Egy meghosszabbított hétvége alatt is feltöltődhetünk, ha megfelelő útvonalat választunk, és a többnapos lustálkodás helyett izgalmas, élménydús utazásra vágyunk.
Még februárban rendeltünk koncertjegyeket júniusra egy cseh, népzenei forrásból merítő együttes műsorára. A helyszín éppolyan kecsegtető volt, mint a csapat folyton bővülő repertoárja. Az útvonal kiválasztását és az indulást követően végül egy teljesen más forgatókönyv szerint peregtek az események.
Útkeresésben a navigációra hagyatkoztunk, amit egy kedvenc cseh színész hangjával játszottak fel, és gondosan kerültük a gyorsforgalmi és a fizetős útszakaszokat. Szombaton, kora reggel indultunk Komáromból, 365 kilométer állt előttünk, mintegy hat órás út. Pozsonyon át, Malacka irányába, onnan a cseh országhatáron át Znojmó felé, a szépséges Dél-Morvaországon átnyargalva.
A navigátor többször is kiakadt, mert nem arra fordultunk le, amerre ő ajánlotta. Meg is jegyezte, hogy akár itt se kell lennie, ha ennyit variálunk. Találgattunk, mert úgy döntünk, messze még az esti koncert, pihenhetnénk Třeboň halastavainál, vízgyűjtőinél és České Budějovicé környékén, ha már erre járunk. Bringások csapata kísért végig a vidéken, szombat lévén családok, baráti társaságok járták a környéket, elég volt jól megfigyelni, merre tartanak, és a csodák nem várattak magukra sokáig.
Hamarosan felfrissülhettünk a víz partján és a lankás tájon utazva tovább végül elénk tárultak az óhajtott város tornyai.
A szállásunk fenn volt a várral szembeni domboldalon, csak leparkolni nem tudunk, de jött a tulajdonos és arra biztatott bennünket, nyugodtan álljuk el az előttünk parkoló kocsi útját. Máris megismertük a magas cseh szakállas fiatalembert, aki kijelentette, ő mára leteszi a kocsit, mert sörözni szeretne. Szintén a koncertre érkezett, már két éve megvette a jegyét, de a koronavírus miatt folyton új időpontban hirdették meg az eseményt. A vár alatt minden parkoló fizetős, a történelmi városrészbe csak a házak tulajdonosait és a szállásokon lakókat engedik be. Megegyeztünk, hogy reggel ébresztjük egymást, ha valamelyikünk ki akarna tolatni. Mert máris jött egy osztrák kocsi, a fiatal pár azonban csak magyarul beszélt, mi tolmácsoltunk cseh nyelven a kínai szállodatulajdonosnak. Nem kis meglepetésemre a szálló többi szobájában is magyar turisták laktak. A tolatások során végül megismerkedtünk az összes lakóval, több tippet is kaptunk, mit érdemes megnézni a városban. Az egyik csoport az Eggerberg sörgyárba indult sörkóstolóra, mások a grafitbányába rendeltek jegyet, van, aki a várba, többen galériákba készültek a hétvégén.
Elindultunk dombról lefelé, dombra felfelé, mindenképpen lapos cipőt ajánlok a várlátogatáshoz, csaknem kivétel nélkül mindenki azt viselt. Aki nem, az a kilátó teraszok padjain ült, és kürtőskalácsba töltött fagylaltot nyalogatott, mert már nem bírt várost nézni. A különös csomagolású fagylalt kihagyhatatlan finomság, friss gyümölcsökkel díszítve, csokoládéöntettel. Sikeresen feljutottunk a vár középkori kisutcáiba, ezt a történelmi negyedet az UNESCO 1992-ben a világörökség részének nyilvánította. Alattunk a Moldva kanyarog kecsesen. A várat 1250 előtt kezdték építeni a Vítkovciak, majd amikor a rokonaik a Rosenbergek örökölték a birtokot, amikor virágzásnak indult a kisváros. A prágai Hradzsin után Csehország második legnagyobb várkomplexumában negyven ház, palota, öt csodálatos díszítésű belső udvar, valamint egy héthektáros barokk stílusú kastélypark van. A koncert odalent zajlik a sörgyár kertjében, pontosabban nem zajlik, mert a hatalmas felhőszakadás meggátolja, hogy hangoljon a csapat. Bőrig ázunk a sorban, végül már a kinyomtatott, februártól őrizgetett jegyeket sem találjuk az ázott nadrágzsebekben. A jegyszedőknek elszántan bizonygatjuk egy mobiltelefonos jegybiztosítási igazolásra hivatkozva, hogy nekünk is jár belépőszalag. Talán az időjárás, talán a didergésünk teszi, végül engedélyt kapunk a belépésre, ám a koncert csak másfél óra múlva kezdődhet.
Előbb egy barokk kapualjban, majd egy sörözőben várjuk, hogy elálljon az eső, végül úgy döntünk, visszaballagunk a másik dombra és ruhát váltunk a szálláson. A kései, de annál nagyobb zenei élményig nem mindenki juthatott haza, vagy a szállására. Sokan a népszerű csapat pólójában virítanak, és mezítláb járják a táncot a dagonyában.
Felettünk egyre szebb világításban növekednek a vár boltívei, és a kisváros páratlan hangulata egész éjszakás sétára buzdít. Igaz, a körtornyot addigra bezárták, de a vár területén semmi sincs lezárva, éjféltájt is bejárhatók a várfalakon lévő sétányok, mesés kilátás nyílik a háromszintes Plášťový most nevű hídról, és a közelben van a híres szabadtéri forgó színpad, a héthektáros barokk park. Él, lüktet a történelmi várközpont hajnalig, mindenütt sört csapolnak, az emberek önfeledtek, egyetlen közös szívdobbanás a város. Városnézéskor a házakon lévő címereken a Rosenberg (Rožmberk) család ötszirmos rózsáját látjuk, a legnagyobb nyár eleji eseményt, amelyet június közepén tartanak, az Ötszirmú rózsa ünnepének nevezik. A korabeli ruhás felvonulással egybekötött zenei rendezvény idején lehetetlen szállást találni a városban.
Egybehangzóan állítják a városba látogatók, hogy legalább egy, vagy két hetet kellene eltölteni a csehek ékszerdobozaként is emlegetett városkában, mert akkor jutna idő képtárakra, galériákra, például az Egon Schiele Art Centrum, Egon Schiele osztrák festő kiállításának a megtekintésére. Szállásbeli magyar barátainkhoz hasonlóan akkor mi is bejuthatnánk az Eggenberg történelmi sörfőzdébe, nem csak annak kertjébe. Másnap délelőtt már a Moldvánál állunk, az alsó parkolóban.
Néhány órás, félnapos, sőt egész napos csónaktúrákat kínálnak a látogatóknak több ponton, a vízről a történelmi várfalak között, időnként vadvizeken is evezhetnek a merészebbek kajakon, gumicsónakon, vagy többszemélyes paddleboardoton, azaz úszódeszkán. Az Eduard Benešről, Csehszlovákia második, sokat vitatott elnökéről elnevezett hídról remek látvány nyílik a csónakázókra, azokra is, akiknek sikerült átjutniuk az akadályokon, és a vízbe forduló, a ruháikat rejtő kishordó után kapkodókra is. Hazautazásunkkor úgy döntünk, más útvonalon jutunk el a célunkhoz, és Felső-Ausztriát választjuk, az út a szállásunk feletti dombon vezet.
Elhagyva a szépséges város utolsó utcácskáit is, visszapillantva a kanyargó Moldvára, hamarosan az osztrák oldal rendezett portái, a zöld minden árnyalatában játszó lankái tárulnak elénk hosszú hosszú kilométereken át. Százegy kilométerrel arrébb tartjuk meg az első pihenőt, a Lichtenfels Castle várrom közelében, amely egy félszigeten áll. A Stausee Ottenstein tavon kikötő is található, több kis elektromos meghajtású csónak kanyarog a vízen, mások a közeli hídnál lévő kis lelátónál napoznak, úsznak. Annak ellenére, hogy még csak június elején járunk, hamisítatlan nyári hangulat uralkodik a vízen és a partvonalon.
Többen vasárnapi túrákra indulnak a közeli tanösvényeken. Útba ejtjük a vasárnap esti Bécset, csaknem egy órás autós városnézéssé válik a fővárosba beugrás az új utakat, eltereléseket nem ismerő navigátor segítségével. Végül a mintegy tíz órásra sikeredett, látványosságokkal és szemet gyönyörködtető pihenő- és kirándulóhelyekkel tarkított hazafelé vezető szakaszon úgy éjféltájt elérjük az országhatárt. Néhány nap múlva úgy érzem, ismét indulnék vissza. Aki idén nyáron teheti, járjon mindennek utána.
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.