Erődként is szolgált a bodrogszerdahelyi templom

Ha a magyarországi szom-szédtelepülés, a híres honfog-lalás kori temetővel büszkél-kedő Karos felé veszi az irányt az utazó Bodrogszerdahelyről, akkor a falu déli vége felé különleges templomot talál.

Bodrogszerdahely

(Streda nad Bodrogom)

Volt, amikor szakrális célokra használták a templom épületét, és volt idő, amikor erődként.

A kezdetek

Bodrogszerdahely római katolikus temploma feltehetően már bő nyolcszáz éve vigyázza a tájat, a vidék egyik jelentős műemléke. Alapításának idejét a szakirodalom a 12. század első negyedére teszi, bár az első írásos emléke csak 1329-ben keletkezett. Egy, a folyó szintjéhez képest 15 méter relatív magasságú dombocskán épült, mellette van a település temetője. A források szerint egykor Szent Péter volt a védőszentje, ma a Kármel hegyi szűz a templom patrónusa. A dombocska a község másik igen jelentős műem-léke, a várkastély kiemelkedéséhez közeli, olyannyira, hogy amikor erődként szolgált a templom, állítólag föld alatti folyosó kötötte össze a két objektumot. Nem tudni, ennek van-e nyoma, feltárták-e valaha. A római katolikusok temploma kora román kori négyszögletes alaprajzú és négyszögletes szentélyzáródású templom, ilyen, szinte sértetlen alaprajzzal igen kevés korabeli épület maradt fenn. A déli oldalon szépen megmaradt, kőbélletes, jellegzetesen román kori stílusjegyeket mutató kapu is megmaradt, ezen kívül a sarokkövek is jelzik a régi stílust. A berendezéséből egy román kori keresztelőmedence is fennmaradt. Ami igen különleges ebben a templomban, az a szögletes szentély tengelyének szándékos ferdítése. A templom szentélye ugyanis a hajó tengelyéhez viszonyítva érzékelhetően északi irányba hajlik el. Ezt a művészettörténeti kutatás szándékosnak véli, és a megfeszített Krisztus lehanyatló fejének ábrázolását véli felfedezni benne. A jelenség nem egyedülálló, de viszonylag ritkán fordul elő. A román korra emlékeztet a templom karzata és a boltozata is.

Isten házából erőd

Bodrogszerdahely kastélyát és templomát Bocskay Miklós erődítette meg valamikor 1598 táján, feltételezhetően a török terjeszkedése elleni védekezésül. Ez a vidék sosem került az oszmán birodalom fennhatósága alá, de a várkastély és a fallal védett templom refúgiumként, menhelyként szolgálta az itt élőket. A település a korszak legtöbbet szenvedett vidékén létezett ezekben a vészterhes időkben, átvonuló császári hadak, portyázók, törvényen kívüliként élők zaklatták a lakosságot. Az erődítő urat, Bocskay Miklóst 1621-ben itt temették el, sírja fölé díszes vörös márvány sírkövet helyeztek. 1628-ban a reformátusok vették birtokukba, a várkastély pedig királyi kegyből 1647-ben a Vécsey család birtokába kerül, de a Bocskay család továbbra is birtokos marad a faluban. Bocskay István Zemplén megye főispánjaként részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, 1670 táján a bosszúhadjáratra erre a vidékre parancsolt császári hadak igen súlyos károkat okoztak az itt élőknek, a felkelésben részt vevő család birtokait feldúlták. Nagy valószínűséggel ekkor sérülhetett meg a templom is, teteje leégett, falai megrongálódtak. A lakosság egy része is elmenekült, hogy helyükre görög katolikus vallású ruszin származásúakat telepítsenek. A 18. században felépült a gazdagon díszített ikonosztázú görög katolikus templom, majd hamarosan a református templom is Bodrogszerdahelyen. Az ősi román korit pedig a hadak elvonulásával barokk stílusban átalakították, szerencsére csak a templom külsejét formálták át. Utolsó nagyobb felújítását az 1930-as években báró Vécsey Ferenc végeztette el, ekkor a sekrestyén és a templomhajó déli falán neoromán stílusban készített oszlopos ikerablakokat alakítottak ki. A templom alatti kriptában a Vécsey család tagjai nyugszanak.