„...de a sziklák állanak”

A második dolog, ami Debrődön megfog: a virág – út mentén, patak mellett, a községháza ablakaiban, mindenütt. Madarak és virágok a hegyek között szerényen megbújó falucskában: érzem, ezen a helyen csak jó várhat rám. „...az első otthon emléke...”

Csend van Debrődön, az utcákon és a községházán egyaránt, olyan csend, mely nagy események után illeti meg a községet. Mert Debrőd minden éven teremtő tevékenységet folytat, mely után megpihenhet. A falunap itt nemcsak holmi dáridó, eszem-iszom, csimbumcirkusz. A falunap itt arra való, hogy csinosodjék a környék, hogy az értékek megmaradjanak, és a lakosok közösen ünnepeljék a település évfordulóját. A falunap itt arra való, hogy hazavárják azokat, akik messze estek szülőhelyüktől. És kitisztítsák a forrást, vagy rendbe tegyék a Nepomuki Szent János-szobrot, vagy közösen előadják az István a királyt, vagy felújítsák a mészégetés hagyományát. Mert a község legnagyobb bánata éppen az, hogy nem jönnek újak, fiatalok. Akik házat vesznek ma Debrődön, hétvégi háznak veszik, ide jár az a néhány vidékre áhítozó kassai az egyhetes robot után megpihenni. Pedig Debrődnek inkább arra lenne szüksége, hogy családok jöjjenek, gyerekekkel, hogy legalább az óvoda működése ne legyen olyan ingatag. Pedig a központosítás divatjának megszűntével visszajöttek ide az iskolások, rendbetétetett az épület is, tizenöt év után ismét működni kezdett a debrődi magyar iskola. Ám a huszonegyedik századra lecsökkent a gyereklétszám újra, már csak az óvodában lehet reménykedni. Bár lennének annyian a porontyok, mint a kisfecskék a villanydróton.

„Évszázadok messze tűntek...”

Idén 750 éves lett a település. Kalandos múltjában szerepel tatárjárás, Szeged környéki telepesek behozatala, Jiskra portyázása, törökveszély, Habsburg-ellenes felkelés, pestisjárvány, még Kun Béla csapata is átvonult rajta. Nyugalmasabb időkben földműveléssel, pásztorkodással, fazekassággal foglalkoztak a lakosok, ám a 19. századtól Debrőd legfőbb jellemzője a mészégetés lett. Ennek hagyományát a Szepsi melletti község eddig háromszor újította fel, mivel ma már rendkívül költséges mulatságnak számít az egykor napi megélhetést biztosító tevékenység. A mészégetők kései utódai ma jobbára Szepsiben vagy Kassán dolgoznak, hiszen az emberekre telepedő szocializmus a mészégetést számolta fel, az újabb idők pedig a termelőszövetkezetet. Az aktív lakosságnak csaknem húsz százaléka munkanélküli, vagy szezonális munkákból él. A polgármester asszony, Papp Anna szerint, ha Debrőd turistaközponttá válna, az a munkanélküliségen is segítene. Hiszen szép, csendes kis falu ez, melyből többfelé lehetne kirándulni. Van néhány gazdátlan régi ház, melyet át lehetne alakítani turistaszállóvá. Ám ezek még távlati tervek. Sokkal közelebbi valóság az úthálózat megreparálása és a csatornázás.

Debrőd képes talpon maradni a viharok közepette is, és ennek magyarázata talán az, hogy megbecsüli értékeit, és őrzi a faluhoz kötődő neves emberek emlékét. Egyik példája ennek Vidasics Ede szabadságharcos pap síremléke. Bár a tábori lelkész nem volt debrődi születésű, szerencsétlen sorsa ehhez a községhez kötötte. A szabadságharc bukása után hurcolták a jászói kolostorba, éveken át tartó szobafogságba, élete utolsó éveiben azonban újra misézhetett a Jászóhoz közeli Debrődön. Kívánságát, hogy a debrődi temetőben helyezzék nyugalomra, és sírja a templomra nézzen, teljesítették. Az utókor pedig felkutatta személyét, a meglévő mozaikokból kirakta életét, megrongált síremlékét pedig rendbe hozatta.

Lelkipásztorait ma is nagy becsben tartja a község, az egyetlen debrődi díszpolgár maga is pap, a nyolcvanéves Frankovics László, aki 37 éven át teljesített itt szolgálatot. A megbecsülés másik formáját, emlékplakettet azonban sokan kaptak a kerek évfordulót ünneplő község „születésnapján”, mindazok, akik sokat tettek a faluért, akár eladóként, akár tanítóként, akár Csemadok-elnökként. Ám a legszebb ajándék, a mindenki kincse az az emléktábla, amelyet a forrás melletti sziklán helyeztek el a nagy évforduló emlékére. És ahogy évente visszatérnek a fecskék, úgy várja vissza Debrőd is mindazokat, akik múltjából részesültek, hogy a jövőjük is olyan szilárd legyen, mint a sziklák a forrás mellett.