Gömöri feltaláló fejlesztette ki a sakkjáték két változatát

IBOS EMESE

Bátka (Bátka). Már gyermekként foglalkoztatta a sakkjáték határainak kiterjesztése. Először a gömbsakk ötletével rukkolt elő, a közelmúltban pedig a négydimenziós sakkjátékot mutatta be a nyilvánosságnak Boholy János.

A balogvölgyi feltaláló gyerekkorában bátyjától tanult meg sakkozni. Bátkában nagy hagyománya volt a játéknak, rendszeresen szerveztek versenyeket is. Egy alkalommal sikerült döntetlent kivívnia egy erős ellenféllel szemben, aki csak a szerencse számlájára írta a sikert. Boholy János már nyolcévesen meglátta azt a lehetőséget, hogy a sakktáblát el lehet hagyni. Bár ellenfele akkor kinevette, őt nem hagyta nyugodni a játék határainak kiterjesztése. A sakk szabályait évekig sérthetetlennek hitte. „Később hallottam róla, hogy Dél-Amerikában két királynővel sakkoznak. Akkor tudatosult bennem, hogy a szabályok módosíthatók. Eszembe jutott, hogy korábban gondolatban már elhagytam a sakktáblát. Olyan alakzatot kerestem, melyet nem lehet elhagyni, a gömbnél kötöttem ki” – magyarázza Boholy János. Tizenhárom évesen már biztos volt benne, hogy a gömbön lehet sakkozni. Mivel abban az időben földgömb csak az iskolákban volt, János gyakorlatban nem, csak elméletben tudott dolgozni a játék határainak kiterjesztésén. Inasévei alatt hozzájutott egy földgömbhöz, melyet maga alakított át, és végre gyakorlatban is fejleszthette elképzelését, a lépéseket, a variációkat. Idővel kiderült, többfajta játékot lehet játszani a gömbsakkon. Egy cseh sakkmester könyvéből kiindulva bővítette a szabályokat. Boholy János a 70-es években jelentkezett egy magyarországi játékfelhívásra, találmánya akkor nem keltette fel a szervezők érdeklődését. A gömbsakkot először a 2000-es években a Lakitelki Népfőiskolán mutatta be a nagy nyilvánosságnak. Azóta levédette találmányát, mely több európai országban és Ázsiában, számos kiállításon, versenyen is bemutatkozott. A legnagyobb elismerésének egy shanghai ezüst- és egy genfi bronzérmet tart.

A játék határainak kiterjesztése azonban itt nem ért véget. A közelmúltban Bólyai János-kutatók egy csoportja azzal kereste meg Boholy Jánost, hogy próbálja meg bizonyítani Bólyai gömbelméletét a gömbsakk segítségével. Két évig dolgozott a feladaton, kiderült, találmánya nem alkalmas a bizonyítására. Az újabb ismeretek birtokában viszont elkészítette a hagyományos sakktábla belső terű változatát. Síkba vetítette a dimenziókat, és létrehozta a négydimenziós, vagyis az emeletes sakkot. Új találmányát Budapesten a Sakkelméleti Bizottság előtt is bemutatta, amelyet kifogások nélkül elfogadtak.

Egy sakkparti alatt több érzékszervünk is dolgozik, a játék mellett az ellenfelet is figyelni kell, fejlődik a kommunikációs készség, a logikai gondolkodás és a térlátás. Boholy János szerint napjainkban igazságtalanul háttérbe szorul a sakk. Úgy véli, jelen kellene lennie az oktatásban. A rendszeres edzés ugyanis nem hagyná elveszni a térben való gondolkodás és látás képességét. Magyarországon és Lengyelországban a sakk választható tantárgyként már szerepel a tantervben.