A helységnevekről – Ágcsernyő

A név meghatározó és megkülönböztető, bár nem mindig egyedi, de legfőbb feladata az azonosítás, az egyediség feltüntetése. Ez a megállapítás nemcsak az emberekre érvényes, hanem a településekre is. Községeink mai neve nagyon sokszor hosszú történelmi folyamat eredményeként jöttek létre; ősiségük és hangzásuk jellemzi az adott település eredetét és lakosainak anyanyelvét egyaránt. Napjainkban egy sajátos kettősség tapasztalható a városaink és falvaink megnevezésében: Egyrészt itt vannak a mai hivatalos szlovák elnevezések, a másik oldalon pedig tovább élnek a hagyományos községnevek, sőt az 1960-ban történt kényszerű „átkeresztelések” következtében több hivatalos és hagyományos név is összekeveredik.

A Bodrogköz és az Ung-vidék, mint az Alföld északkeleti nyúlványának egyedi múltú és sajátságos fekvésű területe jelenleg nyelvi szigetet képez Szlovákia délkeleti csücskében. Itt, 54 községben a magyarság alkotja a lakosság többségét, zárt tömbben, viszonylag éles etnikai határok között. Ez a helyzet, már amennyiben viszszakövethető a régmúltba, immár 1100 éve fennáll.

A község neve okiratosan 1274 óta ismert, amikor V. István király Ruke Jakab Ágh nevű fiának adományozta. Ekkor úgy jegyezték le a nevét, hogy Cherney. A 14. században a névalak leírt formája sokat nem változott – 1355: Cherney, 1369: Cherne. Az 1400-as évek közepétől azonban fontos változás történt: az okmányokban megjelent a megkülönböztető Ágh toldalék. 1448: Aghcherne. A további századokban ez a névalak állandósult, és lényegében 1873-ig úgy szerepel minden leírásban, okiratban, térképen és lexikonban, hogy Ág Csernyő. Az 1873-ban kiadott helységnévtárban már a kor követelményeinek megfelelően hivatalos névként is be van jegyezve Ágcsernyő község neve.

Csehszlovákia megalakulása után, 1927-ig nem történt névváltozás. Ekkor viszont új hivatalos nevet kapott Ágcsernyő, mégpedig a csehes hangzású Černá elnevezést. E néven szerepelt 1938-ig, amikor Felső-Bodrogköz átmenetileg visszakerült Magyarországhoz, és a község is visszakapta egy időre az ősi nevét. A II. világháború után megint előkerült a hivatalos csehszlovák változat, de csak 1948-ig használták, mert az „újrakeresztelő”’ hivatalnokoknak szemet szúrt a csehes forma, és átnevezték a mai is hivatalosnak számító Čierna névre.

Ágcsernyő két névtagja különböző eredetű. A Csernyő-Csernő név egyértelműen szláv eredetű. Jelentése fekete. Bizonyára földnévként vette át a honfoglalás után megtelepülő magyarság a korábban itt élő szilágynagyfalusi keleti szláv néptöredéktől. Az elnevezés elég gyakori, vonatkozhat földre, erdőre, hegyre, de származhat akár személynévből is. Felső-Bodrogközben is volt párja, mégpedig a leleszi konvent 1214-re keltezett alapítólevelében is szerepel egy Csernopolo praedium (földesúri gazdaság, major), amelyből később kialakult a Puszta-Csernyő község. Ez valamikor a 18. század elején néptelenedett el véglegesen; helyét ma is őrzi a pólyáni református temető, valamint két dűlőnév Királyhelmec határából (tehát a mai Pólyán határában terült el a Királyhelmeccel szomszédos Tice-szakasz közelében). A két hasonló név már sok zavart okozott, mert még sok neves történész (pl. Szirmay Antal) is egynek vélte a két önálló települést, és hasonló pontatlanságot lelünk számos régebbi és mai lexikonban, községnévtárban is.

A Csernyő név, pontosabban annak hivatalos szlovák változata, megtermékenyítőnek bizonyult. Amikor határából 1946-ban kiszakítottak egy nagy darabot, és az új vasúti átrakodó állomás mellé felépítettek egy mesterséges kisvárost, akkor az a Čierna nad Tisou nevet kapta. Ebből ered a közhasználatú és immár hivatalos Tiszacsernyő magyar név. Ez újabb félreértésekre adott és ad okot, mivel a részleteket nem ismerők – pl. a magyarországi újságírók következetesen egybemossák a két, immár önálló települést, és csak Ágcsernyőt ismerik. A nevek mesterséges eredete és kiforratlansága oda vezetett, hogy sok felső-bodrogközi lakos is pontatlanul használja a község nevét. Gyakran hallani hogy Kiscsernyőt (Kiscsernőt) és Nagycsernyőt (Nagycsernőt) emlegetnek, sőt elterjedt a még hivatalosnak sem számító Malá Čierna név is.