Boldogabbak a füstös szobában

Szívesen látják a nővérkéketA Kulturális, Művelődési és Kommunikációs Társulás (ACEC) közösen az amerikai gyógyszertársasággal a Pfizer-Egészségnapok a településeken tervezet keretében tíz roma ápolónőt képeztetett ki a Vöröskereszttel. A nővérkék egy év alatt Kelet-Szlovákia öt legnagyobb roma településen mintegy 550 látogatást tettek, de munkájuk során ellátták az autószerencsétlenség vagy egy-egy verekedés sérültjeit is. Bár fiatalok, a pérókban élő romák meghallgatják és megtartják tanácsaikat. Főleg azért, mert sajátjaikban jobban megbíznak, mint a „gádzsókban” – avat a témába Anton Mirga, a Késmárk mögötti Podhorany roma település polgármester-helyettese, a helyi roma művelődési központ koordinátora.

– Hivatásos sofőr voltam 33 éven át, majd amikor 1997-ben megszűnt az üzem, munka nélkül maradtam. Éppen úgy, mint az 1550 lakosú Podhoranyban élő ezer roma. Családom biztatott, induljak a választásokon, hiszen ismerem a bennünket nyomasztó gondokat. Mindig éreztem, hogy helyzetünk csak akkor javulhat, ha nem csupán elvárjuk a külső segítséget, hanem mi kezdeményezzük a változásokat. Épp ezért, amikor 2003-ban az ACEC társulás tervbe vette a roma művelődési központok megalakítását és nyomban képezni kezdte a majdani koordinátorokat, közéjük álltam. A helyi központ népszerűsítő, felvilágosító előadásokat, hetente többször, illetve szükség szerint póttanítást szervez, iskolai előkészítő programokkal segíti az oviba nem járók felzárkózását. Újabban a felnőttek számára szervezünk egy írás-olvasás tanfolyamot, büszkék vagyunk arra, hogy a kezdeményezés alulról indult – magyarázza lelkesen Anton Mirga. – Tudni kell ugyanis – veszi át a szót Ľubomíra Slušná, az ACEC igazgatója – , hogy a felnőttek körében másodlagos írástudatlanság tapasztalható. Igaz, hogy egykor tudtak írni és olvasni, ám gyakorlás nélkül... Eredménynek tartjuk a központok életképességét, de azt is, hogy a romák közül egyre többen érdeklődnek a képzés iránt. Tavaly 60 munkatársat oktattunk ki, Sabinov, Stráne pod Tatrami, Výborná, Jurské és Podhorany önkormányzataival közösen 20 romát alkalmaztunk. Öten a központokat vezetik, munkájukat öt asszisztens segíti, a települések rászorulóit tíz ápolónő látja el. A tervezetet bővíteni szeretnénk, további központok megnyitására van szükség, ezek később polgári társulásokként fejthetnének ki széles körű tevékenységet. Az első év eredményei bíztatóak, a koordinátorok, az ápolónők munkáját a romák elfogadják, dicsérik – nyugtázza elégedetten Ľubomíra Slušná, aki munkatársaival együtt rendszeresen, háromhetente járja végig a roma településeket.

Összefognak, építkeznek

Podhoranyban nincs különbség a romák anyagi helyzete között, többen iszonyatos szegénységben élnek, hiszen ezen a tájon a munkanélküliség 95–98 százalékos. Noha egy nappal a segélyosztás után érkeztünk a településre, ittas embert nem láttunk. Cigarettázót is alig, hiszen a zömmel sokgyerekes családokban a pénz másra kell. Villanyszámlára, az iskolások buszbérletére, élelemre.

– Adjon tanácsot, kérem! – mondja egy nyolcfős család férfi tagja. – Hogyan éljünk meg 7600 koronából? A villany havi 1700 korona, a négy iskolás bérlete fejenként havi 160 korona, a tízóraihoz havi 40 koronával járulunk hozzá. Nem járhatnak rongyosan, piszkosan, de a mosószappan is drága. Jóllakatni sem tudjuk őket, az egészséges táplálkozás szóba sem jöhet. Noha betegesek vagyunk, orvoshoz nem járunk, mert nem futja sem az útiköltségre, sem az orvosnak valóra, gyógyszerre meg pláne nem. Nem is tudom, mi lenne velünk a két roma nővérke, Eva és Milka segítsége nélkül, tőlük kapjuk a lázcsillapítót, ők kötözik lábszárfekélyemet is. Bármennyire szégyenkezem, ez a valós helyzet. Harmincöt évig az állami gazdaságban dolgoztam, ám 57 évesen, bármennyire szeretnék, nem találok munkát sehol. Márciustól közhasznú munkát végeztem, de a késmárki iroda hivatalnoknője az ösztönző támogatást visszatartja – tudatja elkeseredetten.

Anton Mirga megértőn bólogat. Hiába járja ő is a hivatalokat, próbál intézkedni, vele is gyakran úgy beszélnek, mint a kutyával. Megerősíti, nemcsak a pótlékot tartják vissza, hanem a lakbértámogatást is.

Podhorany lakosai elmondják: munkával szeretnék megszerezni a jobb, emberibb életre valót. Igyekezetüket példázzák a településen látható új házak, amelyeket kalákában építenek, családi kölcsönökből. Az asszonyok vezetékes vízről, csatornázásról álmodnak, hiszen kútból cipelik a vizet, lavórban mosakodnak, a kimosott ruhákat a helyi patakban öblögetik.

A roma asszonynak tűrnie kell

Az egyik romos vályogházban nyolcadmagával él a sápadt, csontra soványodott Mária. Nem örül látogatásunknak. A szobában nincs asztal, szék, csak két ágyfeléség. – Ha véletlenül hazatalál a férjem, nyomban ledönt. Nem zavarja, hogy a gyerekek ott alszanak mellettünk. Én meg nyomban terhes maradok. Tudom, mit akar mondani – legyint sóhajtva. – A mi közösségünkben a nő kiszolgáltatott, nem utasíthatja vissza a férfit. Engedelmeskednem kell, mert más asszonyt keres magának. Ha volna pénzem, vennék fogamzásgátlót, de sokba kerül a pirula, az orvos. Amikor a gyerekem belázasodott, nem az orvost hívtam, hanem a nővérkét. Nemcsak lázcsillapítót adott, hanem hasznos tanácsokat is. Az én életem fájdalom és küzdelem, higgye el.

A Pfizer gyógyszertársaság Egészségnapok a roma telepeken tervezetébe bekapcsolódtak a gyermekorvosok is. Hasznos információkat kapnak segítőiktől, a roma nővérkéktől, tőlük értesülnek a településen történtekről, a gyerekek egészségi állapotáról. Ők ellenőrzik, ha kell naponta, hogy az anya gondozza-e a kis beteget, az orvos utasításai szerint. Iveta Janíková orvos nem győzi dicsérni Viera Mirgová roma ápolónőt, aki nagy hozzáértéssel gondozza egy négy hónapos kislány sztómáját. – Amíg a gyermeket anyja látta el, a kivezetés helye mindig begyulladt, kisebesedett. Vierka gondoskodásának köszönhetően a gyerek állapota jelentősen javult. A településeken dolgozó nővérkék családtagnak számítanak, tanácsainkat ők közvetítik, legyen szó a higiénéről vagy akár a szexről. Erre nagy szükség van, hisz a roma lányok túl korán élnek nemi életet. Szó sincs arról, hogy élveznék, csupán nem képesek, nem mernek nemet mondani. Nőgyógyász férjem épp a minap mesélte, hogy a rendelőjében négy 14 éves állapotos gyereklányt vett nyilvántartásba.

Kerülik a tanácsadót

Eva Kuffová orvos arról beszél, hogy az édesanyák csak akkor viszik hozzá beteg gyermeküket, amikor állapotuk súlyos. A gyógyszerek közül csak az antibiotikumot váltják ki, nemcsak az orvosnak járó 20 korona, hanem a receptért járó illeték kifizetése is gondot jelent. A tanácsadóba szinte egy anyuka sem jár, ha eljön a kötelező védőoltások ideje, az orvosok utaznak a településekre.

A roma nővérkék segítsége a toborzásban is nélkülözhetetlen. Az orvosnő hasznosnak tartja a Pfizer gyógyszertársaság színes, illusztrált szlovák–roma nyelvű tájékoztatóit, amelyek főszereplői Aranka és Dezsi, akik közérthetően taglalják a serdülők gondjait, ismertetik az egészségmegtartás és a higiéné alapjait.

– Tudatosítanunk kell, hogy más elképzeléseik vannak nemcsak az egészségről, a tisztaságról, a szexről, hanem a boldogságról is. Mások a prioritásaik is. Egy példával szeretném jellemezni másságukat. Kezelek egy 18 éves szívbeteg lányt, akinek állapota azért fajult el, mert a szülei nem vitték orvoshoz. Lucia szinte a halálán volt, amikor behozta a mentő, mégis közelharcot kellett vívnom annak érdekében, hogy hagyják a kórházban. A kislányt gyógykezelésre küldtük, állapota fokozatosan javult, mégis levert, kedvetlen volt. Egyre azt ismételgette, hogy haza akar menni. Nem értettem, felsoroltam neki, itt tiszta fehér ágyban alhatsz, négyszer étkezhetsz, mi az, ami hiányzik? Azt válaszolta, a boldogsághoz szüleire, testvéreire van szüksége, fütyül a tiszta ágyra, megelégszik a közös fekhellyel a füstös szobában. Csak otthon legyen. Amióta a településen él, vidámabb ugyan, de állapota rosszabbodott, ugyanis a szülők nem váltják ki a felírt gyógyszert – mondja Eva Kuffová.

Fekete lelkek

Órák hosszat beszélgetünk a település lakóival. Rákérdezünk az egyház és a romák viszonyára is. Anton Mirga nyíltan kimondja: a régi pap kedvelte, segítette a roma hívőket, ám az új, káplánostul kerüli őket. Ezt hallva a többiek is véleményt nyilvánítanak, elmondják, hogy a roma településeken szolgáló katolikus papok között, sajnos, akadnak olyanok, akik „fekete lelkeknek” nevezik a gyerekeket, sőt voltak, akik külön tartották a „fehérek” és a „feketék” első áldozását. Mivel a helyi pap és a káplán épp a polgármesternél tárgyalt a szomszéd irodában, feltételeztük, hogy találkozni kívánnak az újságírókkal. Tévedtünk, a pap és a káplán az autójuk előtt cigarettázva múlatták az időt, s amikor meglátták, hogy elindulunk autóbuszunk irányába, beültek a kocsijukba, és elszáguldottak.

– A világon az egyházak messzemenően és szervezetten segítik az elesetteket, a szegény sorban élőket – szögezi le Ľubomíra Slušná. – Az egyházközösségek felkarolják a gyerekeket, a hajléktalanoknak szállásokat, ki-főzdéket működtetnek, adományokat gyűjtenek. Tájainkon is fontos az egymáshoz vezető út megtalálása, rá kell bírni a roma településeken szolgáló papokat az együttműködésre. A romák többsége hívő katolikus, szerintünk a szószékről sok hasznos információt lehet közvetíteni.