Felhők között – a szépemlékű füleki repülőtéren

ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS

Fülek. Fotókból, kordokumentumokból és különböző tárgyakból – térképek, repülőnaplók, korabeli pilótasisak, repülődzsekik és egyéb berendezések – nyílt tárlat a füleki Vármúzeumban, mellyel az egykori repülőtér emlékét idézték fel. A vidéki repülőtér működéséről az egykori pilóták beszámolói adtak átfogó képet.

Ma már a helyiek közül is csak kevesen tudják, hogy a nógrádi városnak egykor saját repülőtere és számos olyan pilótája volt, akik a Csehszlovák Légitársaság utasszállító gépein kapitányként szolgálva szinte az egész világot beutazták. A helyi aeroklub 1946-ban alakult meg. A repülőtér megalapításához a helyi Kovosmalt fémipari és a Drevoindustria faipari üzem is hozzájárult. Pontos adatok csak az 1948 és 1954 közötti időszakról maradtak fenn. A repülőtér a Vöröskő hegy alatt, egy 360 négyzetméter alapterületű hangárból és egy 850 méter hosszú leszállópályából állt. A helyi repülős élet mozgatórugója Jelenský Gyula, a repülőoktató pedig Bódi István volt. A helyiek közül hárman is hivatásos pilóták lettek. Csaba József a csehszlovák Čmelák egymotoros mezőgazdasági géppel repült, Varga László és Jokl József a Csehszlovák Légitársaság utasszállító repülőgépein szolgált. A Szlovák Nemzeti Aeroklub helyi szervezetében dolgozó fiatal pilóták a Gleiter siklórepülőgépen, a Krajánek, Galánka és Sohaj vitorlázón, valamint a Piper motoros gépen szállhattak fel. Alkalomadtán viszont nagyobb gépek – az Aero 45 vagy a Storch – is landoltak a Füleken. Rendszeresen szerveztek tanfolyamokat, melyeken nők is részt vettek. 1951-ig negyvenegy pilótát képeztek ki, 7 tanfolyamot és 3 repülős napot szerveztek. Hatvani László 18 éves korában repült először, ma is pontosan emlékszik a kiképzésre és az egykori pilótatársakkal elkövetett csínytevésekre. Számtalan alkalommal különböző gépeken repült, kipróbálhatta a Kétszer kettő néha öt című filmből ismert Luňákot is. Legutóbb idén, 83. születésnapján emelkedett a felhők közé. (ie)