Az élet kérdései

Léteznek kérdések, amelyek végigkísérik az ember életét. Nem az élet értelmére s hasonlókra gondolok. Banális apróságokra, amelyek időről időre felmerülnek, de sosem érezzük úgy, hogy kimerítő választ kaptunk volna rájuk. A kérdés misztikus kis mozzanattal gazdagodik, visszaköszön, mint valami szállóige. Újra és újra elmerengek azon, miért a vasútállomásokon és buszmegállókban találhatók a világ legleppukkantabb vendéglátóhelyei. Sacc per kábé normális embereket látok utazni, viszonylag normális körülmények között. Többségü(n)k várakozik is. Közben meginna egy kávét, harapna egy falatot, átlapozna egy újságot. És mégis: ha zöldesszürke majonézes salátákat, rúzsfoltos, alig elmosott csészéket és kanalakat, szottyadt szendvicseket kívánnak megtekinteni, garantálom, a fentebb nevezett helyszíneken nem kell sokat keresgélniük. Adjuk hozzá még a falakról csorgó masszív füst- és testszagot, valamint a mosdókat, amelyeknek állapotát ugyan le tudnám írni, de bizonyos kifejezésekkel az ember szívesebben él az elillanó élőszó formájában...

Egyszer megkérdeztem erről az egyik barátomat, aki racionális gondolkodású, sokat tapasztalt tanárember. Komolyan vett, és hitelesnek tűnő választ adott: anno a pályaudvarok, állomások bisztrói nyitottak a legkorábban, hajnali hatkor, ebben az időpontban azok a notórius arcok, akik okvetlenül egypár „fácánlevessel” és felessel kívánták kezdeni a napot, már ott toporogtak az ajtó előtt. Barátom szerint a genius locit tartósan ez a tény határozza meg. Változnak a tulajdonosok, a falakat néha újramázolják, cserélődhet a berendezés, de a szociális közeg nem, vagy újratermeli önmagát. Megkérdeztem erről az egyik barátomat, aki misztikus gondolkodású, sokat tapasztalt tanárember. Azt mondta, imádja a kantinok világát, mert eszméletlen arcokat és eszméletlen sorsokat lát ott az ember, mert az állomások, azon belül is a büfék, bisztrók és egyéb helyek tulajdonképpen kikötők – a zátonyra futott vagy a nagy körforgásból önként kivonult lelkek horgonyoznak itt, és ez a maga módján szép és érdekes.

Úgy vagyok ezzel, hogy ezt is, azt is érteni vélem – csak éppen a kérdésre nem kaptam választ...