Bírósági iratok kézbesítése külföldön

Azt fontolgatom, hogy bíróságra adok egy ügyet. Szerintem nyerésre állok, és nem is akarom itt az Új Szó hasábjain részletezni a dolgot, mivel elég hosszú lenne. Csak egy általános kérdésem van. Hogyan működik a kézbesítés külföldre bírósági ügyekben? Rengeteg ugyanis a külföldi szál és attól tartok, itt bukhat el a dolog.

Olvasónk kérdéséből arra következtetek, hogy polgári vagy kereskedelmi ügyről van szó, nem büntetőügyről. A kézbesítési szabályok ugyanis e két területen eltérőek. Továbbá fontos lenne tudni, mely ország(ok)ba kellene az ügyiratokat kézbesíteni, mivel a szabályozás országonként is változó. A külföldre való kézbesítésről rendelkezhet nemzetközi egyezmény – mint például az 1965-ös Hágai Egyezmény, kétoldalú szerződés, ezek hiányában nemzetközi magánjogi törvény, illetve az Európai Unió tagállamai viszonyában közösségi rendelet.

Hivatalos iratnak tekinthető olyan bíróság, egyéb igazságszolgáltatási vagy közigazgatási szerv által kibocsátott vagy továbbított irat, melynek kézbesítéséhez az alkalmazandó jogrend jogkövetkezményt fűz, vagy amely határidő-számítás alapjául szolgál (pl. fellebbezés beadásához). Ide sorolhatók a bírósági határozat, az idézés, a keresetlevél, a különböző kérelmek, a tanúsítványok stb.

Helyszűke miatt a továbbiakban csak az uniós szabályozásra térnék ki. A tagállamok egymás között polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000-es számú rendeletet alkalmazzák. Mivel a rendelet közvetlen hatállyal rendelkezik, a tagállamok viszonyában elsődlegesen kell alkalmazni: megelőzve bármely vonatkozó nemzetközi vagy belső jogszabályt. 2007-től Dániára is vonatkoznak a kézbesítés EU-s szabályai.

Az EU-s szabályozás lényege, hogy az egyébként hosszadalmas külföldi kézbesítési időt a lehető legrövidebbre csökkentsék. Az iratok kézbesítésének az átvételt követő néhány napon belül kell megtörténnie. Ezt kívánja elősegíteni a közvetlen kézbesítési csatornák létesítése: minden tagállam kijelöli azokat a hivatalos személyeket vagy hatóságokat, akik, illetve amelyek hatáskörébe tartozik más tagállamba kézbesítendő iratok továbbítására (ún. áttevő intézmény), valamint a más tagállamból származó iratok átvételére (ún. átvevő intézmény). A továbbítás biztonsága pedig megköveteli, hogy a továbbítandó iratot egy előre nyomtatott formanyomtatvány kísérje, amelyet a kézbesítés helyének nyelvén (vagy az általa elfogadott más nyelven) töltenek ki. A továbbított iratok és valamennyi dokumentum mentesül a hitelesítés vagy bármely hasonló alaki követelmény alól. Maga a kézbesítés az átvevő ország joga szerint történik, vagy ha ezzel összeegyeztethető, az áttevő intézmény által kért különös módon. A címzett megtagadhatja az irat átvételét, ha azt nem az átvevő állam hivatalos nyelvén szövegezték meg vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén, melyet a címzett megért. A rendelet nem alkalmazható, ha az iraton feltüntetett személy címe ismeretlen vagy az irat olvashatatlan.

Veszelei Viktória jogász

(A cikk tájékoztató jellegű, nem minősül jogi tanácsadásnak.)