Egy est a Kassa-gyökerű Márai szellemében

Merem ezt bátran állítani személyes tapasztalatból. Az egyik szlovák hírügynökségnek dolgozó kollégám ugyanis egy nappal az esemény előtt izgatottan telefonált, és az akció részleteit firtatta. Őt magát a sajtófigyeléssel megbízott pozsonyi kollégája figyelmeztette, amikor rábukkant az Új Szó előzetes cikkére. A kassai tudósító a nyomtatott magyar hír alapján megírta a maga hírügynökségi verzióját, hogy azután a szlovák sajtónak is legyen miből dolgoznia.

A szobrot tehát csinnadratta nélkül adta át a Magyar Közösségi Ház civil szervezet nevében Csala Kornélia František Knapík kassai főpolgármesternek hosszadalmas, kihangosított beszédek, sőt a kihangosítás mellőzésével. A közönség az átadás után a Márai-emlékszobába vonult – színig megtöltve a termet –, hogy „ízelítőt” kapjon Márai szelleméből és kóstolót kedvenc borából. Az előbbiről részben egy Márai-vers, a Cassovia szlovák és magyar nyelvű változatának felolvasásával gondoskodtak a Márai Sándor Gimnázium diákjai, Básti Andrea és Prekop Éva. Másrészt két remek szakember hozta közel a jelenlévőkhöz Márai egyéniségét, Kassához való viszonyát, valamint azt, hogy miért ismeretlen terep még mindig a kassaiak számára ez a hajdani városi polgár.

Mészáros Tibor, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa előadásában azt világította meg néhány irodalmi példával, menynyire fontos volt Márai számára a szülőváros. Olyan értéknek számított, amely a krízishelyzetekben megtartó erő volt. Az a bizonyos gyökér, mely nélkül nyomorult lenne az ember. Ám „egy fa sohasem nyomorult” – hangzott el az előadás mottójaként egy Pascal-idézet, s a Kassa-gyökerű Márai sem volt az soha. A kassai születésű Karol Wlachovský professzor – aki jelenleg a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem előadója – leginkább arra próbált fényt deríteni, mi az oka Márai ismeretlenségének szűkebb pátriájában, Kassán. Hogy az író szinte egész élete során tilalmi listán volt hajdani szülőföldjén, nem okozott meglepetést a hallgatóság soraiban – ezt ma már minden irodalomra éhes ember tudja. Nagyobb gondot okoz, hogy Márainak nincs olyan szlovák fordítója, aki méltó szinten tolmácsolhatná az író gondolatait többek közt a kassai szlovákok számára is.

Ezt a hiányt hivatott pótolni például az a kétnyelvű kiadvány is, mely Márai és Kassa címmel a közeljövőben jelenik meg az említett két előadónak köszönhetően. A magyar–szlovák együttműködéssel készült kötet afféle bevezetés Márai írói világába, ismeretterjesztő munka, mely a Márai-műveken keresztül Kassát mutatja be, Kassán keresztül pedig Márait,. A kiadványban sok-sok illusztráció és bibliográfiai jegyzék is szerepel.

Ezzel a kiadvánnyal is csökken majd a város íróval szembeni „adóssága”, hiszen a könyvet Kassa nevében František Knapík főpolgármester „rendelte meg” a két szerzőtől.

A magvas előadások után a közönség megkóstolhatta Márai kedvenc borát, a somlói olaszrizlinget, és tovább társaloghatott a kassai polgárról, aki utoljára a második világháború idején látogatta meg szülővárosát. Szobra azonban 2004 óta újra Kassához köti őt, és az alkotásra ezentúl maga a város vigyáz térfigyelő kamerával. Aki pedig kedvet kapott a Márai-művek olvasásához, és eredetiben nem foghat hozzá, csehül is megtalál már néhány kötetet. A nem könnyű stilisztikájú Márai-művek szlovák tolmácsolására viszont alighanem továbbra is várni kell.