Forog az idegen, avagy mit várhat a külföldi Kassán

Nem tudni pontosan, hány turista fordul meg évente Kassán, az azonban bizonyos, hogy a mintaszerűen felújított főutca és a rendben tartott történelmi városközpont, Szlovákia legnagyobb összefüggő műemlék-együttese egyre több látogatót vonz a városba. Tavaly a kassai szállodákban és panziókban töltött vendégéjszakák száma túllépte a kétszázezret, és idén is hasonló érdeklődés várható.

A város többé-kevésbé útba esik a Magas-Tátrába utazó magyarországiaknak és a Magyarországra igyekvő lengyeleknek is. Sem magyar, sem lengyel feliratokat nem látni azonban az utcai térképeken, táblákon, illetve a múzeumokban és galériákban. Még a Kelet-szlovákiai Múzeumban, a régió legnagyobb kiállítóhelyén is kizárólag államnyelven írt magyarázatokat ragasztanak a műtárgyak alá, és bár a külföldi kaphat egy másfél oldalas angol öszszefoglalót, ezt külön kérnie kell, és a látogatás végén vissza kell szolgáltatnia a megviselt papirost, hogy mások is igénybe vehessék.

A nyilvános vécék problémája úgy tűnik örök és megoldhatatlan. Aki nem intézi el dolgát az Alsó Kapu néven ismert föld alatti múzeumnál, annak végig kell sétálnia az egész Fő utcán, amíg nagy nehezen megtalálja a Rotunda melletti, nem túl gusztusos illemhelyet. (Ha este hat előtt érkezik, be is juthat). Az általunk megkérdezett tíz külföldi turistából négyet csaptak be, vagy megpróbáltak becsapni fizetéskor a belvárosi vendéglátó ipari egységek valamelyikében. Egyikük fényképezőgépét egy zsebtolvaj emelte el, másikukat az ellenőr büntette meg a villamoson, amikor a már mozgó járműben jegyét keresgélte lyukasztás céljából. „Egyszerűen gyorsabb volt nálam. Szerintem kinézik maguknak a hátizsákosokat, főleg a vasútállomás környékén. Abban reménykednek, hogy a turisták jegy nélkül utaznak” – állítja a lengyelországi Jaczek Wolkow, akinek az sem tetszik, hogy a villamosokra és autóbuszokra nincs kiírva valamennyi állomás neve. A konkrét megállót kereső idegen így csak hozzávetőlegesen tudhatja, merre jár. A városi közlekedési vállalat illetékese ezzel kapcsolatban elmondta, a belvárosban általában olyan autóbuszok járnak, amelyeken hangosbemondó mondja be az egyes állomásokat. Júlia Cvernová szerint az állomások neve jól láthatóan ki van írva a megállókban is, elég kinézni az ablakon.

Harry Schmidt az Egyesült Államokból érkezett Kassára egy európai körút keretében, és feleségével együtt sokszor megnehezítették életét az étlapok. A belvárosi éttermek nagy részében csak szlovák nyelvű étlappal tudnak szolgálni, olyan is előfordult, hogy akadt ugyan angol nyelvű verzió, viszont más volt rajta az ételek számozása, ezért nem azt kapták, amit rendeltek.

A Schmidt házaspár szerencsére nem fedezte fel azt a Szent Erzsébet-székesegyházról szóló könyvet, amely még az elmúlt rendszerből maradt raktáron, és amelynek utószavában a szocialista Csehszlovákia KGST-ben betöltött fontos szerepéről, valamint a kommunista párt vitathatatlan érdemeiről olvashatnak. Az említett könyvre alig néhány hete holland turisták hívták fel a helyi sajtó figyelmét, és csak a jogos közfelháborodás hatására vonták ki a forgalomból.

A legnagyobb meglepetés viszont este éri a látogatót. Az ország legnagyobb székesegyháza ugyanis a nap leszálltával teljes sötétségbe borul. „Nyolc órakor értünk Kassára, a szállodából első utunk a dómhoz vezetett, mert holnap reggel már indulunk tovább. Sajnos keveset látunk belőle, és a színház melletti szökőkút sincs megvilágítva. Csak sejtjük, hol lehet a kassai harangjáték, amelyről az interneten olvastunk” – mondta lapunknak két német turista, akiket a változatosság kedvéért a szállodában akartak átverni, két egyágyasként számlázva kétágyas szobájukat. A sötétség okáról felvilágosítást sehol sem tudtunk kapni, de tovább próbálkozunk, bár az okok a turistákat bizonyára nem túlzottan érdeklik.

Az idegen nyelvű útikönyvek tekintetében valamivel jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt, ma már akad néhány Kassáról szóló kötet német, francia és angol nyelven, a Dargov áruházban működő információs irodában azonban Pozsonyról, a Magas-Tátráról, illetve egész Szlovákiáról jóval több könyv kapható, mint arról a városról, amelyben az idegen éppen forog. Magyar nyelven egyébként semmit sem lehet kapni, a város által működtetett iroda magyar anyanyelvű idegenvezetőt sem tud biztosítani a csoportok számára.

Ebből a néhány példából is látható, hogy az idegenforgalom és vendéglátás terén Kassának még bőven van pótolni valója. Mert hiába szép a belváros, ha este semmit sem látni belőle, és hiába finomak az ételek, ha a vendég kellemetlenül érzi magát az étteremben. A nyári kulturális pangásról nem is beszélve. De ez már egy külön történet.