Egy poéta sírhelye

Rézércet rejtő hegység és karsztos sziklák találkozásánál található az egykor szebb napokat is látott Csetnek község.

Csetnek (Štítnik)

Szász bányászok, pajzskészítők, réz- és vashámorokban dolgozók egykor városi rangú települése, melynek vízi vára volt. Ma egy pompás ősi templom magasodik szívében, és pazar, mára kissé kopottas emeletes paloták keretezik a volt vásárterét, a mai főteret. Temetőjének egyik titokzatos sírjában a magyar főnemesi udvari irodalom egyik legjelentősebb alkotója, Gyöngyösi István nyugszik.

Kígyós kanópusz

A nagyközség peremén lévő ősi temetőben, a kicsi, régi ravatalozóhoz közel egy délkelet felé tekintő lejtőn található egy szokatlan formájú, homokkőből faragott síremlék. Az idő már minden betűt és jelet lekoptatott róla, csak a csúcsán lévő egyiptomi kanópuszhoz hasonló (a mumifikálásra szánt halott belső szerveinek tárolására szolgáló edény) urna formájú díszen tekergődző kígyó utal arra, hogy a sírban jelentős, különleges ember nyugszik. Ezt a jelzést tudós emberek hantja fölé faragták. Tizenöt évvel ezelőtt romos állapotban találtak rá, majd szépen felújították a síremléket. A sírhelyet 1944-ben egy akkoriban Csetneken élő ifjú hölgy, az azóta már elhunyt Bendélyné Beitler Dóra azonosította. Ő figyelt fel családtagjainak csetneki temetőben lévő sírja mellett egy szokatlan formájú oszlopra, amelyen bő 75 éve még olvasható volt a felirat, s az adatközlő szerint Gyöngyösi István költő földi maradványainak végső nyughelyét jelölte. Lelkes irodalombarátként éppen emiatt figyelmeztette az irodalomtudósokat erre a tényre. Jankovics József és Csehy Zoltán irodalomtörténész volt a sír felkutatásának és a Gyöngyösi-kultusz újraélesztésének motorja.

A híres poéta

Gyöngyösi István életéről sok adat maradt fenn, néhány eseményről azonban nem született írásos feljegyzés, vagy máig rejtőzködnek az írásos emlékek. Gyöngyösi születési helyéről több feltételezést tart számon az irodalomtörténet, Szerb Antal Munkácsot tartja annak, a költő halálának 300. évfordulóján megjelent kiadvány Radváncot (a mai Ukrajna) jelöli. Születése idején azonban az anyakönyvek még rendszertelenek voltak, az azokban lévő bejegyzések is sokszor tévesek, nehezen kinyomozható adatokat tartalmaznak. Gyöngyösi élete regényes, mint a kor, amelyben élt és alkotott. A magyar barokk, az ellenreformáció, a rendi felkelések kora, a török magyarországi kiűzetésének ideje ez. Gyöngyösi István ügyvédcsalád sarja, Sárospatakon Comenius tanítványa volt, az ügyvédi pályát választotta. Gömör megye táblabíróságának ülnöke, hadbíró, nemesi családok jogi képviselője volt, titokzatos, máig feltáratlan kapcsolatban állt a rendi felkelések személyiségeivel. Élt Murány várában, ahol Wesselényi Ferenc nádor és Széchy Mária titkáraként dolgozott, a Wesselényi-féle összeesküvés bukása után a börtönt is megjárta. Élete utolsó évtizedében az Andrássy család jogi képviseletét látta el. Itt élt Csetneken, az egyik Andrássy-birtokközpontban. Ismertségének bizonyítéka, hogy kétszer is megválasztották Gömör megye alispánjának. Két házasságáról lehet tudni, első felesége a csetneki nemes Baranyai Ilona, majd annak korai halála után Görgei Judithtal élt haláláig. Nyolc gyermekük született, akik nem lettek hűtlenek Csetnekhez. A téren álló Immaculata szoborcsoportot és a barokk római katolikus templomot is ők építették. S micsoda véletlen vagy isteni beavatkozás, hogy 2004-ben éppen az Immaculata szoborcsoport felújítását végző restaurátorok nagylelkű segítségével újult meg a költő kígyós kanópuszos homokkő síroszlopa is. Ennek kezdeményezője a sajnálatosan fiatalon elhunyt rozsnyói tudós, Tököly Gábor művészettörténész volt. Gyöngyösi István halálának 304. évfordulóján, tizenöt évvel a sírhely újraazonosítása és felújítása után mást nem kívánhat az ember, mint békét az elhunytaknak, emlékezést az élőknek.