Együtt a madarak védelmében

Tizedik alkalommal szerveztek nemzetközi ornitológiai tábort a köbölkúti Párizsi-mocsarakban. E természetvédelmi területen rengeteg madárfaj él, melyek közül nem egy fokozottan védett. Megóvásuk érdekében elengedhetetlen a rendszeres megfigyelés és a nemzetközi együttműködés.

Matej Medveďgyel, a tábor házigazdájával és az angol Janette Trooppal, az ipswichi természetvédelmi akadémia diákjával gyalogosan indulunk a teáborba. Molnár István Lothár, a Pilis Természetvédelmi Egyesület elnöke mutatta be a tábort: „A Párizsi-mocsarak kiterjedt nádasa pihenőhely, élelemforrás, az európai madárvonulás központja. Éppen ezért egy percig sem haboztunk felkarolni Jozef Medveď helyi természetvédő kezdeményezését ornitológiai tábor létrehozására. Mostanság kevesebb pénzt lehet szerezni a kutatásokra, a bürökrácia pedig megnehezíti a szervezést is. Sok nemzet tagjai megfordultak a táborban – dánok, britek, olaszok, csehek és mi magyarországiak. Évente kétszer adunk találkát egymásnak. Ilyenkor nyár elején az itt költő madarak vizsgálata folyik, ősszel pedig a vonulóké. Következtetéseket akkor tudunk levonni, ha évi rendszerességgel ugyanazon a helyen és ugyanazon időben végezzük a megfigyeléseket, és végül összevetjük az elmúlt évek eredményeivel.”

Tavaly ez idő tájt majd ezer madarat gyűrűztünk, idén nem lesz annyi – mondja Vladimír Hošek. A hűvös, esős idő nem kedvezett a költésnek. A gólyáknál más a helyzet. Meggyűrűztem a környék öszszes gólyafiókáját. Minden fészekben 3–4 fiókát találtam, ami nagyon jónak mondható. Nagy kócsagokból is többet látni, mint máskor. A befogott madarakra rátesszük az azonosító sorszámot, felírjuk, mikor fogtuk, hím-e vagy tojó, menynyi idős, milyen a tollazata, kondíciója, izomzata.

„A fiatal és öreg madarak arányából következtetünk a költés sikerességére, kondíciójukból a táplálék mennyiségére és milyenségére” – magyarázza Tarján Barna gyűrűzés közben. Az előző években meggyűrűzött madarak visszafogásából megállapíthatjuk, nem történt-e baj vonulási útjukon. Épp tegnap került a hálónkba egy tavaly Észtországban gyűrűzött cserregő nádi poszáta. Sajnos a visszajelző csatornák sok helyütt nagyon lassan működnek. Ha egy gyűrűs madárról információt szeretnénk, az Európa fejlettebb országaiban pár napig, ritkábban pár percig tart, Szlovákiában akár két évet is várnunk kell a visszajelzésre.

„Nagy álmunk egy állandóan működő gyűrűzőtábor létrehozása” – avat be terveikbe Matej Medveď, a mocsarak védelmére alakult „Gbelcia crassiceps – Segítség a természetnek” civil szervezet egyik alapítója. Az elmúlt években sikerült támogatást szereznünk pallósor építésére. A 300 ezer korona körülbelül 50 méter kiépítésére lesz elegendő. Magyarországi barátaink is pályáztak infrastrukturális eszközökre. Ezt a pályázatot csak ősszel bírálják el, de reméljük, sikeres lesz, és lerakhatjuk egy állandó tábor alapjait. A madár szóhoz mostanában az influenza társul. A tábor résztvevői szerint nem kell veszélytől tartaniuk a lakosoknak az ilyen vízimadarak lakta környéken. „Az igaz, hogy főleg a vízimadarak az áldozatok, de nem azok hordozzák a kórokozót. Bebizonyosodott, hogy a halastavakban fertőződnek meg ezek a madarak. Oda pedig minden valószínűség szerint a baromfitrágyából kerül a vírus. Közel vannak ide a libádi tavak, ahol szintén halgazdálkodás folyik” – mondta Lothár.

„Amikor Bősön találtak madárinfluenzával fertőzött tetemeket, apámmal felváltva járőröztünk február elejétől április végéig” – szól a témához Maťo. Ingyen végeztük ezt a munkát is csakúgy, mint a szervezést és egyéb természetvédelmi teendőket”.

„Csak több évtizedes rendszeres munka után mutatkoznak majd az igazi eredmények. Az államnak áldoznia kellene arra, hogy megvédje ezeket az értékes természetvédelmi helyeket, de ez sajnos döcögve halad. Mi azonban eközben is tesszük a dolgunkat – mondja Molnár István Lothár.