Freskódíszes apró templom Kijétén

A Klenóci Vepor, a régen kihunyt vulkán árnyékában van egy apró falucska, Kijéte, melynek évszázadok óta áll kívülről egyszerűnek látszó, bent viszont annál pazarabban díszített temploma.

Kijéte (Kyjatice)

A településről 1413-ból származik az első írásos emlék, akkoriban a Derencsényieké volt, de később birtokosa volt a Lórántffy- és a Rákóczi-család is.

A falucska és lakosai

Az itt élők – mint azt a falu címere is mutatja, amely egy szekercét ábrázol – sok évszázadon át a fa feldolgozásából és fuvarozásából éltek, fából faragott eszközöket készítettek. Az apró falucska rendkívül szép környezetben van, határában még egy másik érdekesség is várja a turistát, egy bronzkori temetkezést felidéző archeológiai emlékhely, amely annak a faluról elnevezett késő bronzkori kultúrának állít emléket, amelyet 1941-ben Vojtech Budinský-Krička fedezett fel. Egyedi minta- és formakincse alapján Jan Filip adta ennek a régészeti kultúrának a kijétei nevet 1948-ban. Ma alig nyolcvan ember él a faluban.

Kicsi templom, nagy érték

Hogy pontosan mikor épült a falu késő román, kora gótikus stílusjegyeket őrző, védőfalas, fakazettás mennyezetű temploma, nehéz lenne meghatározni. Feltehetően a 13. század utolsó harmadában épült a négyszögletes záródású szentélyű kis templom, kelet-nyugati irányú tájolással, s ehhez egyes vélemények szerint már a reneszánsz idején hozzátoldották a kerengővel ellátott fatornyot, s talán a védőfalat is. A török hódítás elleni védekezésül minden bizonnyal refúgiumként, menedékhelyként is szolgálhatott a falu fölé magasodó kis templom. Tornyából jó időben egészen a Salgói várig lehet ellátni. A kutatások szerint a IV. Béla idejére tett késő román kori gótikus építkezés előtt ugyanezen a helyen már állt egy kisebb templom. A vaskos falak benti díszítése igazi ritkaság. A csúcsíves diadalív körül Jézus életét bemutató jeleneteket ábrázoló freskókat festettek, témájuk a júdási csók, Krisztus Pilátus előtt, a keresztút és a piéta. A boltív belső oldalára a balga és okos szüzek arcmását festették, a szentély hátsó részében az apostolok cselekedeteit ábrázolták. Ezek a freskók a 14. század második felében készülhettek. Az ablaktalan északi falon található Szlovákia egyik legrejtélyesebb Utolsó Ítélet-ábrázolása. Krisztust pantokrátori szerepében mutatja, de ez a végítéletben bíráskodó ábrázolás igen egyedi és különlegesen megalkotott, mégpedig azért, mert egy mandorlába, egy kör alakú festmény közepébe helyezi az alakját. A művészettörténészi vizsgálódások szerint a kijétei templom falán a mindenség uraként ábrázolt Krisztus a híres Bingeni Szent Hildegárd német misztikus apátnő látomása alapján született kódex képeihez hasonlít, azokkal mindenképpen rokon. Hildegárd különös látomása ez az Isteni művek című könyv, amely afféle középkori misztikus kozmológia is. Hildegárd e látomásban a Világmindenség középpontjába az embert helyezi, ő a mikrokozmosz, aki a jó és a rossz tudójaként felelősséggel tartozik mindenért. A misztikus apátnő szerint az ember jó döntései megőrzik a makrokozmosz rendjét, rossz döntései viszont a káoszt idézik elő. A kódex festett képein Jézust szintén egy mandorlában ábrázolják, a történések úgy veszik körül az ítélethozó mindenség urát. Ennek a kijétei falfestménynek a keletkezését az 1426 és 1486 közti időre datálják a kutatók. A freskófestő témái, ecsetkezelése, arc- és alakmegformálása erős rokonságot, hasonlóságot mutat a viszonylag közeli Csetnek és Pelsőc templomainak freskódíszítésével. Még az is elképzelhető, hogy ugyanannak a mesternek és tanítványainak a keze munkája. Mindenesetre a balga és okos szüzek arcának ábrázolása, a freskón megörökített alakok, a színek és formák erre utalnak. Mindenképpen érdemes meglátogatni ezt a kis templomot s utána bejárni a vidék hasonló templomait, a Gótikus Út állomásait.