Egy rimaszombati polgár emlékezései

Ha valaki egyszer meg akarja írni Rimaszombat múlt századi történelmét, nem kerülheti ki Rábely Miklós nevét. Pontosabban a Rábely családét, amely az egykori megyeszékhely egyik legpatinásabb, legderekabb családja volt a 19. század végének és a 20. század első felének. A nyomdászfamília Budapestről került a Rima parti városba a boldog békebeli időkben, és hamarosan meghatározó szerepet töltött be a város társadalmi, kulturális életében. Nyomdát és kiadóvállalatot működtettek, könyvesboltjuk missziót teljesített a legnehezebb időkben. Ez a három pillér határozta meg életük alapjait, melyekre a többi érték rakódott. Ők adták ki a korszak egyik legjelentősebb hetilapját, a Gömör-Kishontot, amely az első világháború után Gömörre változtatta nevét. Idősb Rábely Miklós, elnyerve a gömöri „gyükerek“ bizalmát, vezetője lett a város legpatinásabb kulturális egyesületének, a Polgári Körnek. Leköszönte után idősebb fia, Károly vette át a stafétabotot, majd az ifjabb Miklóst tisztelték meg a tisztséggel. A bizalomra rászolgáltak, hiszen az egykori megyeszékhelyen nélkülük elképzelhetetlen volt társadalmi rendezvény, kulturális kezdeményezés.

A második világháború után – számtalan felvidéki polgárcsaládhoz hasonlóan – Rábelyék sem kerülhették el a kitelepítést. A tisztogató új hatalom jól tudta: aki tartóoszlopa volt a háború előtti magyar társadalomnak, az veszélyes elem, szabadulni kell tőle. 1948. áprilisában Rábely Miklóst és feleségét egyszerűen kitoloncolták Magyarországra – ő 72, neje 67 éves volt akkor. Öreg fejjel kerültek az ó- és újhazába, ahol Miskolcon telepedtek le. Itt írta meg visszaemlékezéseit az egykori rimaszombati polgár 1965-ben. De hogy fenékig ürítsék a keserűség poharát, az immár idős embernek tovább kellett dolgoznia, hogy csekély nyugdíjra tegyen szert. Mert mondani sem kell, hogy a csehszlovák állam által elkobzott vagyonuk utáni kárpótlásért Rábely Miklós hiába hadakozott a különféle minisztériumoknál. Pár soros levelekkel utasították vissza.

Feleségét 1959-ben agyvérzés döntötte le lábáról, és az öreg, immár nyolcvanéves ember, miközben tovább dolgozott, magatehetetlen párját ápolta. De nem siránkozott, a sors által rámért nehéz terhet így jellemezte: „Mily csodálatos isteni ajándék kísérte utamat: missziós munkámban, a 80-90 év között egyetlen percig sem voltam beteg!” Micsoda szívszorító sorok.

Az érzelmektől és az emlékek hullámverésétől túlfűtött memoárnak mintegy vezérfonalát alkotja az a vágyakozás, amely az elvesztett szülőföldhöz fűzte Rábely Miklóst. A rendezett, tartalmas, a közösségi értékeket mindenek fölé emelő polgári élet, az elveszett paradicsom, amelyből durván kibotozták, iránti keserű sóvárgás. „Csöndes magányomban hányszor, de hányszor jelenik meg a múlt! Ó, hol vagytok, mi is lett veletek, egykori játszópajtások, ti lutheránus utcai gyerekek?” Bizony, a 60-70 egykori cimbora közül alig ötnek jutott hely a rimaszombati szülőföld temetőjében.

Több mint negyven esztendeig pihent a kézirat, amelyet a visszaemlékező keresztfia, Szombathy Viktor őrzött, s amely az ő hagyatékából özvegye, Györgyi Noémi jóvoltából került a kiadóhoz. A Gömör–Kishonti Téka nyolcadik kiadványaként közelmúltban napvilágot látott kötetet méltán tarthatjuk a felvidéki memoárok egyik legértékesebbikének. A könyvet helytörténeti munkaként is használhatjuk, hiszen a saját életsors szövetén át- meg átvillannak annak a világnak a megfakult képei, amelyek számunkra immár ismeretlenek, és csak a hasonló munkák által kerülhetnek közel a ma emberéhez.

Napjainkban, amikor sokat ragozzuk a polgári társadalom és értékrend fogalmait, egy-egy új demokratának nem ártana megismerkednie azzal a polgári légkörrel, tartással, életvitellel, amely a kommunista felfordulás előtti időkben jellemezte a polgári társadalom pilléreit. Akiktől nem volt távoli fogalom a haza- és nemzetszeretet, az áldozatkészség pedig oly természetes vonásuk volt, mint ma egy-egy áldemokrata „világfi” esetében a tőke- és vagyonhalmozás rafinériája. A több generációt megfertőzött hazugságáradat évtizedei után, ha másért nem, ezért is tanulságos és mindenkinek ajánlható olvasmány Rábely Miklós önéletrajza.

(Gömör–Kishonti Téka, 2006)