Egy cédula az ablakban: „Műszaki okok miatt zárva!”

A pályázaton nyert 150 ezer koronából tavaly ősszel is folyt a nádtető felújításaSzőcs Hajnalka felvételeVágsellye. A város egyik büszkesége és turistacsalogató látványossága lehetne a helyi tájház. Lehetne, ha pénz híján nem kellene halogatni a felújítását, és nem kellett volna bezárni a látogatók előtt.

A probléma az, hogy a tájház a Galántai Honismereti Múzeum kezelésébe tartozik, ám az 1996 óta érvényes új területi-közigazgatási beosztás alapján – amikor a volt Galántaitól különvált az új Vágsellyei járás – a tájház helyileg már nemcsak más járásba, hanem más kerületbe is tartozik. „A megyei önkormányzatok létrejötte után a Nyitra megye önkormányzata megszólított bennünket, hogy a tájház most már az ő tulajdona – ecseteli a helyzetet Keppert József, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója – Csakhogy a kataszteri hivatalban az még mindig a galántai múzeum tulajdonaként van bejegyezve. Mivel a nagyszombati és a nyitrai megyei elnök nem tudott megegyezni, a Nyitra megyei önkormányzata bírósághoz fordult, hogy így rendezze a tulajdonviszonyt.”

A tájház 19. század első feléből származó műemléképületét utoljára 1979-ben újították fel, és mára meglehetősen rossz állapotban van. Az ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű épület eredetileg tapasztott sövényfalakkal készült, ezt az 1918-as átépítéskor vályogtéglával egészítették ki, de az egyik fal ma már statikai szempontból is veszélyes. A nádtetőt teljes egészében fel kellene újítani, de egyelőre csak a felét sikerült rendbehozni – ennyire futotta a múzeum által pályázaton nyert pénzből. „Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Nagyszombati Kerületi Hivatal 1996 óta semmilyen befektetéssel nem járult hozzá az épület felújításához, azzal érvelve, hogy az már egy másik kerületbe tartozik – panaszolja az igazgató – Az épület mostani állapota pedig arra kényszerített bennünket, hogy idén már ki se nyitottuk a tájházat. Az ott kiállított tárgyakat most raktárban őrizzük. Ha a megyétől nem kaptunk is pénzt, minden évben igyekeztünk pályázat útján támogatást szerezni a tájházra. Ilyen módon 2001-ben a hátsó kocsiszín nádtetejét újíttattuk fel, 2002-ben ötvenezer koronát kaptunk, de ebből mindössze a ház tetejének egyhatodát tudtuk felújítani. A tavalyi évre 150 ezer koronát sikerült szereznünk, de a teljes felújításhoz mintegy félmillió koronára lenne szükség. Ezért felkerestem a vágsellyei polgármestert, a város is járuljon hozzá a javításokhoz, hogy legalább a tetőt teljes egészében fel tudjuk újítani. Sajnos, azt a választ kaptam, hogy a város nem tud olyan objektumba fektetni, amely nem városi tulajdon.”

„A városi önkormányzat általános érvényű rendelete kimondja, hogy a város csakis olyan szervezeteknek vagy személyeknek nyújthat támogatást, amelyeknek vagy akiknek a székhelye vagy a működési helye Vágsellyén van – érvel Tibor Baran polgármester. – Igaz, hogy a tájház itt van a városban, csakhogy az azt kezelő intézmény székhelye nem is tudni, hol található, mert a Nagyszombati és a Nyitrai kerület még mindig bíráskodik a tulajdonjogért. Az lenne a legészszerűbb megoldás, ha a tájház a város tulajdonába kerülne, mert a városnak nagyobb lehetőségei lennének pályázatokon pénzt szerezni a felújításra.”

Nyitra megye önkormányzata 2003. április 2-án adta be a bírósági keresetet, ám döntés máig sem született az ügyben. ĺgy azt is nehéz megjósolni, meddig lesz a vágsellyei tájház ablakában a cédula: „Műszaki okok miatt zárva!”.