A lőkösházi templom állaga egyre romlik

A község történelmi gyökerei a 13. századig nyúlnak vissza. Egy 1247-ből származó okirat szerint, a szomszédos Otrokoccsal együtt a ma már feledésbe merült Hard község határában húzódótt, mely Gömör várához tartozó várföld volt. Egy 1294-ben keltezett oklevél Leukes néven említi, amely egy bizonyos Lőkös nevű birtokos házáról és rétjéről tesz említést. Más források, pontosabban inkább egy legenda szerint egy ősmagyar apának három fiúgyermeke volt: Lőkös, Beke és Bozok (ezek a nevek mint vezetéknevek a mai napig élnek a környéken). Az apa kis völgyben lévő birtokán három házat épített, s ezekből lett Lőkösháza, Bekeháza és Bozokháza. Lőkösháza a későbbi századok folyamán faluvá növekedett, míg a másik kettő elpusztult. A Lőkösházi vezetéknév Zsigmond magyar király 1411. január 26-án keltezett adománylevélben is szerepel, mellyel Lőkösi Bekének fiát, Miklóst, aki Lőkösházi Jánosnak unokája, megerősíti Lőkösháza, Bekeháza és Omlás falvainak birtoklásában. A Rhédeyek levéltárából származó írás Lőkösházi Oth György fiáról, Albertról tesz említést Füge szomszéd birtokosai között.

Lőkösháza lakói a középkorban és az újkor elején római katolikus vallásúak voltak. Erről a hitről – anyaegyházukkal együtt – valószínűleg a 17. század elején tértek át az evangélikus hitre. Egyházi felügyelői már az 1738-as évtől kezdve voltak, de hogy kik voltak azok, arról az akkori számadások nem szólnak.

Az egyháznak 1739-ig nem volt tornyos temploma. Akkor építettek egy kis fatemplomot, amely köré – az akkori szokások szerint – temetkeztek is. 1783-ban egy új templom építésére kértek engedélyt. Lehetővé tette ezt az is, hogy „kalapos” királyunk, II. József – Mária Terézia fia – 1781. okt. 29-én kiadott Türelmi rendeletével biztosította a protestánsok vallásgyakorlási szabadságát. ĺgy az új templomot a régi helyén 1784-ben (és nem 1804-ben, ahogy ez Pusko Gábor tollából az Új Szóban megjelent) id. Draskóczy Sámuel és neje, Szontagh Klára segedelmével felépítettek. Ez a Turócz megyéből származó nemesi család, melynek eredete az Árpád-korig visszavezethető, több emberöltőn át hű támasza és pártfogója volt ennek a kis létszámú, de lelkes gyülekezetnek. ĺrásos feljegyzések bizonyítják, hogy a család tagjai közül kerültek ki az 1800-as évek egyházfelügyelői is. ĺgy 1806-tól id. Draskóczy Sámuel, 1839-től ifj. Draskóczy Sámuel, későbbi gömöri alispán, majd 1859-től Draskóczy Gyula. E nemesi család elhunyt tagjai a templomhoz közeli, általuk építtetett kriptába temetkeztek, ennek a falára az alábbi feliratú gránit emléktábla került: Gömör vármegyében munkálkodtak és itt nyugszanak a 18–19. században élt Draskóczyak, a család harkácsi ágának képviselői.

Az ez alkalomból megtartott ünnepi istentisztelet az egykor szebb napokat látott, több mint 220 éves, klasszicista stílusban megépült templomban zajlott. A Magyarországról külön autóbusszal érkező Draskóczy leszármazottakon és családtagokon kívül szép számú vendégsereg hallgatta Szeverényi János budapesti missziós lelkész prédikációját és Rusznyák Dezső sajógömöri evangélikus lelkész igehirdetését. A Draskóczy család nevében Draskóczy János (és nem István) mondott köszönő szavakat, s az ünnepi ebéden is ő mondott pohárköszöntőt. A község a kripta makettjét, melyet Igo Aladár hanvai fafaragó készített el, Draskóczy Edének küldte el hálája jeléül, aki 84 éves, a Draskóczy család legidősebb tagja.

Az evangélikus egyház sajnos haldoklik a faluban. A templom állaga is egyre romlik. Fából készült harangtornyát 1994-ben sikerült ugyan felújíttatni, de a mára negyven főre zsugorodott gyülekezet tagjai is csak ritkán látják a templom oltárát, melyen a keresztre feszített Jézus és az utolsó vacsora oltárkép található. Az oltár felső részében a templomépítő Draskóczy család ősi címere látható. A szószék bársonyterítőjén az Erős vár a mi Istenünk felírás díszeleg. A német Bross orgonaépítő által készített orgona nem működik. Ilyen áldatlan állapot talán csak a nagy gazdasági világválság (1929–33) és a szocializmus időszakában uralkodott.

Bedők Pál, az evangélikus tanító feljegyzéseiben a múlt század húszas és harmincas éveiről a következőket írja: Magunkra vagyunk hagyatva, napról napra fogy a hívek száma. Az 1925-ös évben mégis önerejéből, az elrekvirált harang helyett több mint 4000 korona értékű harangot hozatott, 17 000 koronáért renováltatta a templomot. A pénzt, drága kamatra, a banktól vette fel, de a kamatokat nem bírta fizetni. Lelkészét és tanítóját sem tudja fizetni, az iskolát fenntartani nem bírja, kénytelen volt a községnek vagy az államnak átadni. Pedig a feljegyzések azt bizonyítják, hogy a szép emlékű Draskóczy család és a község nemcsak a hívek lelki üdvével, hanem a gyermekek taníttatásával is törődött. Erről Bedők Pál így ír: „Az egyháznak kezdetben külön tanítója nem volt. Sajógömörre járatták gyermekeiket, s innét minden harmadik vasárnap jött ki egy rektor lelkésszel az istentiszteletet elvégezni külön díjazásért. Később egy Galovics János nevű csizmadia tanította a gyermekeket saját házában, azt találta Nikolay püspök 1803-ban egyházlátogatása alkalmával. Az 1812. évtől már önálló képesített tanítója volt az egyháznak. Sajnos , amit az ősök évszázadokkal ezelőtt felépítettek, a szocializmusban született intézkedések egy tollhúzással megszüntettek. Az iskola „a világ tetején”, ahogy Kovács Magda nevezi, az enyészeté lett.

A falunap és az emléktábla-avatás példásan tükrözi a faluvezetésnek azt a célját, hogy fenntartsa az érdeklődést a mára már csupán 225 lakosú kisközség iránt, s az ifjú nemzedék figyelmét ráirányítsa az igazi értékekre, és hozzásegítse őket ahhoz, hogy hovatartozásukat a jövőben is büszkén vállalják.