Dörgött az ágyú a Garam partján, győzelemre

Idén a nagy nyilvánosság számára elmaradt ez a tisztelgés, részbeni kárpótlás ez az írás.

Nagysalló története

A Bars megye történetét taglaló Borovszky-féle vármegye monográfiában azt olvashatjuk, hogy Nagysalló „ősrégi magyar község”. Amely egykor a Zoboraljai apátság tulajdonában volt, majd Könyves Kálmán királyi birtokká tette, később pedig az esztergomi érsekség birtokába került. Vámszedő hely volt, a Garamon lévő rév jogát bírta. Egy időben mezővárosi ranggal rendelkezett, fejlődését a törökdúlás akasztotta meg, lakosságát szinte teljesen kiirtották az oszmán martalócok. 1561-ben porig égették, majd lassan újratelepedett ugyan a helység, de csak a török kiűzése után rendeződött itt az élet. A 18. században újabb fellendülését élte Nagysalló, amikor Aranyosmarót mellett, Bars megye második legfejlettebb településeként jegyezték. A település vásártartási joga mellett az esztergomi érsekségnek egészen 1848-ig úgynevezett vérhatalmi joga volt Nagysallón, ami olyan hatalmat jelentett, melynél fogva bizonyos felsőségi személynek – adott esetben az érsekség – joga volt valakinek élete és halála fölött ítélni. A magyar történelembe az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat idején április 19-én lezajlott csata révén került be a település neve. Ez a csata nyitotta meg az utat a honvédseregek előtt Komárom felé, és a győzelem híre megerősített a honvédsereg harci kedvét.

A csatáról

A nagysallói csatában részt vett Karsa Ferenc néhai honvédhadnagynak, parancsőrtisztnek tulajdonítják azt a mondatot, amellyel a honvédtüzéreket és puskásokat biztatta. Karsa a legendák szerint ezt mondta: „Fiúk! Ma van a fiatal osztrák császár nevenapja, jól lőjetek ám a tiszteletére!” A József napján lezajlott vesztes csatáról szóló jelentés minden bizonnyal nem volt kellemes hír a fiatal Ferenc József császárnak! A hadviselő felekről fennmaradtak írásos emlékek, osztrák részről egészen pontos adatok állnak rendelkezésre. A császári hadak létszámáról tudni lehet, hogy az osztrákok 16 ezer gyalogost, 2200 lovast és 57 üteget mozgósítottak a csatához. A megáradt Garam folyón lévő hídfők és átkelők védelme volt a kiemelt feladat, a kelet felől támadó magyar hadak Érsekújvár és Komárom felé való támadásának megakadályozása érdekében. Az osztrák sereget Ludwig von Wohlgemuth, egy régi vágású, még a napóleoni háborúkban tisztté kinevezett altábornagy irányította, segédei Felix Jablonowski és Anton Csorich voltak. A magyar sereget parancsnokai, Damjanich János, Klapka György, Gáspár András vezérőrnagy vezette, Görgei Artúr Léván állt tartalékban, a csatában nem vett részt. A Nagysallót április 18-án megszálló osztrák csapatokat a másnap reggel velük szembe felvonuló magyar elővédek azonnal megtámadták, majd véres harcok, súlyos áldozatok árán azokat délutánra szétszórták, mintegy 900 osztrák katona esett el a csatatéren. Az osztrák hadak nagy része fejvesztve menekült, egyedül a Jablonowski vezette hadosztály állta egy ideig a magyarok rohamát. A korabeli híradások szerint az osztrákok 2000 főt vesztettek a csatában, de ezt az adatot a hadtörténet túlzónak tartja. A magyarok veszteségei is elég nagyok voltak, mintegy 700 honvéd áldozta életét a szabadságért Nagysallónál. Tömegsírjuk a nagysallói református temetőnek a hátsó részében található, egy obeliszk áll a hősök pora felett. A település központjában,talánéppenazonahelyen,ahol a legádázabb harcok folytak 1876ban, egy 9,5 méteres díszes emlékoszlopot állíttatott Bars megye lakossága. Emléket állítva az elesetteknek. Biztosan került koszorú idén is a temetőbe, a sírokra és az obeliszk tövébe! Ha csendes emlékezéssel is!