Egy nyugodt marihuána-nap, kábítószer nélkül, sok-sok alkohollal

A Million Marihuana March mintegy harminc évvel ezelőtt indult rendezvény, melynek a lágy drogok dekriminalizálásának elérése a célja. Idén eljutott Szlovákiába is, múlt héten a világ kétszáz másik városa mellett Pozsonyban is kivonultak a városba a lágy drogokért tüntetők, hogy megmutassák mennyien is vannak, s ismertessék céljaikat.

Szlovákiában a lágy drogok, tehát a marihuánából készített cigi, a különböző THC tartalmú sütemények és egyéb dolgok, valamint a hasis fogyasztása ugyanolyan bűncselekmény, mint a kemény drogok fogyasztása. Ha a rendőr rajtakapja az embert, s eljárás indul, öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető. Ez három grammig érvényes, mert ezt tartják saját fogyasztásnak, e fölött már felmerül a kereskedés gyanúja, melyért kettőtől tizenkét évig terjedő börtönbüntetést szabhat ki a bíróság. Nálunk a mezei marihuána fogyasztókat egyelőre nem zárják börtönbe, többnyire drogelkobzással, vagy maximum felfüggesztett börtönbüntetéssel megússzák, de a törvény engedélyezi a szigorúbb döntést is, minden csak a bírótól függ.

Délután három óra után néhány perccel értem ki a Szabadság térre, ahol pár éve még Gottwald atyánk szobra állt, de mostanában inkább kisebb tüntetések és egyéb koncertek helyszíne. Nem tudom, pontosan hogyan választják ki az ilyen események helyszíneit, de már rossz előérzetem volt az egész elején, hiszen kis fővárosunkban az a szokás, hogy ha valaki nagyot akar dobbantani, legalább a Főtéren rendez eseményt, ha nem a ‘89 novemberében elhíresült Szlovák Nemzeti Felkelés terén. Szóval kora délután az egész környék még elég siralmas képet mutatott. Összesen mintegy százötven ember lézengett a téren, ebből legalább húsz hajléktalan, akik egyébként is ennek a térnek a padjain fekve élik le életük nagy részét, számukra egy kis felüdülést jelentett a sok fiatal, meg a zene. Volt még legalább húsz szervező, tíz rendőr, tehát ebben a pillanatban mintegy száz érdeklődő lézenghetett a téren. A szervezők becslése szerint csúcsidőben mintegy 3-400 ember volt jelen, de mivel délutántól késő estig tartott a „majális” öszszesen szerintük legalább háromezren megfordultak. Bár az egész rendezvény a könnyű drogokról, és mellett szólt, kifinomult orrommal az egész ottlétem alatt egyetlen marihuánás cigi füstje sem csapott meg, sőt szervező barátom szerint egyáltalán nem is volt drog az eseményen. Ez egy kicsit elszomorított, mert így az egész veszített fényéből. Azt is megtudtam, hogy a rendőrség is csak egyetlen embert állított elő az esemény után, s őt is csak köztéri alkoholizálásért. Na ennyit a drogokról, mert alkohol, az volt bőven. Mindenki kezében minimum egy sörösüveg volt, s a színpad mellett felállított teázó sátorban is elég gyér volt a forgalom, miután nagyon hamar kiderült, hogy a teát egyszerű mentából főzik. A rosszul felállított színpadról éppen egy fiatal lány olvasta fel azt a memorandumot, melyet a szlovák, a cseh, és az Európai Parlament tagjaihoz címeztek, s melyben a könnyű drogok dekriminalizálását követelték. A beszédnél az emberek sokkal jobban érdekelte a helyszínre kivonuló Jedlo namiesto zbraní elnevezésű egyesület, ők ugyanis az ige helyett vegetariánus ételt osztottak. Találkoztam még a Sloboda zvierat képviselőivel is, ők az állatokon végzett kozmetikai kísérletek betiltása mellett gyűjtötték az aláírásokat, néhány Nota Benéssel, akik saját zsebükre gyűjtöttek, cigit és sört kéregető fiatal rasztásokkal, kezdtem magam úgy érezni, mint pár évvel ezelőtt a budapesti Diákszigeten. Azt esemény fénypontja a Prágával létesített élő videókapcsolat lett volna, ha nem sikerül ilyen gyengére. A gond csak az volt, hogy Pozsonyban a rendezvény nem kapott elegendő áramot, így ha a zenészeket megvilágító fények egyszerre villantak, a kivetítőnek már nem jutott elég energia, így a kép élvezhetetlenné vált. A prágaiak azt állították, hogy Pozsonyból ők még ennyit sem láttak. Az egész nap játszó fiatal zenekarok és lemezlovasok egészen ügyesek voltak, egy kicsit elszomorított, hogy az este sztárvendége, a Le Payaco zenekar végül nem jött el. Az esemény összességében könnyed kis buliként fogható fel, a maga kis hibáival, de a szervezőknek nem kell szégyenkezniük, hiszen teljesen amatőrként rendezték meg a bulit, senki nem állt mögöttük. A céljukat szerintem részben elérték, hogy most egy kicsit többet beszélnek majd róluk, s végül még büszkék is lehetünk magunkra, hogy ilyen nyugodt marihuána napunk volt szemben mondjuk Budapesttel. Ott a feltüzelt jobboldali polgári körök és a korábban már hídfoglalásban is jeleskedő szélsőjobbos csoportok ellentünetesükkel és rendbontásukkal teljesen ellehetetlenítették a marihuánások tüntetését. Itt, Pozsonyban ilyenről szó sem volt. Megtudtam azt is, hogy a rendezvényen megjelent Andrej Palko, a KDH-s Vladimír Palko belügyminiszter fia, mert úgy gondolta, neki is ki kell állnia ez a társaság mellett. Hol vagyunk mi attól, hogy a jobbosok kifütyülték Till Attilát, Konrád Györgyöt és Jancsó Miklóst. Ilyenkor számomra Szlovákia a békesség kis szigetének tűnik.