A Nemes-tagi rétek a tardoskeddi „tengerszem“ közelében

Nem kínálnak sem látványos attrakciót, sem azonnali fotózási lehetőséget ezek a élőhelyek. Hosszas, hallgatag és elmerült szemlélődést követően adják ki kincseiket. Miután megismerkedtem az érsekújvári járásbeli nagysurányi, majd a komáromi járásbeli izsai szikesek élővilágával, már sejtettem, hogy ez a Natura 2000 európai jelentőségű területként számon tartott vidék is hasonlóan tartózkodóan viselkedik. A Tardoskedden élő lakosok tájékoztatása érdekében sok minden történt az elmúlt időszakban. Az itt élők egyre kíméletesebben bánnak értékeikkel és más településekhez hasonlóan kiveszik részüket a környezetrendezésben. Érsekújvár irányából érkezve, még mielőtt elhagynánk a települést, forduljunk le a főútról jobbra. Előtte még megállhatunk a helyi szövetkezet mintaboltjában, ahol ízletes sajtokat, gyümölcsöket, de helyi homoktövisből készült nedűket is kóstolhatunk. 

Mentési munkálatok

A Tardoskedd védi a természetet elnevezésű találkozón ismerkedtem meg a BROZ társulás és a Comenius Egyetem Természettudományi Karának vetítéssel egybekötött előadásán a tardoskeddi szikes élőhelyek védelmi munkálataival. Ezt követően indultam felfedezőútra egy vasárnapi alkonyatban. Balogh Attila zoológustól akkorra már megtudtam, hogy a nagyközség kataszterébe tartozó Nemes-tagi rétek megőrzése komoly összefogás eredménye, és amit most látok, az már annak a szerencsés és értő beavatkozásnak köszönhető, ami a terület felmérését, vizsgálatát és elemzését követően történt. „A vizsgálat során megtekintették a vízelvezetőket, felmérték a talaj minőségét a szakértők. Markológépekkel eltávolították a talaj felső részét, amely felvette a vizet. A jobb vízellátást az oldalsó vízelvezető csatorna betemetésével sikerült elérni. Itt lelhető fel a búvárbogár, amelynek Szlovákiában csak a tardoskeddi területen van élőhelye. A madárvilág számára rendkívül értékes, táplálékban gazdag területről van szó. Délről észak felé repülve migrációs útvonalként tartjuk számon a területet, ahol megpihennek, jóllaknak, megerősödnek a madarak, majd folytatják az útjukat északra. Mintha csak egy töltőállomáson lennének” – magyarázta Balogh Attila. A búvárbogarak kiváló úszók, vízicsigákkal és ebihalakkal táplálkoznak. Éjszakai csavargók, a sötétség ellenére nagyobb távolságokra repülnek, mocsarak, halastavak, árkok állóvizeit keresve. Pihenéskor a víz alatt középső lábaikkal a vízinövényekbe kapaszkodnak. Télen vékony falú, nedves földben lévő, cseresznye nagyságú és gömbölyű bábtokban pihennek, és márciusban kezdenek szaporodni úgy, hogy a petéket közvetlenül a víz tükre fölött farészek, fűgyökérzet közé, vagy fakéreg alá rejtik. Ottjártamkor, túl a tömény akácillaton, elképesztően hangos békakuruttyolás fogadott. A kiterjedt nádas egyre duzzadóbb erővel vette birtokába a vízpartot, megfelelő rejtekhelyet nyújtva a különleges, ringó fészket rakó, már fiókáit nevelő nádirigónak.

Rejtőzködő paradicsom

Hosszasan vitathatnánk, hogy egy adott tájegységet előbb megszeretni, avagy megismerni ildomos. Barangolásaim során többnyire először megkedveltem egy helyet, ami később arra ösztönzött, hogy utánaolvassak a növény-, illetve állatvilágának. A szikesek ilyen szempontból teljesen mások. Ajánlott először megismerkedni azzal, mi minden fedezhető fel ebben a látszólag rejtőzködő paradicsomban. Balogh Attila egy, a Tardoskeddi Hírmondóban 2020-ban megjelent írásában fejtegeti, mi a közös a szikesek közelében lévő Rácz-tóban és a tengerekben. „A Rácz-tó egy szikes terület, a Nemes-tagi szikes részét képezi. A szikes alatt olyan területet értünk, ahol a talajban és a talajvízben magas az oldott sótartalom. Mivel a Rácz-tó területén nyáron inkább a vízelpárolgás a jellemzőbb, és nem a csapadék lecsapódása, ezért a talajvízben oldott só a felszínre jut. Azokon a helyeken, ahol viszonylag nagy a sótartalom, úgynevezett szikfoltok képződnek. Ha szerencsénk van, a szikes területeken sókristályokat találhatunk, azaz sókivirágzást tapasztalunk, amit a felszínre jutott só tesz lehetővé. A Rácz-tó nem csak a nyílt vizet jelenti, hanem annak a közvetlen közelében levő rétet. A terület a magas sótartalmon kívül abban hasonlít a tengerekhez, hogy olyan növények találhatók itt, amelyek a Földközi-tenger partjainál is előfordulnak. Ezek elsősorban az úgynevezett halofiták, amelyek olyan talajhoz, illetve vizekhez alkalmazkodtak, amelyekben magas az oldott só tartalma. Ilyen növényi faj a sziki útifű, kisebb mértékben a lándzsás útifű, mivel ez a faj nem jól alkalmazkodik a talajban lévő magas oldott só koncentrációhoz” – tudtuk meg Attilától. A szakértő ugyanakkor európai viszonylatban jelentős élőhelyként emlegeti a tardoskeddi szikeseket a vöröshasú unka békafaj miatt, amely csak itt él és mérgező mirigyváladékot termel, így védekezik a ragadozóktól. Unkát mi csak hallottunk, de nem sikerült látnunk. Ellenben felejthetetlen élmény volt a májusi napnyugtát a nádas karéjából békakoncert kíséretében figyelni. S hogy még mit találhatunk, ha vesszük az időt, a fáradságot és letérünk a Rácz-tóhoz? Hegyes bajuszpázsitot, ami európai szempontból jelentős és Szlovákiában a legveszélyeztetettebb fűfélék egyike. Azok, akik ma már ismerik, nem tapossák le, mint egykoron a focizó kisfiúk a faluból, mesélte Bara Mihály egykori polgármester. „A múltban a Duna-menti alföldön több helyen előfordult, jelenleg a Rácz-tó az egyetlen ismert hely, ahol a bajuszpázsit még megtalálható. Veszélyeztettsége legfőképpen abból fakad, hogy ez a faj a magas oldott sótartalamú talajhoz alkalmazkodott, így a szikesekre van utalva. Ezen belül is leginkább olyan helyeken fordul elő, amelyek tavasszal rendszeresen víz alatt vannak, és ahonnan a víz nyáron elpárolog. Mivel ez a fűféle ilyen egyedi környezethez alkalmazkodott, ezen élőhelyek eltűnésével fennáll a veszélye, hogy nálunk is kihal. Iskolapéldája ez annak, hogy nem elég csak védeni a veszélyeztetett fajokat vagy növényeket, kulcsfontosságú megóvni az élőhelyeiket is. Sajnos a szikesek, mint ahogy a Rácz-tó környéke is, a legveszélyeztetettebb élőhelyek közé tartoznak az országban” – áll Balogh Attila útvezetésében.

Tardoskeddi séták

Olyan érzésem van, mintha egy húron pendülnék barangolóként a szakértőkkel, mivel a tájékoztató táblájukon a következő meghatározás áll: „Csak azt védhetjük, amit ismerünk“. Tardoskedden ezért szerveztek természetbarát és ismeretterjesztő találkozókat, melyeken a helyiek és a községbe költözők megtudhatták, hogyan óvják értékes környezetüket. A Tardoskeddi séták szervezője Bara Mihály volt a Pro Turdesqued polgári társulás kezdeményezésére, a csoportok vezetését Tóth Attila, kert- és tájépítészmérnök, a nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetem tanára, valamint Balogh Attila vállalta, a történelmi nevezetességeket Bara Mihály mutatta be. Hol gyalogosan, hol kerékpáron indultak útnak a résztvevők, ahogy azt a kiszemelt körút megkövetelte. A séták egyikén éppen a sokat emlegetett Rácz-tó környékén barangoltak, amit a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesület természetvédői pártfogásukba vettek. Bara Mihálytól megtudtuk továbbá, hogy egy-egy túrán mintegy harmincan vettek rész. Szeretnének újabb, hasonló körutakat szervezni egy-egy szakértő bevonásával, mert a koronavírus-helyzetet követően megszakadt ez a szép hagyomány. Egykor értéktelennek tartották, jórészt beszántották a területeket. „Minél jobban megismerjük közvetlen környezetünk élővilágát, annál inkább óvjuk, annál kíméletesebbek vagyunk hozzá” – nyugtázta Bara Mihály. A nyolcadik Pro-Turdesqued Tardoskeddi séta résztvevőit az Első-, Középső és Határi Dűlőhöz kalauzolták, de megnézték Tószeget, majd a tardoskeddi kiskanálist és a halastavat is. Tardoskedd és Dögös határa mentén kerékpározva a határdombról megtekintették a dögösi templomkertet, a Lurdi grottát. Útközben kocsányos tölgyet, magas kőrist, fehér akácot, kökényt, kecskerágót, fagyalt és más fajokat találtak.

Miért éppen a lovak?

A tájegység megújításának harmadik fázisában két réten mintegy 60 hektáron szarvasmarhát, 8 hektáron lovakat legeltetnek, legalábbis így hallottam az előadáson. A legeltetés kész áldás a gyurgyalagoknak és a méheknek is. Ha Érsekújvár irányából érkezünk Tardoskeddre, már a helységnévtáblánál jól láthatók a Navajo ranch által gondozott lovak, ahogy békésen és zavartalanul legelésznek. Balogh Attila természetes fűnyíróként emlegette őket. A lovaknak is köszönhető, hogy a szikes föld nem nő be, ami kedvező körülményeket nyújt a vegetáció kialakulásához. Bizonyos mértékig a farm fenntartóinak és a helyi szövetkezetnek is köszönhető, hogy az értékes tájegység fennmaradhatott. A jövőbeni terveik között szerepel a természetes legeltetés a Nemes-tag egész területén. Külön érdeme van a természet védelmében a BROZ társulásnak, amely számos ismeretterjesztő kiadványt kínál a barangoláshoz, hogy nyitott szemmel járják be a kiszemelt területet. Dokumentumfilmeket készítenek, amelyekből megtudhatjuk, miért fontosak a fűzfák, hogyan segíthet a költőfalakban, vagy alacsony árokfalba vájt üregekben élő gyurgyalag védelme a méheknek, avagy miért fontosak a legelők. Számos helyen tiltott szemétlerakatok alakulnak ki a jobb sorsra érdemes rétek helyén. Az uniformizált, javarészt beszántott területek mellett évről évre kisebbek lettek, majd végleg eltörpültek a legelők, holott az élővilág megtartásához elég lett volna a patások jelenléte, a természetes trágyázás. Eszembe jut az ugyancsak érsekújvári járásbeli Nagymánya és a nyitrai járásbeli Zsitvagyarmat határában lévő kilátó, ahonnan a Zsitva-ártéri rétek védett területen száznál is több értékes, védett madárfaj fészkel. A természettudósoktól itt hallottam hangsúlyozni a legelők fontosságát a növény- és az állatvilág megőrzése érdekében. A Szentmihályúr közelében lévő, 1980-tól védett rezerváció több mint 74 hektár területen fekszik. A csaknem egy hektáros mocsaras területen gázlómadár- és vízi madár paradicsom van. A Folyami ökoszisztéma-menedzsment Dél-Szlovákiában a LIFE program kivitelezője, az SOS/BirdLife szervezet volt. A fából ácsolt madármegfigyelő értékes bio rétek közelében áll. Akinek felkeltették az érdeklődését a tardoskeddi, vagy a nagysurányi szikesek, veheti az irányt ide, az Érskújvártól harminc kilométerre fekvő kilátóhoz. De még mielőtt útra kelnénk, nem árt tudatosítani, hogy mi mit tehetünk a természetért, annak fenntarthatóságáért. Kívánjunk gondolatban hasonlóan hangulatos és felejthetetlen barangolásokat a gyermekeink, az unokáink számára. Engedjük, hogy egyszer majd ők is gyönyörködhessenek a gólyák érkezésében, fészekrakásában, a békakuruttyolásban, a sűrű nádas többszólamú muzsikájában. Legyen részük hasonló hajnali ténfergésekben, vagy kora esti sétákban, amikor a nap utolsó sugarai elérik a tó szélét, arany tokba csomagolva a part menti fákat. Minden lépésünkkel, minden óvó igyekezetünkkel mi magunk is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ezt az értékes örökséget tovább adjuk. Mit is? Például a türkizkék-sárga gyurgyalagot, vagy a csapatokban szálló vadkacsákat, a bíbicet és a pettyes vízicsibét. Óvjuk a nagy liliket, de a vetési-, illetve nyári ludat, meg a tőkés-, a böjti- és a kanalas récét. Felejthetetlen élmény, amikor a nagy kócsag, vagy a vörösgém kibontja felettünk a szárnyait, és otthonaként köröz a számunkra is kedves táj felett.