Az özvegyi nyugdíj

Édesanyám 1943. augusztus 18-án született, majd 1967-ben, tehát 23 évesen egy kiskorú gyermek édesanyjaként megözvegyült. Férje munkavégzés közben, bányában – az első veszélyességi kategóriába sorolt munkahelyen – szenvedett tragikus balesetet. Azóta nem ment férjhez, nem szült több gyermeket. Az özvegyi nyugdíjat és az árvasági segélyt egyaránt csak lánya tanulmányainak befejezéséig, 1983-ig kapta. Érdeklődésünkre, miért nem kapja tovább, azt válaszolták, túl fiatalon özvegyült meg, s nem teljesítette a feltételeket az özvegyi nyugdíj megítéléséhez.

Jelige: Nem leszek jogosult?

Az érintett hölgynek a Szociális Biztosító elődintézményei 1967 és 1983 közt folyósították az özvegyi nyugdíjat, majd – az akkor hatályos törvények értelmében a nevelt gyermek tanulmányai befejeztével leállították a folyósítást. 1983-tól a nyugdíjrendszer teljesen átalakult.

Ha az érintett most fordul ezzel az igényével a Szociális Biztosítóhoz, akkor az a jelenleg hatályos, 461/2003. számú törvény vonatkozó rendelkezései értelmében fog eljárni. Ez az előírás határozza meg, mely feltételek alapján jogosult valaki az özvegyi nyugdíjra. Ez a jogszabály tartalmazza az ún. átmeneti rendelkezéseket is, amelyek azokra az esetekre vonatkoznak, amikor valaki még az előző – vagyis a 100/1988. számú vagy korábbi – jogszabály hatálya idején jogosult e nyugdíjfajtára. Esetünkben a jogszabály általános és átmeneti rendelkezéseit is figyelembe kell venni.

Az általános rendelkezések alapján a házastárs halálát követő egy év után csak akkor kaphat az érintett özvegyi nyugdíjat, ha az elhunyt házastársa az elhalálozás pillanatában öregségi, korkedvezményes öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat kapott, esetleg jogosult lett volna az öregségi nyugdíjra, mert teljesítette annak minden feltételét, vagy jogosult lett volna a rokkantsági nyugdíjra a ledolgozott évek száma alapján, esetleg munkabalesetben vagy foglalkozási betegség (ártalom) következtében hunyt el, s ugyanakkor az igénylőnek teljesítenie kell a következő feltételek legalább egyikét is:

ellátatlan gyermeket nevel;

70%-ot meghaladó mértékben rokkantnyugdíjas;

elérte a nyugdíjkorhatárt;

betöltötte legalább az 52. életévét, és felnevelt két gyermeket;

legalább 3 gyermeket felnevelt(et) (ebben az esetben nem lényeges, az érintett milyen idős).

Az átmeneti rendelkezések szerint azonban az, aki 2003 végéig jogosult volt az özvegyi nyugdíjra, 2004-től kezdődően akkor kaphatja továbbra is ezt a juttatást, ha azt követően is teljesíti a 100/1988. számú törvényben foglalt feltételeket. Ezek a követezők: az elhunyt házastársa az elhalálozása pillanatában öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat kapott, vagy jogosult lett volna az öregségi nyugdíjra, mert teljesítette annak minden feltételét, vagy jogosult lett volna a rokkantsági nyugdíjra a ledolgozott évek alapján, vagy munkabalesetben hunyt el, de az igénylő egyidejűleg teljesíti a következő feltételek legalább egyikét is:

rokkant

legalább három gyermeket felnevelt(et);

betöltötte legalább a 45. életévét, és legalább két gyermeket felnevelt(et)

betöltötte az 50. életévét.

Ha az érintettnek 2003 előtt megszűnt a jogosultsága, a Szociális Biztosító szerint a 461/2003. sz. törvény 264. paragrafusa alapján 2004 után hiába teljesíti a feltételeket, a 100/1988. sz. törvény alapján nem kaphat újra özvegyi nyugdíjat. Ám hiába teljesíti a jelenlegi jogszabályba foglalt feltételeket, nem kaphat özvegyi nyugdíjat. Vannak a Legfelsőbb Bíróságnak döntései, amelyek az értelmezést diszkriminatívnak tartják.

Azt tanácsolom, töltse ki a Szociális Biztosítónál az özvegyi nyugdíjra vonatkozó igénylőlapot. A biztosító írásban megindokolja, az érintett miért nem kaphatja meg a nyugdíjat. Ha az igénylő nem ért egyet a döntéssel és annak indoklásával, lehetősége van fellebbezni a határozat ellen. Az eljárás további szakaszában már a helyileg illetékes kerületi bíróság fogja elbírálni, jogosult-e a nyugdíjra vagy sem.

Gulyás Éva ügyvéd