Elhunyt Mórocz Károly tanár

Mórocz Károly 1938-ban született Pozsonyeperjesen. A galántai Tizenegyéves Középiskola (a mai gimnázium) elvégzése után a pozsonyi Komenský Egyetem magyar-szlovák szakán szerzett tanári diplomát. A katonaság után 1962-től 2000-ig, nyugdíjba vonulásáig a galántai gimnázium magyar-szlovák szakos tanára volt, és rövid ideig a hidaskürti magán szakközépiskolában is dolgozott óraadó tanárként. Az 1960-70-es években a Galántai járásban népdalokat, népballadákat, népmeséket, népszokásokat gyűjtött, és Ág Tiborral közösen Kodály Zoltán nyomában címmel adták ki egy könyvben. Évekig zsűrizett a Tavaszi szél vizet áraszt járási népzenei versenyeken, a Csemadok galántai alapszervezetének oszlopos tagja volt, számos diákját készítette föl és kísérte el szavalóversenyekre, és szervezett velük a gimnáziumban irodalmi színpadot. Miután Galántán kapott állást, családjával ott is telepedett le, de mindig visszajárt Pozsonyeperjesre, ahol szívesen kertészkedett, követve a hagyományos életformát.

„Elmondhatjuk, hogy EMBER volt, csupa nagybetűvel és TANÁR, csupa nagybetűvel. A kommunista rendszer igazságtalanságaival nem tudott kibékülni, de ezt jól palástolta mosolygós arcával, jó humorával és mindig víg kedélyével. Nagyon szerette az egyszerű embereket, szeretett közöttük lenni, a Mátyusföld és a Csallóköz egyik legemberibb ismerője volt. Diákként, az 1977-es karácsonyi műsoron éltem át azt az élményt vele kapcsolatban, ami rendkívül meghatározó számomra. Az egész tanári karnak el kellett volna ítélnie a Charta 77-et, de ő erre nem volt hajlandó, mondván, hogy nem ismeri a tartalmát, ezért nem tudja elítélni. Büntetésből egy évre a dunaszerdahelyi gimnáziumba helyezték át tanítani. A galántai diákok a karácsonyi ünnepségen egy nagy ajándékcsomagot csomagoltak ki, amelyben egy ember nagyságú, papírból kivágott Mórocz Karcsi volt. Először nagy döbbenet volt a teremben, majd tapsvihar. Ez az emberi nagyságát bizonyítja, és azt, hogy mennyire szerették a diákok, ez a pillanat egy életen keresztül megmaradt bennem. 1984-től kollégák voltunk, soha nem hazudtolta meg önmagát, az igazságérzete mindig erős volt, mindig jókedvű volt, szerették a diákok” – emlékezett vissza Marsall János, a Kodály Zoltán Gimnázium igazgatója.