquaparkok, élményfürdők, míg ott, ahol évszázados tradíciója volt a „feredőzésnek”, pangás tapasztalható? S vajon miért van az, hogy a magyarországi befektetők csak Erdélybe tülekednek?

Szegény embert még az ág is húzza

A több mint egy évszázada megjelent Borovszky-féle vármegye-monográfiában ez olvasható a gömöri ásványvizekről: „Az élvezhető savanyú vizeket mindenütt használják. Kár azonban, hogy egyiknek-másiknak környéke különösen ősszel ronda, s ez okból több ízben tífusz-megbetegedéseknek volt okozója. Fazekaszsaluzsányban járványt is okozott, és a forrás használatát hatóságilag kellett beszüntetni. A népben még nem fejlődött ki az ügy iránti érzék, hogy e természetes közkincseket jobban megbecsülje és gondozza.” Mintha ismerős volna a szöveg. Pedig Gömörben – a táj egyéb kincsei mellett – egymást érték a fürdők. Jolsva, Nagyrőce, Csíz, Lévárt, Várgede, Rozsnyó, Ajnácskő – egykor az volt a közös nevezőjük, hogy kiváló fürdőjük volt. Közülük ma már csak Csízfürdő üzemel. Tegyük hozzá: egyre épül és szépül, s szolgáltatásait külföldiek is keresik. A többi züllik, porlad. Falaik közt legfeljebb Krúdy podolini kísértete bolyonghatna.

Vidékies nyugalom

Csízfürdő ma is takaros, a szlovákiai fürdők közt méltó helyet foglal el. Itt városi promenádok helyett falusi házakat, kaszinók és üzletsorok helyett gyümölcsöskerteket, magányos diófákat, falusi embereket lát a gyógyulni vágyó, a biztosítók és orvosok által ide utalt beteg. A hátrány mellett éppen ez az előnye: a nyugalom és a csönd, amely megfizethetetlen. Itt este tízkor becsuknak a vendéglők, nincs hangoskodás. Ami nem jelenti azt, hogy a procedúrákat végző beteg unalomra lenne kárhoztatva, hiszen mióta a község belépett a Teleház szövetségbe, van internet-hozzáférése, de például lovagolni is lehet. Utóbbi részét képezi egyes kezelési terápiáknak. Főszezonban megéled a falu, és fellendül a vendéglők forgalma, hiszen évente mintegy háromezer beteg fordul itt meg. Két éve jártam Csízben, akkor a fürdő 120 alkalmazottnak adott munkát, ebből mintegy 80 helybélinek.

Maga a fürdő története 1860-ban kezdődött, ekkor bukkantak rá kútfúrás közben a gyógyító erejű jódos forrásra. 1889-ben nyitották meg a közönség előtt, és a működtető részvénytársaság további fúrásokat végzett. Az államfordulatig Csízfürdő a Monarchia egyik legkedveltebb fürdője volt. A gyógyvizet akkoriban palackozott formában is árusították. 1918 után veszített a jelentőségéből, a magyarországi közönség elmaradt, az új állam lakosai pedig fekvése miatt nem jártak ide. 1948-ban Csízt sem kerülte el az államosítás; a háborús károkat szenvedett épületeket felújították, de megmaradt a parkos jellege. 1975-ben bővült, ekkor épült a Rimava balneológiai gyógyszanatórium. A fürdőkarrier utolsó állomásaként a csízi fürdő néhány éve részvénytársasággá vált, melyben tíz százalékban részesül a község.

Az Ökörhegy alatt

Számot tevő fürdőként említik a múlt század elején a rozsnyói fürdőt is, amely 400 méterre fekszik a tengerszint fölött. A vármegye-monográfia kiemeli, hogy „fekvése az Ökörhegy alatti vadregényes völgyben gyönyörű. Rozsnyó bányavároshoz közelsége (1/4 óra), telefonja, villamos világítása, jó és olcsó konyhája, 30 vendégszobás főépülete nyaraló-üdülőhelyül predesztinálják. Kád-, kő- és gőzfürdői, könnyen emészthető, vastartalmú forrásai, ivó- és fürdőkúrája eddig évente mintegy 1-200 beteget vonzott oda, akik gyönyörű, erdős, szél- és pormentes sétányain az ózondús levegőjében egészségüket visszanyerték. Kiváló hatása van a szegény és hiányos vérűekre, hosszú betegség után üdülőkre, gyöngékre, angolkórosokra és idegbetegekre.”

Nagyrőce, Jolsva

„A rozsnyóihoz hasonló, gyöngén vasas természetű vize van a nagyrőcei, 8 káddal és 6 vendégszobával berendezett fürdőnek. Kies, kellemes helyen fekszik, a Murányhoz és a Szepességre vezető úthoz közel. Az utolsó évben 50 vendége volt, s a közeli vidék lakossága látogatja leginkább.” Az utolsó ötven év alatt természetesen a száz évvel ezelőtti állapotok értendők. Ma nyomát sem találjuk. Hasonlóképpen járt a jolsvai fürdő is, amely „csúzos, köszvényes, nehézkóros, izületi és idegbajok” gyógyítására szolgált, s amely 1869-től fürdőházzal, fürdőkerttel, teniszpályával, sőt jégpályával állt rendelkezésére az egyre szaporodó fürdővendégeknek. Ma szétdőlt, elbontott, csontvázig lecsupaszított falakat találunk itt, az egyik melléképületet cigányok foglalták el. Bizalmatlanul méregetik az erre tévedőt, aki, érthetően, gyorsan szedi a sátorfáját, és menekül innen.

A medvesalji palócság feredő Mekkája

Szintén vasas, szabad szénsavas vizű fürdőként írja le a korabeli irodalom a várgedei fürdőt, ahol 15 vendégszoba és 11 kád állt a betegek rendelkezésére. „Vize különösen jó ivókúrára, igen jó hatással van minden gyöngeségnél és vérhiányosságnál. Az üdülők igen gyorsan gyarapodnak ott étvágyban, súlyban. Évenként mintegy 100 állandóan ott tartózkodó vendég keresi fel. Vasár- és ünnepnapokon a vidék földmívelő népe száz-számra használja fürdőjét köszvény és reuma ellen. A közeli Rimaszombat lakosainak, különösen gőzfürdője miatt, kedvelt kirándulási helye. Sajnos, hogy a jövőjéért tett minden kezdeményezés meghiúsul, pedig a víz hatásában, eredményében versenyezhet bármely szénsavas-vasas külföldi fürdővel. Olcsó lakások kaphatók a községben is, és kevés igényű közönsége megelégszik az ottani viszonyokkal.”

A helyszínt és a viszonyokat ismerő embertől kérdezem, hogy néz ki mostanában az egykori várgedei fürdő. Sehogyan, legyint. Kár a benzinért, talán magát a forrást sem találnánk.

A Szent Antal-forrás

Lévártfürdő akár kirakata is lehetne a gömöri állapotoknak. A múlt század húszas éveiben, amikor Tornalján is megindult az autóbusz-közlekedés, két vállalkozó versengett egymással, melyikük autóbusza tudná olcsóbban szállítani a Lévártba tartó fürdővendégeket. Rég volt, igaz se volt, gondolhatnánk. Pedig még a második világháború után, az ötvenes években is működött a fürdő, ahol főleg a környékbeli emberek fordultak meg. A kommunista tervgazdálkodás megadta neki a kegyelemdöfést. Pedig a Turóc folyócska partján, vadregényes völgyben fekvő fürdő akár Krúdy Gyula tollára kívánkozhatott volna szebb napjaiban. Szent Antalról elnevezett forrásának vegyelemzését a kolozsvári tudományegyetemen végezték el, megállapítva, hogy „csúzos és köszvényes bajokra, zsugorodásokra, bőrbetegségekre, bénulásokra, idegbántalmakra, csont és csonthártya gyógyítására, görvélyességre, gyulladások után visszamaradó izzadmányok, aranyérbántalmak gyógyítására alkalmas” a jódos-brómos, enyhén radioaktív vize. Voltak itt másod- és első osztályú kádfürdők, masszírozásban, vízkezelésben jártas személyzet.

„Zenedíj fejében személyenként 2 koronát kell egy hétre fizetni” – olvasható a száz évvel ezelőtti prospektusban. Ez is arról árulkodik, hogy a fürdő szolgáltatásait elsősorban a nyugalmat és csöndet kereső vendégeknek kínálta, de azért az esti mulatságok sem mentek ritkaságszámba. Persze nem a duhajkodás volt a jellemző, hiszen: „mindezekből kitűnik, hogy az élet Lévártfürdőn olyan olcsó, hogy kisebb jövedelmű ember is megengedheti magának, hogy e helyen nyaralhasson, hol langyos ásványvizekkel, tiszta erdei levegővel támogatja egészségét.”

Leírhatatlan, szomorú állapotokat talál az erre vetődő. Az egykori fürdőház szétesés előtt, a vendégházak épületei még megmenthető, de elesett állapotban árválkodnak. Vajon akad-e vállalkozó szellemű ember, látnak-e fantáziát a gömöri fürdőzésben az illetékesek? A régiófejlesztés sokat ragozott témája mintha üres szólam maradna.