Emigrálása óta először járt itt

Barbara Mašínová a szlovák fővárosban is bemutatta Üzenet című könyvétČTK-felvételeA 73 éves férfi múlt héten látogatott Pozsonyba, a Nemzeti Emlékezet Hivatala (ÚPN) által szervezett konferenciára. Magával hozta lányát, Barbarát, aki a fővárosban mutatta be Üzenet című könyve cseh fordítását. A könyv édesapjáról és annak meneküléséről szól.

Mašín saját bevallása szerint egész életében utazott, szülőhazájába viszont több mint fél évszázada nem tette be a lábát. Pozsonyba is csak néhány napra jött, hogy aztán Bécsből ismét hazarepüljön az Egyesült Államokba.

„A közeljövőben nem tartom valószínűnek, hogy visszatérek Cseh-országba. Szívesen megtenném, de nem lehet. Csehországban még mindig nem szűnt meg a kommunizmus, és a kommunista pártnak, amely a rendszerváltás óta nem változott meg, még mindig nagy a befolyása. A törvények is olyanok, mint annak idején” – mondta Mašín. Véleménye szerint csak a fiatalok lennének képesek változtatni a helyzeten – természetesen, ha részt vennének a parlamenti választásokon és az elfogadható politikusokra voksolnának. „Mindig mondom a fiataloknak, hogy olvassanak. Tanuljanak meg valamit a cseh történelemből. Ne csak annyit tudjanak, hogy voltak, akik harcoltak a kommunizmus ellen, hanem azt is, miért tették mindezt.”

A hazát cserélő férfi meggyőződése, a világ legdemokratikusabb és legfejlettebb országa az USA, ahol emigrálása után telepedett le és máig is él – ott érzi magát biztonságban.

Emigrálása miatt Csehországban sokan elítélik. A Cseh Rádió által végzett közvélemény-kutatás eredményeiből kiderült, Mašín iránt a legtöbb ellenszenvet az idősebb korosztály érzi, míg a fiatalok úgy vélik, hőstett volt, hogy hárman nekivágtak az útnak, és inkább elmenekültek.

„Az öregek sajnálják, hogy akkor nem cselekedtek semmit. Leggyakrabban azt emlegetik, hogy megöltünk két rendőrt. Teljesen természetes, hogy megöltük őket, mivel a kommunizmus felfegyverzett őrei voltak. Létezik egy fogadalom, amelyet minden rendőrnek le kellett tennie. Én még ma is tisztán fel tudom idézni a megkínzott emberek üvöltözését a prágai börtönből. Minden este hallottam, ahogy a cellám ajtaja előtt emberi testet vonszolnak a földön. Soha nem tudtam eldönteni, él-e még az illető vagy sem” – mesélte a férfi szomorúan.

Néhány évvel ezelőtt Ctirad kijelentette, a kommunizmus elleni harc során sokkal több amerikai állampolgár halt meg, mint csehszlovák. „Az emberek akartak volna harcolni. Hogy nem tették, az nem az ő hibájuk, hanem a vezetőiké. Masaryk és Štefánik után már nem volt a nemzetnek igazi vezéregyénisége. Beneš végképp nem volt az, hiszen kétszer is csalódást okozott. Először 1938-ban, másodszor pedig 1948-ban. A vezéregyéniségek nem mondhatnak le. Nézzenek Churchillre! Ő igazi vezér volt. Nekünk ilyenjeink nem voltak. Sem Havel, sem Klaus nem az” – vélekedik Mašín.

Emigrálása óta csak az újságok és az internet segítségével tartja a kapcsolatot hazájával. Távolról szemlélve úgy véli, a szlovákok többet tettek a kommunizmussal való leszámolás terén, mint a csehek.

Önmagát csehszlovák állampolgárnak nevezi. Ezért is fogadta el az ÚPN meghívását Pozsonyba. Az egyetlen, aki 1953 után barátai közül visszatért Csehországba, Milan Paumer volt. A Mašín testvérek ugyanezt már nem hajlandóak megtenni. „Nem sajnálok semmit. Az életemmel és tetteimmel teljesen elégedett vagyok. Ha újra kellene kezdenem az életem, ugyanezt tenném” – tette hozzá a 73 éves férfi.