BARANGOLÓ: Dunai hajósok a Vágon, tiszavirág életű kalandok

A hétköznapok partjaitól való elrugaszkodás lehetőséget nyújt arra, hogy nyitottabban, figyelmesen, egy teljesen más prizmán át érzékeljük a természetet. Azoknak is ajánlunk programot, akik Komáromból, vagy Patról indulnának hajókázni és a navigációt tapasztalt kapitányra bíznák.

Kerüljék a zátonyokat!

Első alkalommal egy felfújható gumicsónakon eveztem a Dunán, annak is egyik ismertebb szakaszán, a Mária-Valéria híd pillérei között, egészen a kovácspataki Duna kanyarig. A nem sok tapasztalattal rendelkező csónakos hullámlovassá válik ezen a szakaszon, és úgy játszadozik vele a vén Duna, mint egy könnyű kis naphallal. Jóval békésebb átevezni a Garamra, a lombkoronák boltíve alá, ha ilyen vízi járművet választunk.

A Párkány és Pat közötti Duna szakaszt többször behajóztuk egy vén kajütös járgánnyal, és a motorcsónakon utazóknak is ajánlani tudom ezt a kiváló gyakorló terepet. Errefelé a kirándulóhajók és az uszályok egymást kerülgetésében, a hajóstáblák és a bóják éber fürkészésében merülnek ki a látnivalók. Az augusztusi heves esőzések ellenére sem túl magas most a folyók állása, ezért ajánlatos fegyelmezetten követni az útmutatásokat, nem térni le a hajóútról még akkor sem, ha a szemközti sekély partoknál kárókatonák napoznak és sirályokkal civakodnak. A Karvánál, illetve a vele szemben lévő magyarországi Lábatlannál lévő sziklazátonyokat bizalmasan ismerem, és óva intenék minden kezdő hajóst attól, hogy túlmenjen a piros tiltó bóján! Az első, hajósvizsgát követő utunkon négy napot töltöttünk a zátonyon csüngve, amíg a lábatlani dzsipekkel érkező ifjú titánok acélkötelekkel ismét vízre nem húzták a hajót. Dunamocs és Dunaradvány szakaszán mutatós hétvégi házak csipkézik a partokat, a szemközti oldalon mindenre elszánt éjszakai horgászok sátoroznak, alkonyatkor szentjánosbogarakként világítják be a magyarországi partszakaszt. Paton, alig két kilométerre a termálfürdőtől, szemrevaló kikötő fogadja minden kényelmével a hajósokat.

Parkolójegyet a hajónak a fürdő pénztárában válthatnak azok, akik élvezni akarják a helyi komplexum medencéit és szaunáit.

Irány a Vág folyó!

A komáromi járásbeli Izsánál már szebbnél szebb emeletes és kőmozaikkal díszített horgászstégek fogadnak bennünket.

Varázslatos a Duna és a Vág találkozása néhány kilométerrel arrébb. A szürkéskék, fenséges Dunának nehezen adja meg magát a mélyzölden morajló Vág, és több méteren át jól látható, ahogy egymás mellett csordogálnak. Jóféle halászlét kóstolhatunk a komáromi csárdában, itt bátran kiköthetünk. Két híd alatt továbbhaladva elérünk a komáromi kajak-kenu paradicsomhoz és a vízre épített házak birodalmába. Itt már csak finoman szabad berregtetni a hajó-, illetve a csónakmotort, mert tilos a hullámverés. A partjelzés mutatja az árral szemben haladónak, merre hajózható a folyó. A kikötőnél a Nyitra holtága teszi kíváncsivá az érkezőket, ennek a folyamnak a záró szakasza a Lándor tanya közelében van, ahol sárga vízitök virágai és legyezőszerű levelei terülnek a vízre. Kicsit sebesebben ajánlott evezni azoknak, akik kajakon vagy csónakon bemerészkednek a Nyitra holt ágára, mert a szúnyogok kíméletlenül elbánnak a lustálkodókkal.

Egyre több helyen láthatunk hattyút, szürke gémet, később vadkacsák tanyájára bukkanunk a partokat erősítő sziklákon.

Kamocsáig meg sem állni

Nyaralók és stégekhez kötött horgászcsónakok élénkítik a partot, itt a hajnali órákban csenevész őzbakokkal is találkozhatunk.

Legutóbb ezen a szakaszon, túl Keszegfalu határán, egy egész vaddisznócsorda úszott át előttünk az elárasztott bal oldali ártéri területről a szomszédos parton terpeszkedő kukoricaföldek irányába. Kényelmes, kanyargós szakasz következik, az egyik hódok építette laknál gondosan faragott evezőlapát árválkodik. A part menti hordalékból jól látható, ahogy néhány alkalmi sátorozó hátrahagyja fél papucsát, szúnyogriasztóját, félig kiürített pillepalackját, vagy lyukas felfújható matracát.

Gútára érve érdemes elidőzni Európa leghosszabb, fából faragott hídjánál, ellátogatni a vízimalomhoz, felfrissülni a békés kisváros vendéglőiben, vagy az út menti fagylaltozóban, de térjünk vissza a lakott területekről a felségvizekre.

Horgászok mutatják az utat

Némi bonyodalomra számíthatnak apadáskor azok, akiknek a testesebb, mélyebbre szántó motorcsónakkal gondot okoz a sekély vízpartoknál haladás.

Mi hajnali öt-hat óra tájékán hajóztunk Gúta és Kamocsa között, és minden problémás kanyarulatnál útba igazítottak a horgászok, mutatván, merre vezet a biztonságosabb út. Amellett, hogy nagyobb járgánynál ajánlott fél szemmel figyelni a merülés-mérőt, kis motorcsónak esetében sem árt időnként lemeríteni az evezőlapát nyelét a mélybe, nehogy fennakadjon a kavicsmederben a csónakmotor. A vadkacsa párok rendszerint hajnalban, vagy alkonyatkor sétálgatnak a parton. Egyre több jégmadár fészkel a környéken, éles síphangú csippantásokat hallatva, kékségesen rebbenek tovább. Az augusztus derekát követő néhány napon még egy különleges jelenségnek lehetünk a tanúi. Homloklámpára, éles villanóval ellátott fényképezőgépre van szükség, hogy élvezhessük a látványt, és jobb minőségű távcsőre. Egész felhőnyi kérész vonul el mellettünk, elképesztő násztáncot lejtve. Mámorító ez az „egyszer élünk” tiszavirág jelenség! Egyetlen napból áll az életük, pirkadatkor, vagy szürkületkor párzanak a levegőben. Arra sem marad idejük, hogy némi harapnivaló után nézzenek. Miután lárva állapotukból kiszabadulnak, szubimágóvá, végül ivarérett kérésszé válnak a rovarok. Az elpusztult egyedek beterítik a vizet, eleségül szolgálnak a halaknak.

A késő nyár és a kora ősz, majd végül a késő ősz is bőségesen megajándékozza a vízre merészkedőket. Indián tolldíszt kapnak a fák, és az égboltot ellepik a folyók mellékágain, kis szigetein megpihenő vadludak, hűségesen követve a táplálékot és oltalmat egyaránt nyújtó Vág kanyarulatát.