Elrejtett, hatalmas kupolájú templom

A szétosztódott gyülekezetek végül csak a 19. század elején tudtak saját templomot építeni.

A kassai evangélikusokról

Miután Luther Márton 1517. október 31-én a korabeli római katolikus egyház romlott viszonyai ellen tiltakozva, a hit megújítását szorgalmazva a wittenbergi vártemplom kapujára kiszegezte tételeit, az új vallás néhány évtized alatt el is terjedt. A korabeli Felső-Magyarországra a német egyetemekről hazaérkező diákok hozták magukkal az új vallást, s alig egy évszázad alatt az ágostai evangélikus vallást mind a nemesség, mindapolgárság,deajobbágyokközt is sokan magukénak választották. Magyar, szlovák és német ajkú hívő kezdetben még egy gyülekezetbe tartozott, ezek nemzetiségi alapú gyülekezeteké formálódása a II. József magyar király által meghirdetett türelmi rendelet után kezdődött meg. Ez a korszak, a türelmi rendelet kihirdetése a késő barokk nagy templomépítő korszakának is számít. A ma is ismert református és ágostai evangélikus barokk, empír és klasszicista stílusú templomai javarészt a 18. század végétől a 19. század első harmadának végéig épültek meg, vagy a korábbi templomhajókhoz ekkortájt építettek harangtornyot. Kassa, a szabad királyi város evangélikus lakosságának lélekszáma az új vallás elterjedésétől kezdve mindig is igen tekintélyes volt. Viszont az ellenreformáció miatt a kassai német és a szlovák gyülekezet a legkisebb számú magyar ajkú evangélikussággal együtt csak a 19. század elején erősödött meg olyan mértékben, hogy saját templom felépítésébe kezdhessen. Ha már 1637-ben kénytelen volt visszaadni a római katolikusoknak a Szent Erzsébet-dómot, meg a mellette lévő Szent Mihály-kápolnát, a megerősödésük templomépítő kedvet is hozott.

Városfalon, várárkon túl

Kassa városát egészen a 18. század végéig szinte teljesen körbevették a főleg a török hódítás korában épített erődítések és városfalak, amelyek a maguk idejében a város szélét jelentették. Ezeknek csekélyke maradványai még néhány helyen ma is láthatóak, de már egyáltalán nem a város szélét jelentik ezek a megmaradt falak. Lebontásukkal megnyílt a lehetőség a település terjeszkedésére, a betemetett városfal előtti árkot feltöltötték, magánházak és később középületek épültek a kitöltésére. Így a kassai ágostai evangélikus templom is, amely a Malom utca jobb oldalán, az egykori Malom utcai kapu és védmű vonalának közvetlen közelében, szinte annak egykori vonalán épült fel. A városfal és kapu nyomait az utca kövezetének eltérő struktúrájával jelzik az 1995-ben elkezdett nagy léptékű régészeti feltárás és teljes felújítás óta. Maga a templom a tiszta klasszicizmus! Utcai frontján tengelyszimmetrikus díszítések, markánsan kidolgozott vakolatkockák, egy timpanon meg a mellette álló két tömzsi torony ad neki egyedi külső jegyeket. A tornyok mögött egy igen tekintélyes méretű önhordó szerkezetű kupola fedi be a liturgikus teret. Homola István néhai, kassai evangélikus lelkész a templomról szóló, 1927-ben helyben megjelent írásában igen érdekes tényeket közöl. Például azt is, hogy a kupola miatt a templom akusztikája nem a legjobb, és ez nem túlságosan kedvező tény. Homola szerint „valóban próbára teszi a papot, kinek erős hanggal és tüdővel kell bírnia, hogy szónoklata legalább úgy ahogy érvényesüljön". A templom kifűthetőségét is a kupola mérete miatt tartotta problémásnak a lelkész, akinek volt is javaslata másféle födém kialakítására. Ám ez a kezdeményezése nem valósult meg, mint az írta „… a tagadhatatlanul szép, de célszerűtlen kupolához való ragaszkodás ezt az életrevaló indítványt akkor elvetette... " Már most ha ilyen kényelmetlenségek is adódnak, érdemes akkor megemlíteni a templom tervezőjét, Kitzling János György kamarai építőmestert, aki 1789-től élt Kassán és az általa tervezett templom 1816-os befejezése előtt 1809-ben hunyt el. Az általa megálmodott templom viszont ma jó karban, gondozottan várja a híveket, a kassai Malom utcában. Talán nincs is akkora baj azzal az akusztikával és kifűthetőséggel! Az utcai front felirata szerint úgyis: SOLI DEO GLORIA!