A természet modernistája Kassán

A sors iróniája, hogy a tárlat szervezésének ideje alatt a „főszereplő“ Somogyi György egészségi állapota olyannyira megromlott, hogy nem tudott személyesen részt venni a munkássága legjavát bemutató tárlat megnyitóján. Helyette Kőszegi János, a szigetszentmiklósi Patak Galéria alapítója ismertette a művész pályáját, és válaszolt lapunk kérdéseire is.

Somogyi Györggyel kapcsolatban szinte minden elemzésben felbukkan a „bioromantika“ kifejezés, amely Kállai Ernő nevéhez fűződik. Szerinte a bioromantikus festők törekvése visszavezetni a szellemet az élet ősforrásához és ősi ösztöneihez. Ez a stílusirányzat tehát a természet és a modernizmus szimbiózisából született.

„Ha a művész itt lenne, bizonyára egész másképp vélekedne erről a dologról, talán tiltakozna is az ilyesfajta direkt besorolás ellen. Hann Ferenc művészettörténész, Somogyi monográfusa fedezte fel e párhuzamot, amikor szavakba kellett foglalnia mindazt, amit Somogyi György csinál. Stúdiumai során minden művésznek meg kell ismerkednie a valós dolgokkal, el kell sajátítania a különböző technikákat, meg kell tanulnia a klasszikus formákat. Aztán kinyílik a tehetség, elindul a maga útján, és új ösvényeket fedez fel. Somogyinál ez az út egyértelműen a természetbe vezetett” – véli Kőszegi János.

Szakmai berkekben az is köztudott Somogyiról, hogy épp annyira vállalja a kapcsolatot a kortárs képzőművészeit csoportosulásokkal, mint amennyire kellő távolságot is tart tőlük. A hetvenes évektől a szentendrei művészekkel vállal szellemi közösséget, de hivatalosan nem csatlakozik hozzájuk.

„Ő egy önálló gondolatokkal bíró ember, saját eszközökkel épít szuverén világot, művészetében sem a szentendreiekkel rokonítható stílusbeli, sem formai azonosságok nem fedezhetőek fel. Magyarországon a művészeti hierarchia Budapest-centrikus, illetve vannak kiemelt központok, ilyenné vált Szentendre is. Olyannyira, hogy egy időben sikk volt odaköltözni, ha az ember képzőművészettel foglalkozott. Voltak, akik tudatosan vállalták a távolmaradást, holott eszmeileg és gondolatilag az élcsapathoz tartoznak. Somogyi is inkább saját territóriumában, egy Csepel-szigeti kis településen, Szigetszentmiklóson bontakozott ki. Mondhatjuk azt is, hogy ily módon védekezett az uniformizálás ellen” – tudtuk meg Kőszegi Jánostól.

Tisztelgés Paul Klee előtt

A kassai tárlaton azok a festmények is helyet kaptak, amelyeken a művész Paul Klee előtt tiszteleg. „Somogyi teljesen új megközelítésben veti fel a Klee-örökség kérdését. A magyar kortárs festészetben nem egyedül ő tartja példáképének Kleet, a közelmúltban például a Magyar Festők Társasága kiállítássorozattal ünnepelte a Klee-évfordulót. Ezen Somogyi György is részt vett, sőt díjat is nyert. Klee gondolatisága, a művészetről megfogalmazott nézetei nagyon fontosak. Vezérgondolata – miszerint a művészetnek nem a látható dolgokat kell visszaadnia, hanem láthatóvá kell tenni – Somogyi Györgynél is alapvető cél. A láthatóvá tétel középpontjában nála a természet áll: a szigetvilág, a vízpartok környéke, a természeti erők által megformált organizmusok és struktúrák.“ A hetvenes években ilyen volt számára a sziget-motívum is, amely a körülhatároltság, az elkülönülés metaforájává vált, a vásznakon pedig kubisztikus megformálást, zárt rendszereket és szerkesztettséget, mértani vonalakat eredményezett. Később azonban, ahogy azt Novotny Tihamér megfogalmazta: „felfedezi a hasonlóságot a szél zilálta fűcsomók és nádasok közelről szemlélt rajzos látványrészletei és a saját spontán kézmozdulatai között. Ennek ellenőrzésére mikrokozmikus fotótanulmányokat is készít a Duna-melléki lápvilágok kusza zsombékjairól, a folyóparti uszadékok halmazairól, a homokbuckák és az ártéri területek hallatlanul gazdag vegetációiról, valamint a fákon, bokrokban és réteken lakó különféle madarak káoszból rendet teremtő fészkeiről, hogy természeti tapasztalatait felhasználva megismételhessen valami hasonlót a műalkotásaiban“.

A tárlat kapcsán

adódik a kérdés, vajon a kortárs magyar képzőművészet szimbiózisban van a világ történéseivel, vajon lépést tudnak-e tartani a régió alkotói a leginkább haladó világtrendekkel. Kőszegi János szerint nem igazán, mivel a világtrendeket a gazdasági nagyhatalmak alakítják. „Nálunk, Magyarországon, de Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában is vannak kiváló művészek, akik alkotói létükkel befolyásolni tudják ezeket a trendeket, folyamatokat. Sajnos, általában jellemző, hogy előbb-utóbb nyugatra is költöznek, mert ott kapnak megfelelő megbecsülést.”

Somogyi György egyébként a Patak Képzőművészeti Egyesület alapítója, ő hívta össze műtermében a környék képzőművészeit 1994-ben. A pályaképek meglehetősen eltérőek. A tagok között találunk performert, konstruktív, organikus geometrikus és lírai absztrakt festőt, viszont valamennyien hisznek a minőség erejében. Nem másolni, hanem teremteni szeretnének. Közösen vallják, hogy csak jó és kommersz, hiteles és hiteltelen művészet létezik.