Alkotótábor – örömmel, gonddal

Karva. A nyári táborok szervezőit nem érheti nagyobb öröm, minthogy az általuk meghirdetett programok iránt óriási az érdeklődés. Ám nagyobb szívfájdalom sem, minthogy pénzhiány miatt sok jelentkezőt kell visszautasítaniuk. Ez történt idén a III. Kézműves és Képzőművészeti Alkotótábort meghirdető Korava – Duna Menti Vidékfejlesztési és Kulturális Társulással.

„Két turnusban mintegy 150 fiatalt tudtunk fogadni, de további százat el kellett utasítanunk” – mondta Csollár Petronella, a tábor művészeti vezetője. Évről évre nő az érdeklődés, az első évben 60, tavaly pedig 140 gyerekük volt, a többség visszajáró. „Sajnos, anyagi lehetőségeink szűkösek, a támogatások pedig késve érkeznek – mondta a táborvezető. – Az első turnus idején, amely július 19-től 24-ig tartott, még az is kérdéses volt, tudjuk-e honorálni a szakmai vezetők és a nevelők munkáját. A szülőktől nem akarunk túl nagy összeget kérni, hiszen ismerjük az itt élők anyagi lehetőségeit. A kézműves foglalkozásokon felhasznált alapanyag nem olcsó, viszont minél többféle alapanyaggal meg akarjuk ismertetni a gyerekeket, a lehető legtöbb technikát szeretnénk bemutatni nekik. Az általuk készített termékeket hazavihetik.” Aminek a táborlakók kimondottan örülnek, a legtöbbről már elkészülésének idején eldöntik, kit is ajándékoznak meg vele. A szülők, amikor csemetéikért jönnek, el sem akarják hinni, mi minden készült az egy hét alatt.

A foglalkozások fajtáit még felsorolni is hosszadalmas, hiszen a csuhézástól a szalmadíszkészítésen keresztül az agyagozásig nagyon sok minden belefér a hat napba. És a táborlakók most is fáradhatatlannak bizonyultak, képesek voltak reggeltől estig ügyeskedni, gyakorolni mindaddig, míg maguk is elégedettek nem voltak az elkészült alkotással. „Nagyon jó, hogy szabadon megválaszthatjuk, melyik foglalkozáshoz van éppen kedvünk – mesélte a 16 éves oroszlányi Szalay Zsuzsanna Andrea, aki már másodízben táborozott Karván. – Ha esetleg megunjuk a kézimunkázást, akkor elvonulhatunk olvasni, kártyázni, zenét hallgatni, egyáltalán nincs kötött program. Nekem a makramézás a kedvencem, de idén szívesen fűztem gyöngyöt is, ami tavaly például nem fogott meg.” A tízéves párkányi Kocsis Karmen, aki ugyancsak másodszor vett részt a táborban, agyagozni szeret a legjobban, mint mondta, nagy kár, hogy ezt otthon nem gyakorolhatja. Egyébként rajziskolába is jár, de szerinte itt sokkal érdekesebbek, színesebbek a foglalkozások. Mindketten egybehangzóan állították, jövőre ismét eljönnek.

A tábort, életre hívása óta, erejéhez mérten támogatja a helyi önkormányzat is. Tóth Tibor polgármester nagyon örül annak, hogy a nyári hónapokban ennyi fiatal megfordul az alig 800 lelkes kisközségben, akik jó hírét viszik falujuknak. „Nem véletlen azonban, hogy a táborlakók ilyen jól érzik itt magukat és szívesen visszajárnak – mondta. – A nevelők, foglalkozás-vezetők hozzáállásának, gyermekszeretetének köszönhetően rendkívül jó itt a légkör, és ezt érzik a résztvevők is. Csak köszönet illeti ezért ezt a lelkes, javarészt helybéliekből álló csapatot.” A tábor nagyon gyorsan nemzetközivé nőtte ki magát, a hazaiakon kívül magyarországi és ausztriai résztvevői is voltak, a szervezők híre tehát a határokon túlra is eljutott. Ahhoz azonban, hogy tovább tudjanak fejlődni, az eddigieknél nagyobb és főleg biztosabb támogatásra volna szükségük. Az egyik legsürgetőbb teendő a szociális helyiségek, a zuhanyzók felújítása volna. „Mi akár egész nyár folyamán képesek volnánk fogadni a gyerekeket, de ez biztos anyagi háttér nélkül nem megy – mondta Csollár Petronella. – Az első hét végén meglátogatott bennünket Dohányos Róbert, a kulturális minisztérium osztályvezetője és nagyra értékelte az itt folyó tevékenységet. Elárulta, őt magát is meglepte, mennyi kézimunka készült itt az egy hét alatt. Örülünk, hogy bebizonyíthattuk, nem ablakon kidobott az a pénz, amit a támogatóinktól kérünk.”

A foglalkozások mellett a táborlakóknak természetesen jutott idejük a falu történetének megismerésére, bemutatót tartottak nekik a lovasíjászok, volt tábortűz és diszkó, az utolsó nap pedig – mindkét turnus végén – kiállítás nyílt a tábor ideje alatt készült kézimunkákból, valamint a felvidéki népviseleteket bemutató babákból készült kiállítást is megtekinthették a gyerekek és szüleik. Az első héten Nemes László fafaragó irányítása alatt kopjafát is faragtak a gyerekek, amelyet a tábor helyszínén, a helyi alapiskola udvarában állítottak fel. Most a kopjafa egyik oldala készült el, a többit a következő táborok lakói díszítik majd ki.